Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Sok nagyszerű alkotás készült már nagy nevek találkozásával, mint színészi gárdát tekintve, mint rendezőket, zeneszerzőket, stb. Az amerikaiaknak ezt ismét sikerült összehozniuk egy drámában, a Kényszerleszállás című filmben Denzel Washington főszereplésével.
Rengeteg film készült már repülőgép katasztrófákról, balesetekről, merényletekről. De ezúttal Robert Zemeckis egy érdekes témát felvetve kreált egy fantasztikus amerikai drámát egy repülőgép balesetről. Ahogy említettem a film főszereplője Denzel Washington, aki jelen esetben egy profi repülőgép pilóta és alkoholista. Néha napján pedig még drogos is. Egy szokásos reggelen, melyen ismét részeg és be van lőve repülőre ül további 101 személlyel. Minden egy átlagos napnak megfelelően alakul, mikor is az utasszállító hirtelen meghibásodik és zuhanni kezd. A Denzel Washington által alakított Whip Whitakernek köszönhetően a gép nem zuhan le, hanem egy nem mindennapi kényszerleszállást hajt végre. Az emberek szerint a gépnek le kellett volna zuhannia és a repülőn mindenkinek életét kellett volna vesztenie, ha nem Whitaker a pilóta. De így összesen csak hat ember halt meg a 102-ből. Ám de a néhány meghalt emberért is felelősséget kell vállalnia valakinek, mivel Whitaker kapitány alkoholista ezért rá terelődik a felelősség kérdése. A film ezután lesz érdekes, hiszen Whitaker lelki kálváriája és személyiségének tisztázása lesz a középpontban. Szerencsére nem egy szokásos unalmas, jogi dráma ez. Persze itt is szó van jogi procedúrákról, de nem ez áll a középpontban. Hanem az a kérdés, hogy egy alkoholista, drogos lecsúszott ember e Whitaker vagy egy hős, aki életeket mentett egy lehetetlen helyzetben?
Nem egy ön sajnáltató, eltúlzott béna dráma ez, melyben egy alkoholista csak magát sanyargatja. Inkább egy olyan, melyben egy problémákkal küzdő ember belső vívódása és a világgal való vívódása van jelen egészen kifinomult módon. Egy percig se unatkozhatunk a kettő óra tizennyolc perc alatt. Meglepően izgalmas ahogy Withaker küzd, az alkohol ellen és próbálja rendbe szedni az életét. De a film eleji drámáktól mentes utasszállítón játszódó jelenetek is egészen magával ragadóak. A hasonló témában játszódó filmekkel ellentétben itt nem az utas részről kapunk sok képet és az ott történt eseményekről, hanem a pilóta fülkéről. Nem csak egy-két jelenetet láthatunk, ahogy ijedten felkiált a pilóta, hogy zuhanunk. Hanem láthatjuk, hogy Whithaker és pilótatársa, hogy küzd a zuhanás ellen. Eközben érdekes manőverek szemtanúi lehetünk, melyeket még talán nem is alkalmaztak más filmekben.
Szintén érdekes még, hogy a vallás és a hit is megjelenik fontos tényezőként. De szerencsére ez sem lesz fő momentum és nem esik túlzásba a film és nem vált át vallásos témájúvá. Hasonlóan a jogi momentumhoz ott van a filmben és érezteti hatását, de nem telepszik rá Whitaker problémákkal teli életére, hagyja azt kibontakozni.
Na de ne csak Denzel Washingtont dicsérjem mindvégig. Ki kell, hogy emeljem a többi színészt is. Valószínűleg Kelly Reilly és Bruce Greenwood sokak számára nem lesz ismeretlen a filmben. De ne feledkezzünk meg Don Cheadleről és Nadine Velazquezről sem. Don Cheadle a Vasemberből már biztos ismerős, főleg akiknek tetszett az ő karaktere. De azt kell, mondjam ebben a filmben is egy erős személyiséget játszik pazarul. Szóval, ahogy már említettem nem kis színészi gárda gyűlt össze e film leforgatásához és szerencsére mindegyik kiválóan szerepelt. De azért a pálmát egyértelműen Denzel Washington viszi.
De a sztori és a színészi játék nem lenne elég jó a remek beállítások nélkül. Fantasztikus képkockáknak lehetünk tanúi. Gyakori a személyes látószög alkalmazása a filmben. Ezek egészen kifinomultan vannak jelen. Például mikor a korház lépcsőházában beszélget Kelly Reilly karaktere, Nicol, Whitaker és egy rákos beteg, akkor gyakran Nicol szemszögéből szemlélhetjük az eseményeket, ahogy a lépcsőn ülve a korlát közt néz le a nála lentebb álló rákos fiúra. De szintén jó példa az a jelenet, mikor Whitaker a kórházi ágyon fekszik és Bruce Greenwood karakterével, Charlie Andersonnal beszélget. Ekkor megint csak olyan beállítások vannak, melyben Whitaker kapitány szemszögéből nézünk fel az ágyról Andersonnra. Ezek nagyon látványosak a filmben és sokat dobnak azon, szerencsére még jó pár ilyen akad belőlük.
Röviden tehát a Kényszerleszállás című dráma egy remek film. Nem egy eget rengető gigantikus alkotás, de mindenképp egy jól átgondolt, remek színészeket alkalmazó kifinomult szórakoztató mozi.
