Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
A filmkedvelők java része csak az amerikai filmeket ismeri, tisztelet a kivételnek. Erről persze nem ők tehetnek, hanem a média, hogy szinte csak azok reklámjait juttatják el hozzánk. Ez azért sajnálatos, mert nem csak az amerikaiak képesek remek mozgóképeket kreálni, sőt gyakran más nemzetek szórakoztatóbb produkciókat hoznak össze, mint az amerikaiak. Tavaly év végén egy spanyol rendező örvendeztette meg a thriller kedvelőit egy kiváló mozival, az El cuerpo-val.
A film sikere abban rejlik, hogy teljességében csak a thriller eszköztárára alapoz és azt teljes mértékben kimeríti. Nem vegyül akció vagy más egyéb műfajokkal, mint ahogy az mostanában lenni szokott. Ennek köszönhetően egy roppant izgalmas, de egyben kicsit vontatott menetű film az El cuerpo. De pont ettől fogja magába szippantani a nézőt.
Természetesen a történet középpontjában egy gyilkosság ál. Főhősünk Álex Ulloa gondosan kitervelt feleség gyilkosság után egy különös nyomozás alanya lesz. Szívrohamnak álcázott gyilkossága után a hullaházba hívatják, mert eltűnt hitvesének holtteste. Innentől veszi kezdetét az őrült játszadozás Ulloa és a rendőrök közt, hogy kiderüljön mi is az igazság. Ez a játszadozás javarészt fondorlatos szópárbajokból zajlik, amit néha megtör egy érdekes, nem várt esemény az üggyel kapcsolatban. Elsőre ez unalmasnak tűnhet, de korántsem az, mert nincs egy üres járat se a filmben és mikor azt hinnénk, hogy nem fog történni semmi csak megy a blabla, akkor is mindig történik valami izgalmas. További érdekesség, hogy mindez szinte egy helyszínen a hullaházban játszódik.
A cselekmény vége felé közeledve azt hiheti a néző, hogy már mindent sejt és tudja mi lesz a film vége, hiszen a klasszikus hollywoodi thrillerek útvonalán halad végig a film. De ennek ellenére mégis egy nem mindennapi fordulatot hoz a rendező a történet csattanójaként, mellyel a film egész története megváltozik és a szereplők fontossága is átértékelődik. Ez a fajta lezárás kicsit Chan-wook Park rendező munkásságára enged emlékeztetni. Biztosan mindenki emlékszik a 2003-as Oldboy című filmjére melyben gyomorforgató fordulatot vett a sztori a záró képsorokban. Hasonlóan fordulatos ending szerepel az El Cuerpo-ban is.
De a sztori mellett a film képi világa is igazán thrilleresre sikeredett, ahogy annak lennie kell. Nagyrészt az amerikai filmekből megismert beállításokat alkalmazza a spanyol rendező, Oriol Paulo, de ennek ellenére még is kicsit másmilyen hangulatot áraszt az El cuerpo. Egyrészt a lassú montázsok miatt, másrészt, hogy európai film európai helyszínekkel és ez hangsúlyossá is válik a képi megjelenítésben. Olykor igazán profi beállításokat is alkalmaz a rendező. Erre jó példa, mikor a főhősünk ül a hullaház egyik szobájában és az üvegfalon keresztül a rendőrök szemlélik őt és arra a megállapításra jutnak, hogy talán ő a gyilkos és ő lopta el a testet is. Ekkor ráközelít a kamera Ulloa-ra a háttérben pedig mennydörgés hallatszik és kezdetét veszi a vihar odakint jelezve, hogy a történet is viharossá válik.
A képi megjelenítéshez persze szükséges a kiváló zene. Alig van, olyan jelenet mikor nem halhatunk semmilyen háttérzenét. Ennek oka, hogy sejtelmes zene hallatszódik végig a filmen, hogy a kicsit vontatott cselekmény iránti figyelmet fent tartsa a nézőben. A rendezőnek ezt sikerült is elérnie, hiszen roppantul izgalom fokozó dallamokat alkalmaz.
Természetesen a színészi játékban sincs hiba egy ilyen film esetében. Akik nem járatosak a spanyol filmek világában azoknak valószínűleg egyik színész se fog ismerősnek tűnni. Egyiküket azért kiemelném, mert ő már jó pár spanyol produkcióban megmutatkozott. Ő José Coronado a rendőrfőnök szerepében.
Tehát az El Cuerpo című spanyol thriller egy kiváló darabja a műfajnak. Némi üdeséget hoz a szürke, egy kalap alá vett filmek közé. Bár a film sztorijából fakadóan ez is azok közé tartozik, amit már másodjára nem érdemes megnézni, mert akkor már unalmas. De egyszer mindenképp látni kell, ezt bátran ajánlom mindenkinek, különösen a thriller kedvelőinek.
