Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Az 1990-es évek végén, egy fiatal, tehetséges és nagyravágyó ifjú megírt egy sztorit és kevés költségvetésből, szinte semmi technikával leforgatta élete első filmjét. A közönség jól fogadta az ifjú zsenit, így következő filmjére már több pénz jutott. Második filmjével egy életre beírta magát a filmtörténelem nagyjai közé. Hét évvel később pedig már Batman kalandjait vitte színre, ami szintén óriási siker volt. Ez az ember Christoper Nolan és első filmje, az 1998-as A csapda.
A címmel bajban vagyok. Hasonlóan a Beépülve címűhöz, itt is eltér az, amit a filmes adatbázisokra írtak, és attól, amit a felolvasó felolvas. Vagy A csapda a címe, vagy Követés. Utóbbi hangzik el a filmben, és ez sokkal helytállóbb és rejtélyesebb.
A film egy csóró íróról szól, aki már annyira nem tud magával mit kezdeni, hogy elkezd embereket követni. Nem úgy perverz mód, csak kíváncsiságból. Egy nap aztán egy figura, akit követett odalép hozzá, és kérdőre vonja. Kiderül, hogy a rejtélyes úr, Cobb (höhö, ismerős név, nemde?) hasonlóan különös hobbival rendelkezik. Ő lakásokba tör be, hogy megismerje a lakókat, kicsit belepiszkáljon az életükbe, és esetleg el is lopjon valami nem túl értékeset. Elkezdenek közösen ténykedni, ami egyre nagyobb bajokat szül.
Ezt a filmet Nolan tényleg teljesen magáénak tudhatja. Ő volt a direktor, az író (ezt a jó szokását meg is tartotta), a producer (a nagyok szerint a jó rendező producer is), a vágó, de még az OPERATŐR is. Egyedül a zeneszerző nem ő volt, mindenhez ő sem érthet. Bármennyire is minimalista zene volt benne, kellően feszültségkeltőre sikerült, nekem nagyon tetszett.
A filmen nagyon látszik, hogy semmi pénz nem volt rá. Régi kamera, ráadásul fekete fehérben. Világítás sem túl sok lehetett, de talán még kameraállvány se. De Nolan megmutatta, hogy tud ő kevésből is jót forgatni. Ő mindig tudta, hogy kell olyat írni, ami megmarad a fejekben. Gondoljunk az Eredetre például. Eleve olyat kitalálni, leforgatni, ráadásul úgy, hogy meg is értsd, az a nem mindegy.
Természetesen itt még nem nagyon mert fantáziálni, vagy messzire rugaszkodni, tisztában volt a tőkével. Egy halálosan hétköznapi sztorit kreált, amiben vannak elképesztő momentumok és meglepő csavarok. Mindezt úgy, hogy a film alig több mint hatvan perc! Viszont amit lehetett, azt beletette abba a bő egy órába.
De, mint említettem a sztori sem akármi. Rövid időtartamához képest meglehetősen körmönfont és fondorlatos. Tele csavarokkal, meglepetésekkel, krimivel, thrillerrel. De nem is ettől igazán jó a film. Pontosabban nem csak ettől. A hangsúly az emberi természet megismerésén van. Főleg a nem megszokott módokon, mint ahogy azt leírtam a tartalomban. Mindamellett szó esik az egyéni értékekről, a tulajdonról, és az ahhoz való ragaszkodásról. Cobb egyik jelenete nagyon hangsúlyos: „vedd el tőle, így rájön, milyen szép volt, amikor még megvolt”. Naponta olvasunk ilyen frázisokat a közösségi oldalakon, de Nolan megmutatja, milyen az az életben, kvázi felnyitja az emberek szemét.
Leplezetlenül bemutatja mire képes a magányos ember némi társaságért vagy figyelemért. A káosz elmélet is felfedezhető benne. Az unatkozó író, aki ártatlanul követ egy férfit, aminek egyre veszélyesebbek a következményei. Az elsőre kusza cselekményszálak akkor fognak igazán nagyot ütni, mikor a vége felé egybeforr az egész, és nekünk ilyen arcunk lesz: :O
Utánazéztem. A film HAT, azaz hatezer dollárból lett összetákolva, így nyilván nem Shakespeare-színészekkel van dolgunk. Ennek ellenére az elsőre ártatlan, követett figura lejátszik pár agyonfizetett színészt is. A főszereplővel sincs különösebb gond, sőt a femme fatale szerepében tetszelgő Monroe-hasonmás is nagyon elbűvölő.
A csapda egy jó film az kis költségvetésű első filmek világában. Akik szeretik Nolant és még nem látták, mindenképp szánják rá azt az egy órát.
