Tudat tréning – hogyan gyúrj agyra? I. rész

MIND tréning modul – hogyan gyúrj agyra?

Ha végignézek a középiskolásokon, azt látom, hogy a tudatos, tervezett testedzés („gyúrás”) sokkal népszerűbb dolog, mint annó az én tinédzserkoromban. Ez egy kifejzetten örömteli felismerés számomra: ha a fiatalok tudatosabbak a testükkel az mindenképpen egy jó irányba mutató folyamat. (Ne firtassuk most a gyúrás lehetséges motivációi közül a  torz önképet, a gyenge önbecsülést, meg a szteroidokat se…) Sorra nyílnak az edzőtermek, egyre nagyobb pénz van a fitnessz iparban, a kisöcsém minden osztálytársa elolvasta a Fegyencedzés című könyvet..stb. És ezt nagyon jó dolognak tartom!

Viszont sajnálattal kell konstatálnom, hogy azt a tulajdonságunkat, ami a leginkább emberré tesz minket, (vagyis a tudatosságot,és mentális képeségeinket) kevésbé lelkesen fejlesztjük. Azt értem én, hogy a strandon nem látszik hogy kinek barázdáltabb a neokortikális lebenye, de azt még  Kathi Béla sem vitathatja hogy az akaraterőnek, a gyors észjárásnak, az  adatfeldolgozásnak, és egyéb mentális képességeknek nagyobb hasznát vesszük a 21. században mint az izmoknak. Arról nem is beszélve, hogy mért ne lehetne valaki egyszerre erős és eszes?

A fenti problémán elmerengve jött az ötlet, hogy megkeresem azokat a módszereket, amelyekkel könnyen és egyszerűen fejleszthetjük a tudatosságunkat. Fontos volt számomra, hogy a módszerek mindegyike 21. századi legyen, kapcsolódjon hozzá mobilalkalmazás, és az eredményeinket követni tudjuk, azokról statisztikát végezhessünk. Végül összeállítottam egy edzéstervet, amit 30 napig követni fogok. Azt az időt, amit a szabadidőmben a számítógép előtt töltök a lehető leghasznosabban akarom kihasználni. Abban reménykedem, hogy sikerül szokássá szilárdítanom ezeket a dolgokat, ezáltal beépíteni az életembe őket.

Tartalomjegyzék:

1.  Időgazdálkodás: mindennek az alapja
2.  Meditáció: a tudat fekvenyomó padja
3.  Általános kognitív teljesítmény fejlesztése
4.  Információfeldolgozás sebességének a fejlesztése
5.  Stratégiai gondolkodás, logikus gondolkodás
6.  Fejszámolás

Az első részben ezek közül hármat fogunk kivesézni.

1, Időgazdálkodás:

Az időgazdálkodás egy praktikus, és nagyon hasznos készségekből álló tudásanyag, aminek a gyakorlása fejleszti az akaraterőt, és a koncentrálóképességet, de a legnagyobb előnye a produktivitásod növekedése. Minden időgazdálkodásra fordított perc ezerszeresen megtérül.

Számomra ez volt mindennek az alapja. Ha nem megyek el egy időgazdálkodás tréningre, ez a cikk nem születik meg, és a többi részképesség  fejlesztésébe sem ásom bele magam! Nem hiszem hogy létezik olyan ember, akinek ne lenne valamilyen időgyilkos vakfoltja, amivel elcseszi az idejét: Facebook, youtube, „érdekes cikkek”, 9gag, Napi Kiégés, etc…

Az időgazdálkodás segít abban hogy a feladatainkra fókuszáljunk, és ne kezdjünk bele pótcselekvésekbe. Ez persze egy nagyon felszínes megfogalmazás volt, az időgazdálkodásba még nagyon sok minden beletartozik, (pl. a tevékenységeink rendszerezése, előre tervezése, céljaink megfogalmazása..stb) de én most itt egy nagyon kicsi szeletét fogom bemutatni, ami kompatibilis a „tréning modul” többi részével is.

A pomodoro módszer

 

Az első alkalmazás, amit bemutatok nektek a Strict Pomodoro elnevezést kapta az un. „pomodoro technika” után, ami legegyszerűbb, de számomra a leghatásosabb időgazdálkodási módszer. Elképesztően hatékony, főleg ha valami olyan feladatot tűzöl ki magad elé, amit nem szívesen csinálsz. Meló, tanulás, bármilyen „nemszeretem” tevékenység gördülékenyen és hihetetlenül hatékonyan végezhető vele. Mindeközben ránevel a fegyelmezett munkavégzésre, és leszoktat a figyelmed elkalandozásáról.

Röviden a lényege: Bármilyen munkába kezdesz, húzd fel az időzítőt 20-30 perce. Amíg le nem telik az idő, SEMMIVEL nem szakíthatod félbe amit csinálsz. Ezt el kell határoznod! Húsz-harminc percet fél lábon is kibírsz, nem? Ha csörög a telefonod, kinyomod, ha anyukád szólongat, figyelmen kívül hagyod, én még a postásnak sem szoktam ajtót nyitni. Ha letelt az időd felhúzod az órát 5 percre. Ez alatt bármit csinálhatsz, facebook, nassolás, csevegés, akármi. Ha letelt a pihi, kezded előröl a ciklust. És ennyi!
Pofon egyszerű, de tudományosan megalapozott a dolog. Kis időintervallumban nem fárad ki a figyelmünk annyira, öt perc szünetnél viszont még nem zökkenünk ki a tevékenységből, tehát ha letelt, akkor zavartalanul folytathatjuk a munkát! Ez a legoptimálisabb elosztása az időnknek, ha valamit hatékonyan akarunk csinálni, ráadásul felosztja a munkafolyamatot kisebb darabokra. Így nincs olyan érzésünk, hogy „úristen a nyakamba szakadt egy csomó meló”. Látjuk az alagút végét, és nem érezzük a teljes feladat ránknehezedő nyomását. Sokkal könnyebb így dolgozni, tanulni, de azért 5-6 pomodoro ciklus után érdemes egy nagyobb szünetet beiktatni.

A Chrome böngészőt használóknak készült egy alkalmazás, ami erre a technikára épít, a neve: Strict Pomodoro. Egy picike ikon lesz a böngésződ sarkában ha felteélepíted. Ha úgy döntesz hogy nekiállsz a munkádnak, rákattintasz, ekkor elindul az időmérő. Te belekezdesz a  munkábdba, de öt percen belül inkább valami érdekes linkre kattintasz, vagy visszaírsz az ismerősödnek facebookon…PONTOSABBAN: csak írnál! Ugyanis a Strict Pomodoro a munkavégzés ideje alatt letiltja az összes olyan oldalt, ami időelcseszésre alkalmas!  „Tünés vissza dolgozni!” Felirat fogad amit behoznád a facebook oldalad. Imádom!
(Természetesen ha letelik a 25 perc, a pihenőidőd alatt a tiltás feloldódik, és visszaírhatsz a barátnődnek.)

Astrid

 

Astrid egy kis piros polip. Ha feltelepíted, ő lesz a személyi titkárod. (Nem túlzok, majdnem olyan hatékony mint egy titkárnő! )

Röviden: egy nagyon fejlett „task manager” alkalmazás. Okostelefonon van egy olyan funkciója, hogy ha nem fogadott hívásod volt, akkor felkínál egy „call later in X minutes” gombot. Így nem felejted el visszahívni azokat, akik keresnek. A tevékenységeket csoportokba rendezheted, prioritási sorrendet állíthatsz fel közöttük, és az egész szinkronizálható a Google naptárral. Be lehet állítani rajta az ismétlődő feladatokat, évfordulókat, szülinapokat stb… Kis jegyzeteket tehetsz a feladatokhoz, személyre szabhatod őket sőt, a publikus task-okat megoszthatod a barátaiddal, munkatársaiddal. A legkedveltebb funkcióm az a kifinomult bűntudatkeltés, amihez akkor fordul Astrid, amikor nem csinálsz meg egy betervezett feladatot. „Azt mondtad megcsinálod!”  „Nézz a tükörbe boldogan. Gyerünk, kezdj neki!” stb…

Ja igen, mindkét alkalmazás ingyenes!

Információfeldolgozás sebességének a fejlesztése

Az ember rengeteg időt tölt azzal, hogy információkat fogad be, és ad ki magából. Az alábbi két alkalmazás ezt a két készséget edzi.

Tudsz vakon írni? Ha igen akkor sem biztos, hogy haszontalan számodra a Type Fu alkalmazás. Ha nem, akkor meg egyszerűen kötelező! Én egy hónap alatt nagyon sokat fejlődtem.  A kiindulás az volt, hogy a billentyűzetet néztem, és két újjal pötyögtem, igaz , nagyon gyorsan. Legalábbis azt hittem. Teljesen felesleges időpazarlás arra fecsérelni az időt hogy az elgépelt szavakat javítgatod, vagy hogy nem találod a megfelelő gombokat! Egy irodai dolgozó, aki nem tud tökéletesen gépelni, az idejének minimum az 3-5%át ezzel tölti (becslésem szerint). Nyolc órás munkaidő esetén, egy év alatt 60-100 órát, vagyis 3-4 napot spórolunk meg, amennyiben tökéletesen gépelünk. Arról nem is beszélve, hogy a szemünket is kíméljük, mert nem kell oda-vissza fókuszálnunk  a billentyűzetről a képernyőre, ez pedig feltételezésem szerint kényelmesebb a lencsefüggesztő izmainknak. A teljesítményünket, javulásunkat grafikonokkal, és statisztikákkal tudjuk nyomon követni. Nagyon motiváló, ha az ember ránéz és látja, hogy hetekkel ezelőtt még 19 WPM volt a teljesítménye, most meg 40 WPM. (WPM= word per minute = szó/perc). A leggyakrabban elgépelt szavakat is nyomon követhetjük.

Eddig csak az „outputról” tehát a kijövő információkról beszéltünk, de ugyancsak fontos (ha nem fontosabb) az input, tehát a bejövő információk sebessége. Vajon mi lehet ez? Hát persze hogy az olvasási sebesség! Biztos hallottunk már gyorsolvasásról, meg villámolvasásról (a kettő nem ugyanaz!). Én csak az előbbiről fogok írni.

Első lépésként mérjük le azt, hogy milyen ütemben olvasunk most. Erre létezik egy kiváló weboldal. Nyugodtan olvassunk, és értelmezzük a szövegeket, mert a végén azt is ellenőrzi a program, hogy felfogtuk-e a tartalmát. (csak így van értelme ). Ezek után találunk egy listát arról hogy a világirodalom klasszikusainak elolvasására mennyi időre lenne szükségünk.

Meglepő, egyben motiváló, hogy ha egyhuzamban bírnék olvasni a Isaac Asimov  Alapítványára csak 3.1 órát kéne szánnom. Ugyanez a szám a Gyűrűk Ura trillógiánál kb. 23 óra. Ami soknak tűnik ,de ha visszaemlékszem, amikor olvastam annó akkor ez hetekig tartott.

De mi van, ha én ezzel nem elégszem meg? A gyorsolvasásra még nem fejlesztettek alkalmazást, (ha értenék a programozáshoz, én már csináltam volna egyet…várom a vállalkozó kedvű programozók jelentkezését kommentben!) de könyvekből, tanfolyamokból könnyen elsajátítható. Átlagosan kétszer gyorsabban végzünk egy könyvel ha megtanuljuk a gyorsolvasást, de egyesek ezt is tökélyre fejlesztik.

Gondoljunk bele, ismét az irodai alkalmazott feladataiba! Hány százalékát teszi ki a munkájának az, hogy hivatalos leveleket, vagy akármit olvas és értelmez?  Mennyi időt és energiát spórolhatna meg, ha ez az idő feleződne?A fejszámolást a kedves olvasóra bízom, (pláne ha az egy cégvezető, vagy diák).

Fejszámolás és zen

A végére hagytam a kedvencemet. Tudni kell rólam, hogy már a szorzótáblát is lusta voltam megtanulni általánosban. Matekórán puskáztam a falról.A miután lebuktam, a tanárnő levette a táblát míg a szorzást gyakoroltuk, én pedig az osztótábláról puskáztam. Aztán azt is levette. Ekkor új módszerhez folyamodtam: sunyiba visszalapoztam, mert a szorzótényezők felcserélhetőségét viszonylag hamar sikerült felfognom. Lényeg hogy kijátszottam a matematika oktatást. Hurrá. Ennek az eredménye az lett, hogy a mai napig nem tudok  fejben számolni! Nemrég elhatároztam hogy ennek véget vetek, és elkezdtem használni az Aeqvalis nevű mobilalkalmazást. Sokkal többet nyertem vele mint javuló fejszámoló képességet!

Az Aeqvalist ne szórakozásnak fogjuk fel. Pofon egyszerű, mégis letisztult és gyönyörű designja arra enged következtetni, hogy ez egy játék alkalmazás, és kikapcsolódásra való. Aki nem hallott még a zen meditációról, az értetlenül fog pislogni, és nem fogja érteni, hogy az emberek mit élveznek ebben. Merthogy ez a „játék” baromi fárasztó, és nincs benne semmi akció. Nem véletlenül került be ebbe a válogatásba!

Nem tudom mit szólna egy tradicionális zen mester arra, ha azt mondanám: ez az alkalmazás egy automatizált, hightech megvilágosodás-autómata, (nagy valószínűséggel megbotránkozna, és kizavarna a dojoból). Viszont ha létezhet valaha ilyen eszköz, akkor az Aeqvalis áll hozzá a legközelebb.

A meditáció a legnagyszerűbb, legelemibb, legősibb, és legegyszerűbb tudat tréning. A következő részben részletesen is írok róla, most csak annyit, hogy három eleme van:

• relaxáció (az izmok és a test ellazítása, a tudat lecsendesítése)
• koncentráció ( a tudat fegyelme, nem elkalandozni és egy dologra fókuszálni)
• kontempláció (a meditáció legfontosabb eleme, de nem tudom kifejteni ilyen röviden)

Ezek külön-külön is hasznosak, de együtt a leghatásosabbak. A tökéletes elsajátításhoz hosszú évek kellenek. Az alkalmazás az első két elemét veszi célba, ezért inkább ezekről írok.

Nagyon erősen kell koncentrálnuk az eleinte baromi egyszerű, majd folyamatosan nehezedő feladványokra. Az egész időre megy, adrenalinpumpáló, de nem zavaró japán zene fut a program alatt, ezért minden idegszálunkkal a feladványokra figyelünk. Ha bepánikolunk, ha lankad a figyelmünk, vagy ha nem tudunk teljesen ellazulni, ( de közben mégis koncentrálni), akkor egy idő után képtelenek leszünk teljesíteni a feladatokat!
Ha nem hibázunk, egy idő után szorzódnak a pontjaink. Ekkor egyre jobban aggodalmaskodni kezd az ember, tehát mégjobban le kell csendesítenie az elméjét, és kizárni a stresszt. Ha elérünk egy bizonyos ponthatárt, „Zazen state”-be kerülünk: azt érezhetjük, hogy teljes harmóniában vagyunk, és szinte nem is kell gondolkodni a válaszokon. Aki hallott már a „flow” élményről, és szeretné színtisztán megélni, az jusson el ilyen szintre. Nagyon fincsi!

Az egészben a hátborzongató, hogy 10-20 perc játék után, ahelyett hogy kifáradnék, olyan szinten felfrissülök, mint ha megittam volna egy kávét. A látásom, és a színek élesednek, és sokkal könnyebb koncentrálnom a feladataimra.

A következő részben a kifejtem bővebben a meditációt, és a maradék két témát.
Remélem hasznos volt az írásom, és az ismerőseidnek is tetszik majd!