Bizony ám, ez nem a John Travoltás remake. Sokáig nem is tudtam, hogy az remake. Aztán pár napja láttam, hogy nem csak van egy hetvenes évekbeli ilyen film, ráadásul az örök kedvenc szomorú kutyus arcú Walter Matthau az egyik főszereplő. Azonnali jelleggel megnéztem, és most meg is osztom veletek tapasztalataim az 1974-es Hajsza a föld alatt című filmről.
Egy négytagú társaság túszul ejt egy metrószerelvényni embert és váltságdíjat követelnek New York városától. Ha nem teljesítik, ahogy az lenni szokott, kieresztik a túszok belit. A metrótársaság, és a rendőrség, élükön Zachary Garber (Matthau) hadnaggyal, igyekeznek megelőzni a katasztrófát.
Vannak fenntartásaim a ’80 előtti akciófilmekkel, főleg hogy mára olyan technikával és effektekkel turbózzák fel az ilyen filmeket, hogy eszünk megáll. Igen tudom, ez borzalmas! De az egésznek ez a szépsége, hogy ennélfogva sokkal realisztikusabb képeket kapunk. Gondoljunk például a Die Hard első és negyedik részére. Ráadásul ez a film tizennégy évvel korábbi, mint a Drágán add az életed.
A másik szimpatikus húzás, hogy nem körülményeskednek, nem csűrik-csavarják, szépen elfoglalják a metrót, ahogy kell, nem váratnak minket, hogy végre beinduljon az akció. Itt már éreztem, hogy vissza kell szereznem elveszített hitem a korai akciókban. Idővel aztán rájöttem, hogy fenébe az akcióval.
A filmben nem arra mennek rá, hogy minél többet lőjenek, robbantsanak vagy kaszkadőröket dobáljanak a helyszín legtávolabbi pontjaiba. Az akció gyakorlatilag kimerül a metró zakatolásában és a túszok fenyegetésében. A korábbi akcióknak amúgy is van egy különleges bája. Ráadásul akkor még nem a macsó dumák domináltak, hanem a vicces, szarkasztikus egysoros kijelentések. Ebből a szempontból Walter Matthau óriási választás volt, bár azért nem olyan karakter, mint a Szomszéd nője filmekben.
A film főleg azt kívánja bemutatni, hogy különböző emberek miként reagálnak egy ilyen helyzetben. Nem csak azok, akiket fogva tartanak, hanem a metró dolgozói, a rendőrök, illetve azok, akiknek azt kell eldönteni, hogy engedjenek-e a terroristák akaratának. A film ebből a szempontból igazán kiemelkedő. Ahogy bemutatják, hogy tud valaki az egészen felülkerekedni, és higgadtan levezetni az egészet, vagy a metró főnökét, akit egyedül az érdekel, hogy a terrorizmus miatt nem mehet a többi szerelvény, vagy a polgármester, aki otthon betegeskedik és szíve szerint ott hagyná megdögölni az embereket a mozgó szerelvényben, vagy a vajszívű terrorista, aki szíve szerint elengedné a túszokat.
Egyfajta szociológiai és pszichológia minta szem és fültanúi lehetünk a film során. Így nem csak abban izgalmas, hogy mi történik a metróban, hanem abból is, hogy miként reagálnak az emberek, és mennyire empatikusak a szerencsétlenül járt utasokkal. Ráadásul a film nem is egy két és fél órás vajúdás, pontosan annyi, amennyinek kell. Semmi felesleges jelenet, csak a megállíthatatlan cselekmény és megunhatatlan izgalom. Mindez egészen jó beszólásokkal és vicces helyzetekkel párosítva.
Két óriási színész harcát követhetjük nyomon. Az egyik a jó képviseletében Walter Matthau, mint higgadt, profi zsaru, illetve Robert Shaw, mint kegyetlen, akaratos, rögeszmés főgané. De feltűnnek benne olyan megmosolyogtató arcok, mint Jerry Stiller (aki Doug apósa a Férjek gyöngyében) vagy Hector Elizondo, aki azzal az arccal mostanában idióta romantikus nyálakban játszik. Mindenkire abszolút ráillett az alakítandó figura.
A Hajsza a föld alatt egy igazi izgalmas akció-krimi-thriller. Aki szereti a régi típusú, sallangoktól és effektektől mentes akciót, mindenképpen vessen rá egy kósza pillantást.