Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Amerika sose szűkölködött a vígjátékok készítésében és azért azt is bevallhatjuk, hogy sok jó vígjátékot sikerült produkálnia nekünk nézőknek. Sajnos az utóbbi évekre ez már nem igaz. Ha jobban is sikerül egy amerikai vígjáték az is csak középszerű és éppen hogy csak nézhető és maximum minimálisan vicces. Nagyjából ilyen az idei Pofázunk és végünk című vígjáték is.
A történet szerint Ben felvételt nyer a rendőr akadémiára. Úgy érzi, hogy sínen van az élete és ezért elakarja jegyezni barátnőjét, de előbb áldását akarja kérni a lány bátyjától, aki nem mellesleg profi zsaru. A báty, vagyis James nem kedveli Bent, de azért ad neki egy esélyt. Magával viszi egy munkanapjára a rendőr palántát, aki bebizonyíthatja, hogy igazi rendőr és egyben férfi is. Ha sikerül ezt teljesítenie, akkor James áldását adja a frigyre. Mondani sem kell, hogy nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy szeretnék, Ben egyfolytában bénázik és közben sikerül belebotlaniuk abba a bűnözőbe, akire már nagyon régóta vadászik James.
A sztori nem nagy durranás, de nem is rossz. Pont olyan amilyennek egy ilyen filmben lennie kell. Ehhez már csak ütős poénok és vicces szituációk kellenek. A Pofázunk és végünk esetében, tulajdonképpen ezek nincsenek elrontva, de valahogy mégse annyira viccesek. Lehet egyszer-kétszer egy hangyányit nevetni, és ami kevésbé vicces azon se sírunk, hogy úristen ez, de rossz volt. De azért lehetne jobb is. A dialógusok is hozzák a kívánt színvonalat, de egy kis plusz még mindig hiányzik ezekből.
A színészi játékról is hasonló mondható el. Ice Cube látható James szerepében, aki hozza a szokásos formáját, tehát aki szereti a színészt annak tetszeni fog ez a film is. De aki úgy van vele, hogy nem rosszak a színész filmjei, de azért ezek hagynak némi kívánni valót maguk után, azok most is hasonlóan fognak érezni, hiszen Ice Cube ismét ezt a hangulatot teremti meg e moziban is. Ben szerepében Kevin Hart mutatkozik meg, akire szintén nem lehet panasz, de azért ő sem nyújt kiemelkedő alakítást. Még Laurence Fishburne is feltűnik egy mellékszerepben. Érdekes őt egy maffiafőnök szerepében látni egy vígjátékban, de abszolút jól áll neki; némi üdeséget teremt jelenléte e műben. Nagyjából a zenei aláfestésről is ez mondható el, azok egészen jóra sikerültek, fokozzák a film hangulatát.
Tehát a Pofázunk és végünk című akció-vígjáték egy teljesen átlagos darabja a mai amerikai vígjátékoknak. Egyszer talán meg lehet nézni, ha unatkozik az ember, de egyébként felejthető alkotás.
