ElSaiko

Nappal diplomás "filmestészta", éjjel szuperhős vagyok. Általában filmekről és a világ bajairól szeretek értekezni a magam pikírt és csípős módján. Célom sokkal inkább a szórakoztatás és arcokra való mosoly felnyalása, mintsem a megbotránkoztatás és az utálkozás magasfokon. Szeretem a thrillereket, Natalie Portmant és a töltött káposztát. Béke, szeretet, padlógáz, ablaktörlő!

Na nee

Eleve egy ilyen címmel már érdekelt a műsor. Korábbi médiakritikáimból már kiderült, hogy szeretem az ilyen és ehhez hasonló műsorokat – bármennyire ül is ki a filmkritikáimból a sznobizmus – főleg amiatt, hogy megismerhetjük, hogy ki milyen ember is valójában, ha kvázi „falhoz állítják” egy olyan kérdéssel, amit nem akar …

Elolvasom »

Film utca 57.: Kiképzés

Adná magát, hogy Az 57-es utasról írjak, de inkább egy sokkal jobb filmet választottam. Szoktam mondani, hogy néha az alapján választok, hogy mennyire ismerős az embereknek az adott film, ha szóba hozom. Ennél most pont fordított a helyzet. Nem olyan rég hallottam róla, úgyhogy már én szégyelltem magam, hogy nem …

Elolvasom »

Film utca 56.: Testvérbosszú

Rá kellett jönnöm, hogy habár nem vagyok egy túlbuzgó vallásos személy, de valláskárosult sem vagyok, szeretem azokat a – főleg thriller vagy krimi – mozikat, amik valamilyen szinten a vallásra építenek. Azokat a filmeket, amelyektől az egyház teljesen kivan, de persze nem ezért. Imádtam az Ördög ügyvédjét vagy az Angyalszívet, …

Elolvasom »

Film utca 55.: Hivatali patkányok

Olyan ritkán írok vígjátékokról, úgyhogy jöjjön megint egy. Ez is tökéletes példája azoknak a filmeknek, amikről én azt hiszem, hogy mindenki ismeri, aztán mikor felhozom egy beszélgetésben, mindenki néz, hogy azt eszik-e vagy isszák. Ezen felbuzdulva jöjjön ezúttal egy amcsi vígjáték, az 1999-es Hivatali patkányok.

Elolvasom »

Két szó

Mindenkinek van az a szó, kifejezés, frázis, amit gyűlöl, ki nem állhat, kiirtaná a magyar nyelvből. Ilyenek a „deviszont”, „fíling” meg kinek mi. Lehet valaki az „add ide a sót” mondattól mászik a falra. Én nekem is van egy ilyen, egy pár éve jelentkezett ez nálam, de erről később. Ma …

Elolvasom »

Film utca 54.: Halálos temetés

Mostanában kicsit túldramatizáltam és túlthrillerizáltam a járdát az utcában, így most jöjjön egy könnyedebb műfaj. Az előző két állomással ellentétben, ebben Meryl Streep nem játszik. Jöjjön egy főleg európai, részben amcsi vígjáték, a 2007-es Halálos temetés.

Elolvasom »

Film utca 53.: Kétely

Mozitúrám 53. állomásának szomorú apropója, hogy pár nappal ezelőtt elvesztettük az egyik legtehetségesebb amerikai színészt, Philip Seymour Hoffmant. Bevallom, engem nagyon megrázott halálának híre, mert a tavalyi évben kezdtem őt igazán megkedvelni. Tudom, sokan arra vártak volna, hogy valami kevésbé ismert filmjéről vagy a Capote-ról írjak, amiért a rangos díjat …

Elolvasom »

Film utca 52.: Az órák

Ezt a filmet még anyámnak vettem meg karácsonyra, mert ez olyan női filmnek tűnt. Pár filmet ilyennek titulálok, de most nem sorolom fel, mert emiatt már volt parázsvitám nőnemű és hímnemű egyedekkel egyaránt. Aztán egy délután, mikor az egyik filmet, amit meg akartam nézni a lejátszó ignorálta, úgy döntöttem adok …

Elolvasom »

Ezeket a filmeket ugyanaz a személy rendezte…

Biztos ti is akadtatok már fenn olyan filmen, amit valaki olyan rendezett, akitől legkevésbé vártad volna. Mostanában rengeteg ilyenbe ütköztem, olyannyira hogy összegyűlt egész csokorra való. Most elébetek szórom imént!

Elolvasom »

Film utca 51.: A mennyország kapujában

Kezdtem hiányolni így az ötödik X-en túl a nemzeti sokszínűséget a filmkritikáimból, úgyhogy ezúttal egy német film lesz soron. A film egyik forgatókönyvírója és főszereplője az egyik becstelen bryganti, akiből én személy szerint nem néztem volna ki egy ilyen filmet, sőt még egy ilyen színészi játékot sem. Megkövetem Til Schweigert, …

Elolvasom »

Film utca 50.: uristen@menny.hu

Hát, ezt is megértem! Sikerült titeket elkalauzolnom az ismerős emberkék kevésbé ismert filmes sétányának ÖTVENEDIK állomásához. Köszönöm nektek, azoknak akik olvasnak, azoknak akik szeretnek, még azoknak is akik utálnak – mert végtére is, ők is olvasták már pár cikkem. Ennek örömére a magyar különlegességek egyik legkülönlegesebb apró darabkáját hoztam ma …

Elolvasom »

Film utca 49.: Elpusztíthatatlanok

John Carpenter (akiről már írtam az első számok egyikében) régebben az amerikai horrorok és thrillerek nagymestere volt, idővel aztán elkezdett egyre rosszabb filmeket gyártani, mára pedig szinte teljesen eltűnt. A mostani állomás azokból az időkből való, mikor fénykorát élte mind a rendező, mind a ’80-as évek nagy horrorhulláma. John Carpenter …

Elolvasom »

Film utca 48.: Stuart: Visszapörgetett élet

Nem tudom ki hogy van az ilyesmivel, de nálam legtöbbször úgy működik, hogy megkedvelek egy színészt és akkor aztán a filmográfiájának jelentős hányadát végigrágom. Így voltam Tom Hanks-szel, Kevin Spacey-vel, Edward Nortonnal, Christian Bale-lel, Woody Harrelsonnal és még sorolhatnám. Az utóbbi másfél évben volt egy Tom Hardys korszakom (lásd Film …

Elolvasom »

Film utca 47.: Treevenge

A karácsony szelleme lengi be lelkem virágoskertjét, így ezúttal egy karácsony témájú filmmel kedveskedem nektek. Aki már látta, annak üzenném: „nem azt mondtam, hogy szép film, azt mondtam karácsony témájú”. Az alkotó megfilmesítette azt, amire mindannyian gondoltunk már, hogy vajon mit is érezhet egy fenyőfa karácsonykor. Persze ez egy fikció, …

Elolvasom »

Film utca 46.: Egy nehéz nap

Megint egy szájbarágós cím, de ezen már meg sem lepődöm. A film eredeti címe Thursday, vagyis csütörtök. Az olyan sejtető, meg hogy miért pont csütörtök? Mi megoldottuk „Egy nehéz nappal” a problémát. De erről már olvastam, hogy direkt adnak drága honfijaink ilyen nevet, mert így sokkal kapósabb, meg találóbb, meg …

Elolvasom »

Hát, veled meg mi van?

Mostanában kezdtem elgondolkodni azon, hogy egész sok olyan színész és színésznő van, akik régebben a legfelkapottabbak, legjobban fizetettek voltak, de mára semmit sem tudni róluk. A rosszabb eset, hogy ha szegények meghaltak, csak az ember nem értesül róla időben. Így voltam John Candyvel, mikor feltűnt vagy tíz éve, hogy nem …

Elolvasom »

Film utca 45.: Las Vegas, végállomás

Úgy tűnik, ahány romantikus szagú filmről írok, az mind-mind egy rettentő kitekert szerelmi történetről szól. Nincs ez másképp ebben a filmben sem, bár nem biztos, hogy a „kitekert”a helyes szó. Inkább… hát mondjuk ki: elcseszett. Ez a mostani 1995-ös eresztés, egy nem mindennapi lamúr nem mindennapi történetét dolgozza fel, mely …

Elolvasom »

Film utca 44.: Védd magad!

Sidney Lumet is tagja van Amerika leghíresebb és legelismertebb rendezőinek. Habár munkássága inkább a ’90-es évek előtt volt erős, nem feledkezünk meg későbbi műveiről sem. Ezért is volt nekem szembetűnő ez a filmje, ahol bevállalta a közös munkát a mai kor egyik legnagyobb akciósztárjával, Vin Diesellel. Valljuk be, ő nem …

Elolvasom »