A Fidesz ma elfogadta a CEU-ellenes törvényt, és ugyanazzal a mozdulattal torkon döfte a magyar demokráciát azzal a tollal, amivel megírták a törvényjavaslatot. Orbán Viktor perverz kéjjel figyeli utolsó kétségbeesett halálhörgését, amint a földön fekve próbálja bizonyítani saját létének jogát. De ő nem figyel rá, felemelt fejjel óbégat a birka népéhez, akik még hallgatnak rá és elvakított, elhazudott tényekkel, vagyis a Fidesz alternatív tényeivel, alternatív igazságával tömi a fejüket, közben lábbal rátapos a saját vérében haldokló demokráciára, nehogy felemelkedjen és meglássák eltorzult állapotát, de ettől nem kell félnie, a demokrácia már alig bír mozogni. Rosszabb helyzetben van, mint az összes térségbeli országé.
Véget ért az ábrándozás időszaka! Nincs semmi okunk tovább bízni abban, hogy ez a bűnözőbanda bármi jót, vagy legalább kevésbé rosszat akar saját országának. A hatalomvágy és a pénz szaga elfoglalta a józan ész helyét a fejekben.
Ne legyen semmilyen kétségünk, hogy az Orbán-rezsim valódi, véreskezű diktatúra kiépítésén munkálkodik.
Sokan azt hiszik, mivel EU-tagok vagyunk, nem történhet meg, hogy újból leépítse a hatalom a demokráciát. Az igazság az, hogy az emberek elfelejtették már, hogy semmi sem megváltoztathatatlan. Mai hír, hogy megfenyegették Magyarországot az EU-ból való kizárással. Ha ez bekövetkezik (márpedig ennek a kormánynak a munkálkodását bámulva egészen nyilvánvaló, hogy ez valós veszély), újból megismerhetjük azt, milyen ha nem lehet külföldre utazni, milyen ételjegyekkel ebédelni és az angol helyett az orosz nyelv nehézségeivel kell megküzdeni az iskolapadokban. Mindez azonban eltörpül amellett, hogy ha elegünk lesz a folytonosan fellépő igazságtalanságokból, amik egy diktatúra természetes velejárója, és egy magunkról megfeledkezett pillanatunkban felemeljük ellene a szavunkat, azt is megismerhetjük, hogy milyen ha a rendszer katonái bevisznek a rendőrségre bármilyen mondvacsinált okkal (amikből már manapság is rengeteget gyárt a Fidesz, hogy az éppen aktuális ellenségükkel le tudjanak számolni) és ott szépen ellátják a bajunkat, mert ki mertük nyitni a pofánkat. Aztán másnap lehet magyarázkodni otthon, hogy a reggeli kávé kevés volt, félkómásan nekimentünk az ajtófélfának… De mivel a magyar lázadó természet, ennyi sem lesz elég ahhoz, hogy megértsük az akkori rendszert, következő rendőrségi látogatásunk után már édesanyánk fog magyarázkodni a nagymamának; biztosan csak késik a gyerek az iskolából vagy a munkahelyről, de nemsoká haza fog érni…
Tudom, minderre a többség ma legyint.
De amikor Ausztria újból felhúzza a határt Hegyeshalomnál, senki ne lepődjön meg, ahogyan azon se, hogy akkor már abszolút késő lesz.