Habár főleg, a mai filmnéző számára ismeretlenebb filmekről írok, ez annyiban egy kakukktojás (pár korábbi állomáshoz hasonlóan), hogy annak ellenére, hogy például Amerikában ismert film, itthonra nagyon észrevétlenül folyt be a filmes köztudatba. Pedig azt hinné az ember, egy ilyen szereplőgárdával nagy feneket kerít neki bármelyik ország. Ezért bátorkodtam bevenni a 2012-es Lopott szavak címűt.
Imádom, mikor a magyar cím bespoilerezi a történést. Engem csak azért zavar, mert mint tudjuk nem szoktam utána olvasni, hogy miről szól a film. Biztos vannak még így páran, azokkal kissé kitolás, úgy gondolom. Simán maradhatott volna ’Szavak’.
Rory Jansen, fiatal író, aki próbál valami kiadhatót produkálni, mert anélkül egyre nehezebb fenntartani lakását, melyben feleségével lakik. Egy párizsi utazás során aztán egy régiségkereskedésben megvesznek egy táskát, amiben Rory talál egy kéziratot. Elolvassa, és nem tudja letenni. Másnap begépeli a szöveget a laptopjába, amit elolvas a felesége, és sírni kezd a gyönyörtől. Rory kiadatja sajátjaként a könyvet, amit óriási siker követ. A hírnév közben az írót felkeresi egy idős bácsika, aki elmondja neki, hogy a könyvet ő írta, és élete legborzalmasabb szakasza ihlette.
Ez valójában egy történet a történetben, mert az elején kiderül, hogy amiről a film szól, az is egy könyv, amit az író a nagyközönségnek elmesél. Sőt, mivel az öreg is elmeséli Rorynak, hogy miként született az ellopott könyv, ez egy történet, amiben van egy történet, melyben elmesélnek egy történetet. Így baromi kuszának tűnik, de épp emiatt tetszett meg annyira a film, hogy írjak róla.
Viszonylag nehézkesen indul be, de egészen jól van tálalva és annyira fenn tartja a figyelmet, hogy mégse tűnik monotonnak. Erre persze rájátszik nagyon a zene, amit végig nagyon imádtam a filmben. Nem az a fajta zene, mikor dalokat válogatnak össze, hanem az eredeti, amit egy zeneszerző szerzett a filmnek. Original score, ahogy a művelt magyar mondaná. Viccen kívül, az tényleg nagyon jól kísérte a film hangulatát. Plusz kapott egy nagyon kellemes tónust a film, hasonló volt, mint az európai filmek képi világa.
Tipikusan az a film, amihez kell egy hangulat. Mint mikor valaki mondta nekem, hogy megnézte a 2001: Az Űrodüsszeiát és egy Csillagok háborújára számított. Szépen le kell nyugodni, és megnézni. Mint ahogy a Harmadik típusú találkozások sem egy Függetlenség napja – ez én voltam tizenévesen. Mondanám, hogy kell egyfajta érzelmi töltet is hozzá vagy egyfajta intelligencia, de nem akarom ennyire sznobra venni. Csak akkor fog tetszeni a nézőnek, ha elkapja a hangulatát, vagy hasonlóan melankolikus, nyugodt hangulatban van, mint amilyen a film is.
Egészen zseniális vége ellenére nagyon megosztó film, de ami miatt engem megfogott, az maga ez a folyamat, hogy egy ember miként tud elszámolni saját magával, ha ilyen szorult helyzetbe került. Ez a téma mindig lekötött. Van is egy egész jó novellaötletem, amiben a főhős ugyanígy gyötrődik, de sajnos még csak az eleje van meg. Többek között azért kötött le, mert hátha gondoltam, hátha megszáll az ihlet.
A hangulatához kellettek a színészek is. Ki gondolta volna még annak idején az Ünneprontók ünnepe idején, hogy Bradley Cooper ennyire jó színész. Utána ugye megkapta addigi legnagyobb szerepét a Másnaposokban, amivel csak ráerősített arra, hogy habár jó színész, de csak vígjátékokra. Azóta már kétszeres Oscar-jelölt. Én nagyon kedvelem, nem is egy felfuvalkodott valaki, úgy gondolom, szerethető arc. Zoe Saldanáról mondhatnám, hogy ő is kezdi kinőni a kaland- és akciófilmeket, de mint tudjuk, ő lesz az ügyeletes (zöld) jócsaj A galaxis őrzőiben. Egyébként ő is teljesen rendben van, a szerep feküdt neki. A kedvencem mégis Jeremy Irons, akit a Die Hard harmadik felvonása óta mindenki szívébe zárt (én is). Remek színész, remek hanggal. Dennis Quaid rendben volt, Olivia Wilde pedig játszhat akárhogy, ha a szemébe nézek, megszűnik a külvilág.
A Lopott szavak egy igazi csemege a romantikus dráma kedvelőinek. Én magam inkább a dráma része miatt szerettem. Akciófilmes muksóknak nem ajánlom, de a romantikus lelkű férfitársaimnak mindenképp. És persze a hölgyeknek!