Film utca 57.: Kiképzés

Adná magát, hogy Az 57-es utasról írjak, de inkább egy sokkal jobb filmet választottam. Szoktam mondani, hogy néha az alapján választok, hogy mennyire ismerős az embereknek az adott film, ha szóba hozom. Ennél most pont fordított a helyzet. Nem olyan rég hallottam róla, úgyhogy már én szégyelltem magam, hogy nem láttam még. Persze nem azt mondom, hogy ha én nem láttam, akkor senki sem ismeri, de amúgy sem volt hirtelen jobb ötletem és ez egy baromi klassz filmélmény volt, így hát gondoltam miért ne lehetne az 57. állomás a 2001-es Kiképzés.

Alonzo Harris (Denzel Washington) a legvérszomjasabb kopó a rendőrség kábítószerosztályán. Egy nap új társat kap (Ethan Hawke), akinek első ízben akarja átadni minden tudását, így rögtön bedobja őt a mély vízbe. Az újonc élete leghosszabb napját éli meg a kegyetlen és igazságtalan tanítómestere mellett a város legcudarabb gettóiban, fegyveres bűnözők és drogdílerek társaságában.

Ebben a filmben az a legparasztabb, hogy mennyire nem tudod, mire számíts. Nagyjából sejted, hogy durva melók lesznek egy ilyen szociopata mellett, de arra, amit folyamatosan az arcunkba kapunk, az több mint váratlan. Az egész annyira döbbenetes és magával ragadó. Imádom az olyan krimiket, amikben egy másodperc megállás nincs, és nem is feltétlenül arra gondolok, hogy szétlőnek mindent, ami mozog.

A másik, hogy mennyire felnyitja a szemét az embereknek. Én csak sejteni vélem, hogy Los Angelesben járunk, ahol ugye világszínvonalú a rendőri brutalitás és kegyetlen eljárás. Ezt egy korábbi mű, a Szigorúan bizalmas nagyon jól prezentálja egy kicsit korábbi időkről. Körülbelül ez olyan, mintha annak a filmnek a kétezres verziója lenne abból a szempontból, hogy miket enged meg magának egy zsaru L.A.-ben. Amikor már úgy gondoljuk, hogy ez durva, ez már nem lehet… de nagyon is lehet!

Mindezt úgy, hogy a főszereplőt (Denzelt) még akár meg is kedvelhetnénk, mert elképesztő figura. Annyira jól játszik az író a karakterével, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy utáljuk, szeressük, leköpjük vagy éppen higgyünk neki. Jó-e vagy rossz? Ráadásul végigkövethetjük a fiatal rendőr miként tanul az egészből, és hogy lesz óráról órára más ember, más rendőr. Felmerül az óriási dilemma, hogy vajon ez jó lecke volt-ez újonc zsarunak? Azt mindenesetre megtanulta, hogy elképesztően szemét és mocsok világot élünk.

Persze ne feledkezzünk meg az általam nagyon preferált belbecsről sem. Itt is megbújik a finom filozófia és életszemlélet. Mindezt egy nagyon kemény páncélba burkolt, rap és hip-hop zenével átitatott csomagolásban kapjuk. Egyfajta kettősséget kap itt a jónép – még ebből is.

A két főszereplő bravúros! Bevallom, én sokáig nem szeretem Denzelt, mindig ugyanolyan hangulatú thrillerekben és krimikben játszik és ez valamiért nem tetszett. Ám rá kellett jöjjek, hogy piszok jó színész, amit ebben leművel az viszont tényleg Oscarért kiáltott. Én speciel szívesebben odaadtam volna Ethan Hawke-nak (akit szintén jelöltek), de oda se neki. A szerepek bámulatosak voltak. Nem is értem hogy telhetett el tizenhárom év úgy, hogy ezt a filmet ne nézzem meg. Majd később fejbe rúgom magam.

A Kiképzés egy igazán kemény és pörgős akció-krimi, némi thriller töltettel. Aki szereti a műfajt… az már úgyis látta, nem olyan töketlen, mint jómagam!