A Nicolas Winding Refn név sokaknak sokat nem mond. Furcsa szemüveget viselő dán filmrendező úriember, aki 1970-ben látta meg a koppenhágai napvilágot. Ez mind szép és jó, de korántsem túl érdekfeszítő. Az viszont sokkal inkább, hogy negyvenegy évvel később megrendezte a tavalyi év egyik legjobb, ha nem a legjobb filmjét, …

Gyakran „megijedünk” vagy ódzkodunk az egyhelyszínes filmektől. Hiba, mert az ilyen filmek azzal operálnak, hogy minél jobban magával ragadja a nézőt a cselekmény, gondoljunk például a 12 dühös emberre vagy az Élve eltemetve című filmre Ryan Reynolds-cal, ami például az első perctől az utolsóig egy koporsóban játszódik, és mégsem lankad …

Következő megállónk a filmtörténelem egyik legjobb példája arra a tézisre, miszerint: a kevesebb néha több. Az 1976-os 13-as rendőrörs ostroma is áldozatául esett azoknak a filmeknek, amiknek címéről a többnyire silány remake ugrik be az embernek, hasonlóan például a korábban emlegetett Get Carterhez, A dologhoz, vagy a Helloweenhez. Mind az …

Ezúton szeretném elkalauzolni a kedves olvasókat a Film utcába. Oda, ahol azok a filmek árválkodnak, amikben ismert szereplők játszanak vagy ismert emberek készítették, de reklám, pénz vagy felhajtás hiányában nem sokan ismerik őket – meglehetősen méltatlanul. Félreértés ne essék, én nem egy filmes sznob vagyok, aki terjeszti az igét, vagy …

Férfitársaim! Lássuk be, ha meghalljuk, hogy akciófilm, olyan hősök jutnak eszünkbe, mint Indiana Jones, James Bond, Rambo, John McClane, és még sorolhatnám. Mindenképpen izmos, koszos, véres, heges macsók, akik nem ismernek se félelmet, se kegyelmet. Az 1970-es években azonban a feminizmus eszméje megálljt parancsolt a tesztoszteronnak, és megjelentek a női …