Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Gyakran „megijedünk” vagy ódzkodunk az egyhelyszínes filmektől. Hiba, mert az ilyen filmek azzal operálnak, hogy minél jobban magával ragadja a nézőt a cselekmény, gondoljunk például a 12 dühös emberre vagy az Élve eltemetve című filmre Ryan Reynolds-cal, ami például az első perctől az utolsóig egy koporsóban játszódik, és mégsem lankad a figyelmünk. A 2007-es Őslakó című film egy szobában játszódik, ahol pár barát beszélget. Tudom, unalmasnak hangzik, de közel sem az!
A történet szerint John Oldman fel akar mondani tanári állásából és végleg elköltözni a városból messzire. Barátai és kollégái szaladnak, hogy megelőzzék ezt, vagy hogy egyáltalán megtudakolják mi az oka a hirtelen döntésnek. John beinvitálja őket kis erdei lakjába és hosszas unszolásra elmondja, miért is döntött így. John felfedi titkát, ami megváltoztatja a hallgatóság tudományról, vallásról és úgy egyáltalán az életről szerzett tapasztalatait. Főhősünk elmondja, hogy ő valójában az idők kezdete óta jelen van a Földön és soha nem öregszik meg, valójában az életét meséli el az őskortól napjainkig. A film sava-borsa az, hogy nem tudni, hogy csak viccel velük vagy tényleg igaz.
Azért soroltam az Őslakót a Film utcába, mert pár szereplőt azért ismerünk máshonnan, de nem tudjuk hogy hívják őket, csak megjegyezzük, hogy „hé ez meg az az ember, aki játszott a… nem jut eszembe mibe, de sok filmbe”. Az egyik például a B horror filmek szereplőgárdájának egyik állandó alakja, Tony Todd.
A kameramozgásra és egyéb filmes kunsztokra úgy vélem felesleges kitérni, hiszen semmi extrém nincs etéren a filmben, tekintve, hogy egy kis vityillóban történik minden. Speciális effektek szintén nincsenek, hisz nem is kellenek. Valójában, hiába öt éves a film, pont úgy néz ki, mint egy nyolcvanas évekbeli tévéfilm, ami mellesleg egyáltalán nem rontja az összképet. Sőt!
A fontos az a cselekményfelvezetés és főleg az, ahogy folyamatosan fokozódik a vita és az egyre döbbenetesebb felismerések. A film leglényegesebb eleme Jerome Bixbynek köszönhető, aki megírta ezt a sztorit, hiszen ehhez foghatót még egyáltalán nem láttunk korábban. Az író úrnak egyébként főleg sci-fiket köszönhetünk.
Persze ne gondoljuk, hogy ez a baráti csevej csak sima mondatok egymásutánja a fotelekbe szegezve, fokozatosan nő a feszültség, ahogy az ott ülők korábbi lexikális tudása hamissá válik John monológjai után. Egy idő után már nem is annyira baráti az eszmecserézés.
A film amennyire egyszerű annyira összetett. Tudom, ez rettentő paradox, de ahhoz képest, hogy az egész csak egy hosszú dumaparty, nagyon mély filozófia, történelmi, egyházi és egyéb téziseket taglal. Ez az alkotás sokkal inkább való az agyunknak, mint a fülünknek vagy a szemünknek. Aki megnézi, és netán unja a banánt – amiatt hogy nem robbantanak benne vagy nincs benne se egy formás női cickó vagy férfifenék – ne kapcsolja ki, érdemes végignézni!
Az Őslakó egy végtelenül egyszerű köntösbe csomagolt döbbenetes mű. Először én sem hittem benne, mikor pár barátom mondta, hogy tekintsem meg, de nem csalódtam, minden amit mondtak róla nem volt túlzás. Ajánlom mindenkinek!
