Az időutazást már rengeteg film feldolgozta, különböző felfogásokban . De ennyire szerethetően bugyután és mégis fordulatokkal telve még egyetlen film sem. Jó, nyilván közelében sincs a Vissza a jövőbe első részének, de nem is az a célja ennek a filmnek. Habár ötéves ez a gyöngyszem, egy hete akadtam rá véletlenül és rögtön tudtam, hogy látnom kell. Mostani sci-fi vígjátékom a 2009-es Az időutazás nagy kérdései.
A történetet elég nehéz leírni. Három barát, akikből kettő „kocka” – hogy ezzel a mai kifejezéssel éljek – és egy szarkasztikus, minden tudományos fantasztikummal szemben szkeptikus harmadik egy pubban ücsörögnek, miközben vedelik a barna sört és beszélgetnek. Az egyikőjük aztán találkozik egy lánnyal, aki azt állítja, hogy a jövőből érkezett és szeretett volna találkozni a kedvenc hírességével. A másik kettő nyilván nem hisz neki, egészen addig, míg az egyik be nem megy a vécébe és egy egészen más időben jön ki onnan, ahol mindenki meghalt a pubban. Itt kezdődik a három srác elképesztő idő ámokfutása.
Imádom az olyan sci-fiket, amik egy helyszínen játszódnak. Nyilván akik a Csillagok háborúján meg Star Trek sorozatokon nőttek fel, a mozgalmas, helyszínekben dúskáló tudományos fantasztikumokhoz szoktak. Én is. Éppen ezért találom zseniálisnak a kevés helyszíneseket, mert így többet kell fordítani a belbecsre. Ezért szerettem a Holdat és a Forráskódot. Ráadásul ez egy vígjáték, így duplán kíváncsi voltam.
Az elején már megvettek kilóra. Azok a rettentő idiótának tűnő eszmefuttatások, amiket a főszereplők durrogtatnak, óriásiak. Hasonló párbeszédek az Agymenőkben vannak, csak ezek a srácok nem annyira okosak, de ez megadja azt a bájt, ami miatt röhögünk rajta. Kicsit féltem, hogy az egész csak egy kockafilozófálgatás lesz, de a vécés jelenet után kezdtem sajnálni, hogy a film csak hetvenvalahány perces.
A másik, amit csodálok az ilyen filmeknél, hogy aki megírja, hogy nem bonyolódik bele. Robert Zemeckisék is nagyon sokáig írhatták a Vissza a jövőbe trilógiát, hogy minden a helyére kerüljön. Ráadásul ez a film jóval rövidebb, és csak egy rész, így mindent bele kellett szuszakolni ebbe a rövidke időbe. ÉS SIKERÜLT! A helyenként zavarosnak tűnő dolgok, ahogy összeállnak a végén… szóval imádtam. A film címe is több mint találó, ráadásul a magyar címet sem rontották el, ami ma nagy szó!
Sokan az időutazós filmek kiparodizálásának tartják, szerintem inkább tisztelegnek előttük. Meg is említenek néhányat benne. Meg aztán, nem is lehet egyikhez sem hasonlítani, meg nem is igazán érdemes.
Akik a vígjáték rész miatt nézik meg lehet csalódni fognak. Nem az a hasfogós, röhögős – kivéve az egyik mosdós jelenetet, amin megszakadtam – inkább az a megmosolyogtató. És még el is gondolkodtat, mert időutazást ilyen köntösbe még sohasem csomagoltak. Annyira egyszerű és mégis összetett. Ezt jól megmondtam, majd később fejbe rúgom magam.
És a legszebb, hogy mindezt nagyon apró-cseprő költségvetésből hozták össze. Helyenként annyira látszik, hogy a bluebox megoldások sem a legjobbak. Sőt, a speciális effektek kifejezetten gagyik, de nekem speciel emiatt jobban tetszett. Remélem, erre a filmre soha nem teszik rá az amcsik pénztől mocskos virsli ujjaikat.
A három srác közül egyedül Chris O’Dowd lehet ismerős azoknak, akik anno nézték a Kockafejeket. De mostanában egész sok amerikai produkcióban játszik (Thor 2 például). Egyébként imádom az ürgét. Az a tipikus szerencsétlen, de szerethető culáger figura. A másik két srác is óriási volt, főleg a szkeptikus. Valamiért úgy érezték, hogy Anna Faris kell legyen az időutazó lány. Helyes csaj, de szegény elég rossz színésznő. Egy ideig azt hittem, azért kellett bele, amiért anno Brad Pitt a Blöffbe, vagy Tom Cruise az Interjú a vámpírralba: kellett egy húzónév. De nem, később kiderül, miért egy amerikai színésznő kellett bele, amint szintén jót kacagtam.
Az időutazás nagy kérdéseiről a legjobban egy nálam ismertebb kritikus vélekedett a legjobban, ami össze is foglalja: „A Doctor Who találkozása a Shaun of the Deaddel”. Ebben egyetértek. Aki szereti bármelyiket, vagy az Agymenőket, mindenképp nézze meg! A port.hu-s felmérésem alapján minden második embernek tetszik, a maradék 50% utálta. Remélem az olvasók az előbbi kategóriát fogják erősíteni, és nem utálnak meg nagyon, amiért ajánlottam.