Sötét nap volt a magyar sajtótörténelemben október 8-a, mivel azon a napon nem jelent meg a Népszabadság című napilap és elérhetetlenné vált a honlapja, a nol.hu. Törölték az évtizedes múltra visszatekintő újság teljes archívumát, mérhetetlen kárt okozva ezzel a nyilvánosságnak és a kollektív emlékezetnek.
A kiadó és a magyar kormány azzal indokolja a lap megszüntetését, hogy az nagymértékű adósságot halmozott fel. Ennek az ellent mond, hogy a szerkesztőség a közelmúltban körülbelül tíz új munkatárssal bővült, nem sokkal azelőtt az online kiadást is teljesen felfejlesztették, átalakították. Ki fektetne olyasmibe, amit nem sokkal később be akar zárni?
Nyilvánvaló tehát, hogy a szerkesztőség által nyilvánosságra hozott, a kormányra nézve kínos cikkek voltak a valódi oka az elhallgattatásnak.
A Népszabadság felfüggesztése már hosszú ideje beszédtémát ad a magyar sajtónak. Szerencsére. Szerencsére nem merült még feledésbe, szerencsére még nem tartunk ott, hogy egy újabb, frissebb hír lenyomja a címlapokról. Mert nagy szükség van arra, hogy beszéljenek róla. Talán mert az embereket még mindig érdeklik, és ez mutatja meg igazán, hogy mekkora horderejű dologról is van szó! Emellett a Népszabi szerkesztőségének kitartó harca is okot ad az újabb és újabb cikkekre. Itt lehet gondolni a szerkesztőség előtti hosszas tüntetésekre vagy arra, hogy elmentek Bécsbe is, hátha tudnak találkozni a Fidesz-bérenc kiadótulajdonossal, vagy ami ennél is jobb lenne, felkelteni az osztrák sajtó figyelmét az ügy iránt.
Az, hogy a kiadó hivatalos közleményében a “felfüggesztés” szó szerepel és az, hogy ez csak az “átalakítás” lezárásáig fog tartani – a jelenlegi magyar kormány utóbbi években megfigyelhető magatartása alapján -, nagyon jól tudjuk, mit jelent.
A Népszabadságnak befellegzett. – Ezt támasztja alá a Népszabi szerkesztőségének egyik tagjának a magánvéleménye is, amikor nekem elárulta: ő úgy gondolja, már nem sok esély van a lap megjelenésére ugyanennél a kiadónál.
Persze, talán felvetődhet néhányakban, hogy: “Ugyan, ez
csak egy újság…” vagy: “A kormány ilyen messze nem menne el, hogy konkrétan betiltson egy lapot”. Azonban az tény, hogy Orbánék totálisan kifordultak önmagukból az utóbbi években, a kétharmados győzelem óta rá sem lehet ismerni a Fideszre. Egyre agresszívebben, egyre ellentmondást nem tűrően és egyre inkább totális diktatúrákra jellemző módszerekkel hallgattatják el a kritikus hangokat, adott esetben szüntetnek meg egy ellenzéki sajtóterméket. Pedig egy demokráciának nélkülözhetetlen eleme a független média és sajtó. A Népszabadság elpusztítása többet jelent, mint amit elsőre gondolni lehetne.
A Fidesz ezzel a gyáva, alantas és sunyi módszerrel a magyar sajtószabadságot szúrta hátba. Azt, ahogy az ügyet elintézték – a munkatársak hitegetése, az új helyre való költözéssel és annak megünneplésével –, nem lehet másképp leírni.
Hogy mindezt a kvótanépszavazás utánra időzítették, a pofátlanság teteje. Az pedig, hogy még így sem sikerült elérniük a saját maguk által felállított érvényességi küszöböt, szégyen.
Rosszul tesszük, ha most fújunk egy nagyot és megkönnyebbülünk, hogy a Fidesz a számos kormányzatra nézve kínos ügyet feltáró és azokat folytatásosan bemutató Népszabadság kinyírásával letudottnak veszi a dolgot és tévedünk, ha azt hisszük, nem lesz több hasonló eset. Biztos, hogy lesz! A Fidesz terve szisztematikusan leépíteni a kritikus sajtót. Veszélyben van az Index, veszélyben van a HVG, veszélyben van a 444, veszélyben van a Magyar Nemzet és minden, amit nem a Fideszhez köthető körök birtokolnak. Ha így maradnak a dolgok, ahogyan most vannak, akkor a fent említett hírszolgáltatók mindegyike a Népszabadság sorsára fog jutni. Csak azt lehet találgatni, hogy mikor.
A magyar kormány látszólag nagyon aktívan harcol a terrorizmus ellen. Hosszú hónapok óta kapjuk az arcunkba a migránsellenes kampányt, azt akarják elhitetni velünk, hogy a menekültekkel jönnek a terroristák az országba. Rá kell ébrednünk, Magyarországon a terroristák nem a déli határon át akarnak beszökni a magyar emberek életébe, hanem a Parlamentből, a Fidesz-frakció széksoraiból támadnak.
Az időnként videó üzenetekkel jelentkező Iszlám Állam azzal szokott riogatni, az európaiak nem tudhatják, melyik ország lesz a következő támadásuk célpontja. A magyar sajtóorgánumok most kicsit európai országoknak érezhetik magukat. Túlságosan merész kijelentés? Erre csak egy valamit mondanék:
Teréz körúti robbantás.
Az, hogy most letartóztattak valakit, akire rámondják, hogy ő volt a robbantó, nagy valószínűséggel csak figyelemelterelés.
Az pedig, hogy kiderült, Mészáros Lőrinchez köthető Opimus Press kiadó vette meg a Népszabadságot eddig kiadó Mediaworkst, mindent elárul. Mészáros Orbán strómanja, a miniszterelnök pénzét kezeli… Az olyan lapok, amiket kormányzati emberek szereznek meg, rövidesen a Fidesz-propagandát fújják.
Már ha egyáltalán hagyják majd működni…