Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
A következő két történet a főnök és a beosztott közti lehetséges viszonyok közül a két végletet mutatja be: a legbensőségesebb kapcsolat lehet akár egy férj-, illetve feleségpótlékként folytatott szexuális kapcsolat, a legrosszabb azonban az ugráltató stílus.
Szinte mindenkinek van főnöke, vagy ha az nincs, akkor épp beosztottja, így könnyű elképzelni, hogy a lentebb leírt két történet egészen pontosan hogyan is zajlik. Mindkettő igaz eseményeken alapul.
Több mint munkatárs
Első történetünk főszereplője egy meglehetősen csinos hölgy (37), akinek a főnöke egy jól szituált, intelligens férfi (42). A kapcsolatuk eleinte egy szimpla főnök-beosztott viszony volt, azonban az ott töltött első pár hónap után a munkáltatónak megtetszett a beosztott. Ha a hölgy éppen szoknyát vett fel egy adott napon, akkor a férfi sokkal nyájasabb volt vele, kedvesen szólt hozzá. A nőnek ez tetszett, így hamarosan elkezdett a főnök kedve szerint öltözködni. Újabb pár hónap után a férfi elintézte, hogy az alkalmazottja a titkárnője legyen.
Kapcsolatuk hosszú ideig teljes titokban működött, azonban a harmadik évben egy véletlen, kopogás nélküli ajtónyitás után lelepleződött a titok.
Mindezek után felmerül a kérdés: az én környezetemben is előfordulhat ez? Akár velem is megtörténhet? Természetesen két ember kell az ilyen kapcsolatokhoz, de óvatosan menjünk bele, mert a hamar szokássá váló kapcsolatból egyszerűen nem lehet kilépni, ugyanis az a munkahelyet is erősen veszélyezteti.
Csak egy ugráltatni való kutya
Második történetünk is egy hölgyről szól (35), azonban az ő főnöke (41) egy teljesen másik kategóriába sorolandó. Az egykor kényelmes körülmények között dolgozó nő élete egy véletlen ballépés miatt jelentősen megváltozott. Nem az ő tette okozta a bajt: a munkatársáé. A máig ismeretlen valós okból kirúgott kollégát nem pótolták, azaz történetünk főhősére hárult minden munka. A fizetése nem változott, azóta azonban két ember helyett dolgozik.
Bármilyen problémája akad a munkában, főnöke segítségét nem tudja kérni, mert elvileg ő sem tud többet, vagy csak szimplán nem foglalkozik olyan feladatok elvégzésével, mint amivel a beosztottnak kell. Eközben a munka egyre több, a főszereplő pedig már alig bírja.
Az ilyen munkáltatói hozzáállás széles körben kezd elterjedni, azonban ennek a stílusnak a nagyméretűvé válása az ilyen körülmények közt dolgozó, nagy nyomásnak kitett alkalmazottakat hosszútávon károsítja egészségügyileg, ugyanis a felhalmozódó stressz csak egyre rosszabbá tesz mindent.
