Tag archivum: kritika

Az 1990-es évek végén, egy fiatal, tehetséges és nagyravágyó ifjú megírt egy sztorit és kevés költségvetésből, szinte semmi technikával leforgatta élete első filmjét. A közönség jól fogadta az ifjú zsenit, így következő filmjére már több pénz jutott. Második filmjével egy életre beírta magát a filmtörténelem nagyjai közé. Hét évvel később …

Az időutazást már rengeteg film feldolgozta, különböző felfogásokban . De ennyire szerethetően bugyután és mégis fordulatokkal telve még egyetlen film sem. Jó, nyilván közelében sincs a Vissza a jövőbe első részének, de nem is az a célja ennek a filmnek. Habár ötéves ez a gyöngyszem, egy hete akadtam rá véletlenül …

Habár főleg, a mai filmnéző számára ismeretlenebb filmekről írok, ez annyiban egy kakukktojás (pár korábbi állomáshoz hasonlóan), hogy annak ellenére, hogy például Amerikában ismert film, itthonra nagyon észrevétlenül folyt be a filmes köztudatba. Pedig azt hinné az ember, egy ilyen szereplőgárdával nagy feneket kerít neki bármelyik ország. Ezért bátorkodtam bevenni …

Bizony ám, ez nem a John Travoltás remake. Sokáig nem is tudtam, hogy az remake. Aztán pár napja láttam, hogy nem csak van egy hetvenes évekbeli ilyen film, ráadásul az örök kedvenc szomorú kutyus arcú Walter Matthau az egyik főszereplő. Azonnali jelleggel megnéztem, és most meg is osztom veletek tapasztalataim …

Régóta ott volt a listámon a film, de valahogy eddig nem érdekelt. Mostanra viszont annyira hosszú lett, hogy muszáj volt lefaragni belőle, így elkezdtem sorba haladni. Ez volt először felírva. A felénél rájöttem, hogy ez bizony nagyon is idevaló. Habár nincs benne annyi ismerős név és arc, mint a korábbi …

Rendszeres olvasóim talán már számíthattak rá, hogy a 70. célállomásra is valami ínyenc falattal készültem. Tőlem meglehetősen szokatlan módon egy romantikus filmet hoztam, de nem nyilván nem ez az, amiért megkapta ezt a szép kerek számot. Az ok, hogy a filmet HUSZONKÉT rendező követte el. Mikor ezt meghallottam, tudtam, hogy …

Én valamiért sokáig azt hittem, hogy Joseph Gordon-Levitt a 10 dolog, amit utálok benned után évekig nem játszott filmben, mert az utána az 500 nap nyárban láttam először. Kiderült, hogy óriásit tévedtem. Nem egy egészen jó film született a két mű között, például a 2005-ös Beépülve.

Ritkán írok igazán régi filmekről, pedig azokat nem ismeri csak igazán az én drága korosztályom – sajnos. Még ritkábban írok háborús filmekről, azokat meg én magam nem ismerem annyira. Így gondoltam a közös halmazból kihúzok egy igazán nagy klasszikust. 1967-et írunk, a film pedig A piszkos tizenkettő.

Amikor Sam Raimi még nem Pókemberezett és Óz a csodák csodájázott (szép szó), a horror-vígjátékok egyik nagy királya volt. Hasonlóan kezdte pályáját például a Gyűrűk ura trilógia rendezője, Peter Jackson. A mostani film az egyik, Amerikában szinte kulthorror-komédiának számító, 1992-es A sötétség serege lesz.

Mikor meghallottam ezt a címet, azt hittem valami nagyon távoli, ázsiai film lesz félúton a Tigris és Sárkány és A repülő tőrök klánja között (ami amúgy ordas csalódás volt). Mikor megtudtam, hogy egy tornászról szól, már nem hittem azt. A főszereplő srácot meg kedveltem az Euro Tripben. Évekkel később egy …

Nemrég (újra) elkezdtem Christian Bale filmeket nézni, és habár sokan primadonnának és balhés parasztnak tartják, korának egyik legnagyobb színésze, ezt még Puzsér Róbert is megerősítette egy rádiós beszélgetésben. Tudom, volt már tőle nem is egy kritika, de ezúttal egy még kevésbé ismert alkotással készültem. Ez a 2005-ös Nehéz idők.

Régebben nagyon nem szerettem a tévéfilmeket, mostanában pedig egyre többet nézek meg, illetve egyre többel ismertetem meg a nagyérdeműt. A mostani is egy ilyen lesz, ami többek között arról is ismeretes, hogy ez volt Jack Lemmon utolsó filmszerepe. Ez a 1999-es Leckék az életről.

Eddig nem tudtam TOP 5-ös listát csinálni a „legfelkavaróbb filmek, amiket láttam” címmel, mert négy volt mindig a listán. Kettő a vége miatt sokkolt le, az egyik az eredeti Oldboy, a másik egy korábbi állomás, a Köd volt. Volt szintén egy korábbi állomás, a Cukorfalat, ami a vége és egy …

Habár nagyon kedvelem Clint Eastwoodot és az ő egyedivé vált besz*rató nézését, mégsem láttam túl sok filmet tőle. A legtöbb elég nehézkes, vagy nem a megszokott, nem is beszélve azokról, amiket ő rendezett. Ez az egyik olyan filmje – és szerintem a legjobb – amiben főszereplő és egyben rendező is. …

Nagyon régóta szemeztem a filmmel, már több éve, csak halvány sejtelmeim voltak róla. Tudtam, hogy Van Damme saját magát alakítja benne és hogy valami kitekert önéletrajzi film szagú dolog. Aztán egy álmos vasárnapon mégis vetettem egy pillantást a brüsszeli muszkli ezen, a szokásostól eltérő filmjére. Szeretem a szokásostól eltérőt, lehet …

Sokat törtem a fejem, hogy a hatodik x-re milyen különlegességgel lepjem meg a kedvös olvasókat. Mi nem volt még? Annyira egyszerű pedig… animációs film. Egyetlen mese, rajzfilm vagy animációs mozi sem volt a korábbi számoknál, úgyhogy ezen mindenképp változtatni akartam. De hogy mégis valami különlegesség is legyen benne, ezért választottam …

Mostanában gyakrabban írtam kevésbé ismert, de egyébként népszerű filmekről, úgyhogy most felkutattam valami egészen ismeretlent, hogy kicsit hű maradjak a Film utca alapkoncepciójához. Így találtam rá a 2011-es A mintatanár címűre.

Régóta szemezek már ezzel a filmmel, mióta az Ünneprontók ünnepe után egy életre szívembe zártam Vince Vaughnt, de valahogy nem úgy jött ki a lépés. Aztán egy nap meghallottam két srácot erről beszélni, és arra gondoltam, ez egy jel. Oké, ez nem igaz, csak simán nem tudtam hirtelen mást nézni …