Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
(Bármilyen röhejesen is néz ki, több helyen írták „pszichónak”, nem én találtam ki, de tényleg!) Mikor először láttam ezt a filmet, nagyon nem tetszett. Tizenhat voltam, nem is igazán annak a korosztálynak való. Érni kell ehhez a filmhez, úgy mint mondjuk az Amerikai szépséghez vagy a Született gyilkosokhoz. Én az a fajta állat vagyok, akinek ha nem tetszik egy jónak titulált film, megnézi még egyszer, hátha. Jól tettem, mert így sok év távlatából nem is értem miért érdekelt ez a film engem tizenéves fejjel. Ezúttal a 2000-es Amerikai pszichóról lesz szó.
A történetet elég nehéz leírni. Patrick Bateman egy végletekig hiú, sznob és tehetős üzletember, aki kedveli a jó zenét, a nőket, a borokat, a drága öltönyöket, szóval falja az életet. Ám Patrick szenvedélyei közé tartozik a hidegvérrel való gyilkolás is. A film az ő nem mindennapi életét mutatja be rengeteg hátsó gondolattal és igazsággal a háttérben.
Kezdjük a külcsínnel. Ez a film egy igazán jól átgondolt művészeti alkotás. Nagyon okos és beszédes kameramozgás van benne. Szinte mesélnek a képek. A filmet egyébként egy nő rendezte – nem azért mondom ezt, mert egy nő ne rendezzen vagy ilyesmi – de nézve a filmet, valahogy meg is döbbenünk ezen és érezzük is a feminin kezet a dologban. Az egész olyan kifinomult, ami furcsa, mert a történet csöppet sem az – de erről később. A technikai elemeken sokat dobott Andzrej Sekula is, aki többek közt a Ponyvaregény forgatásán is kulcsfontosságú figura volt.
Térjünk át a „belcsínre” – ahogy a buszon hallottam egyszer. Nem is tudom, hol kezdjem. Mint mondottam volt, amennyire szép a külseje, annyira romlott és elfajzott a belseje. Rengeteg rossz tulajdonság és emberi gyarlóság fel van vonultatva a filmben, amit a főhős egyes szám első személyben mesél el nekünk. De valahogy, mégis olyan emberi az egész. Minden olyan dolog, amit nem merünk magunkról elmondani – pedig megtesszük – az ebben prezentálva van. Az a jelenet például, mikor a főhős kiabál a csapossal, míg az nem hallja, hát kinek ne jutna ez eszébe? A film tömve van ilyen jelenetekkel, amik egyszerre rémisztőek és elgondolkodtatóak.
A film néhol emlékeztet minket a Harcosok klubjára, abban a tekintetben, hogy egyes jelenetek az emberek szemét próbálja felnyitni. Persze itt ez egészen máshogy működik. A film eleje például bármennyire is nem férfiaknak való, ahogy bemutatja egy reggeli rutinját, mégis van valami szimbolikus mivolta, ami által azt elviseljük. Betekintést nyerhetünk egy metroszexuális ember szokásaiba, majd a sznob yuppie-k világába, majd teszünk egy kéjutazást Sznobéria hátranyalt hajú, kokózó, hímsovinisztáinak világába, ahol főhősünk már csak azért megölné a másikat, mert annak szebb a névjegykártyája, vagy mert az ő lakása a parkra néz. Egyfajta hedonista film ez, amit tényleg nem érthet egy tizenéves gyerek. Így, hogy már nagyobb élettapasztalatom van nem rettenetesnek találom, hanem zseniálisnak.
Ha követjük az eseményeket, folyamatosan mormogunk majd, hogy hát ennek semmi valóságalapja, meg hogy ez az életben nem így van, meg ki megy limuzinnal prostit felszedni – amely jelenetet egyébként imádtam. De higgyük el, hogy nem véletlenek ezek. Várjuk ki a végét és ne kapcsoljuk ki, még ha nem is tetszik. Egy napig úgyis érlelődik ez majd gondolatban, hogy mi is zajlott a filmben pontosan. Elgondolkodtató mindenesetre.
A filmben rengeteg ismert szereplő felbukkan, akik rendkívül jól alakítják a felső tízezer nyálasképű polgárait. De mindközül a legocsmányabb és legférgebb ember a trónon az egyértelműen Christian Bale, aki nem is tudom, hogy nem kapott ezért valami díjat, mert szerintem a legnagyobb szerepe – A harcos után!. Bizonyos jeleneteknél még a vér is meghűlt bennem attól, ahogy csak ült és beszélt. Óriási alakítás, abszolút rászabták a filmet. Akik szeretik Bale-t, azok feltétlen nézzék meg!
Az Amerikai pszichó egy igazi pszichiátriai esettanulmány, ami olykor horror, de főleg thriller. Elsőre talán nem fog tetszeni mindenkinek, de ne legyünk restek újra megnézni. Nem egy egyszerű vagy könnyen emészthető film, de nem is baj, ha ilyet is kitermel magából a szakma. Aki pedig több vérre vágyik az olvassa el a könyvet, állítólag az gyomorforgatóbb.
