A változások kora – könyvajánló

Tomcsik Nóra, A változások kora című regénye a 20. század eleji Angliába kalauzol el minket, azokba az évekbe, amikor megindulnak a társadalmi változások, és egymásnak feszül az uralkodó arisztokrácia és a munkás réteg. A regénysorozat első részében ugyan még nem robban ki az első világháború, de már érzékelhető annak előszele. Nóri a száraz tények helyett a kisemberek életén keresztül mutatja be a változó világot, hősei ugyanolyanok, mint bármelyik mostani, 21. századi fiatal. Vannak álmaik és vágyaik, harcolnak a céljaikért, szembe kívánnak menni a forgalommal, esendőek és sebezhetőek, ugyanakkor eltökéltek és az ifjúságra oly’ jellemző lázadásról sem feledkeznek meg.

A regényben több szereplő szemszögét ismerhetjük meg, a főszereplő mégis Henry Davis; minden szál hozzá kötődik. Henry egy ír származású család vörös hajú, szeplős, nyeszlett gyermeke, aki szemet vet a grófkisasszonyra, mivel azonban a társadalmi különbségek kettejük közé ékelődnek, Henry elindul a nagyvilágba, hogy pénzt és rangot szerezzen, ezzel pedig méltóvá váljon a grófkisasszony, Sarah kezére, aki önmaga megtestesíti a 20. század eleji arisztokrata nőideált. Hűvös és távolságtartó, és annak ellenére, hogy ő is mutatja a fiatalságra jellemző lázadás jegyeit, mégis igazi grófkisasszonynak mondható, aki képtelen magáról levetkőzni a rangjából és neveltetéséből fakadó személyiségjegyeket. Sarah testesíti meg a letűnt korok és a küszöbön álló új korszak közötti átmenetet, az első regényben ide-oda billeg, egyik percben Henry-vel szeretne lenni, a másikban meg kíván hajolni a család – főként az anyuka – akarata-, na, meg a társadalmi elvárások előtt, és eljátszik a gondolattal, hogy hozzámegy az unokatestvéréhez, aki a családi birtok új örököse.

Sarah bátyja, George, ugyanis hátat fordít a grófi életnek, lemondva ezzel az örökségéről, és a szülői rosszallás, na meg az Angliára jellemző protestantizmus ellenére katolikus paptanoncnak szegődik, ledobva ezzel a válláról a családi birtokkal és vagyonnal járó felelősségeket, áthárítva Sarah-ra, – a másodszülött gyermekre – azokat a terheket, melyeket eredetileg az ő vállára kívántak aggatni a szülei. A harmadik gyermek, Charlotte, inkább már az új, a késő 20. századi, vagy még inkább a 21. századi eszméket hivatott képviselni. Noha ennek még csak jelei mutatkoznak meg az első – bevezető – regényben, frappánsan kirajzolódik akár egyetlen családon belül is a 20. századra jellemző összevisszaság, a fejetlenség, az ide-oda dőlés, fordulás.

Henry, mint örök lázadó, összekapcsolja ezeket a személyeket, kikerekítve ezzel a történetet, mivel ő George legjobb barátja és szerelmes Sarah-ba, ez a szerelem pedig az egész regény mozgatórugója lesz. Hogy az amúgy is bonyolult életük még bonyolultabbá váljon, Charlotte sem mentes az érzelmektől, már az első találkozásuk óta a szívébe zárta Henry-t, és annak ellenére, hogy tisztában van a fiú Sarah iránt táplált érzéseivel, szerelmes Henry-be.

Henry által megismerkedhetünk Lady Annával is, akit az első könyv után Sarah és Charlotte közti átmenetnek tudnék titulálni, no meg kísértésnek, aki George-ot eltérítheti a papi pályáról. Mindenkinek megvannak hát a maga keresztjei, ezek mellett pedig számos egyéb bonyodalom is megkeseríti a fiatalok életét, akiknek meg kell tanulniuk küzdeni, ha talpon kívánnak maradni a változások korában.

Az írónő szépen vezeti fel a történetet, amit lassan indít, időt hagyva ezzel arra, hogy megismerjük a szereplőket, felvegyük a regény hangulatát és belehelyezkedjünk az adott korba. Ahogy haladunk előre az időben, úgy pörögnek be egyre jobban az események, mintha az egyre izgalmasabbá váló cselekmény is mutatná a főszereplő érését, fejlődését. Henry egyébként nagyon hitelesen megformált karakter, és hosszú idő után az első olyan főhős, akivel teljes mértékben azonosulni tudok. Nagyon szépen átjönnek a cselekedetei miértjei, és még akkor is értettem és átéreztem, hogy mit miért tett, amikor legszívesebben fejbe csapkodtam volna egy evezőlapáttal.

Az írónő ugyanis nem idealizált karakterekkel dolgozik. Nincsenek „jók” és „rosszak”, egyszerűen csak emberek vannak a maguk gyengeségeivel és erősségeivel; ez teszi reálissá és hitelessé a történetet. Nagyon szép felvezetést kapunk a világháborúra is, Nóri ügyesen bemutatja a háború előtti változó világot, ahol a régi rend és a kialakulófélben lévő új egymásnak feszül, a karakterek pedig már-már észrevétlenül, mégis jól láthatóan jelképezik ezt az ellentétet. Mindent összevetve, ha kézbe vesszük A változások korát, egy nagyon jól megírt, hiteles és ötletes történetet kapunk, ami még véletlenül sem rózsaszín lányregény, ugyanakkor minden oldalról leolvasható, hogy az írónő a hőseivel együtt él, velük együtt lélegzik és minden hibájuk, rossz döntésük vagy negatív tulajdonságuk ellenére rajongással szereti őket.

Ezt a regényt azoknak ajánlanám, akik ki óhajtanak szakadni a fullasztó, semmi pluszt nem adó, mondhatni együgyű történetekből; ez a gondolkodó emberek regénye.  Úgy is mondhatnám: szórakoztatva tanít…