Krimik közkedvelt témája a műkincs lopással kapcsolatos történetek. Nehéz e terén újat kitalálni, de azért még lehet élvezetes filmeket kreálni e téma köré. Lehet csűrni-csavarni a lopási tervet mindenfelé és furfangosabbnál furfangosabb elméletekkel előállni. A 2013-as A lopás művészete című filmre is hasonlóakat lehet mondani. Túl nagy újításokat nem hoz, de azért van benne egy-két érdekes csavar.
A történet szerint Crunch profi műkincs tolvaj, ahogy az lenni szokott, de egy nap átverik és 7 évre börtönbe kerül. Szabadulása után nem úgy megy neki az élet, ahogy szeretné, ezért visszatér régi munkájához és élete eddigi legnagyobb dobására készül…
Az alap sztori semmi extrával nem kecsegtet, de azért meg vannak benne azok az alap építő elemek, amik egy ilyen stílusú krimihez kellenek. Egy remek forgatókönyvvel egy viszonylag élvezetes filmet lehet ebből kihozni és tulajdonképpen ez nagyjából sikerült is. Úgy ahogy lehet élvezni a történet minden percét, igaz nem dobunk hátast semmi poéntól, elmélettől, lopási tervtől, de azért egy átlagos szórakozásnak megfelelnek.
De minden más is átlagosnak nevezhető e moziban. A zene, a beállítások, helyszínek, színészi teljesítmény. A helyszínekkel kapcsolatban azért azt megjegyezném, hogy azok viszonylag változatosak és így némi üdeséget nyújtanak nekünk nézőknek a sztori mellé. A színészekről meg csak annyit, hogy azért egy-két nevesebb színész adja a nevét e műhöz, de azért nem alélunk el a teljesítményüktől, igaz kivetni valót sem lehet találni munkájukban. Kurt Russel alakítja Crunchot, aki abszolút viszi a pálmát az összes színész közül. De ott van a szereplők közt Matt Dillon, Jay Baruchel, Katheryn Winnick is. De Kurt Russel mellett ők kicsit gyengébben mutatnak.
Tehát A lopás művészete című krimi-vígjáték egy teljesen átlagos darabja a műfajnak, kivetni valót nem talál benne az ember, de pluszt sem. Egy könnyed délutáni szórakozásnak megfelel, ha az ember nem talál épp egy nézhető filmet. Persze aki Kurt Russelt szereti annak azért ajánlott, mert ő hozza formáját.