Transformers: A kihalás kora Kritika

2007-ben nagy sikerrel debütált a Transformers sorozat első része. Ez az akció-sci-fi minden szempontból tökéletes volt. Sajnos a következő két folytatás már gyengébbre sikerült, a látvány persze ezeknél is megvolt, de a humor nagyon gyenge lett. Továbbá a harmadik rész végére a sztori szál is kezdett kimerülni így nem csoda, hogy az idei negyedik folytatásra majdhogynem rebootolták a sorozatot.

Furán hangozhat, hogy majdhogynem rebootolták, pedig ez a legjobb kifejezés a Transformers: A kihalás kora című folytatásra. Teljes újragondolásnak nem lehet nevezni, mert nem az első részt dolgozza fel és nem szakít teljesen a történettel, de viszont nagyon sok mindent lecseréltek a készítők. A főszereplők egy az egyben le lettek cserélve, az Autobotok egy része is, és új karakterek az Alakváltók jelentek meg. Így tulajdonképpen új irányt vett a történet, csak annyi maradt meg ebből, amivel össze kellett kapcsolni az első három résszel, ez pedig vajmi kevés. Tehát ezért mondható, hogy majdhogynem reboot lett a Transformers negyedik része.

Szerencsére ez a nagy újítás a sorozat előnyére vált. A harmadik részre már kicsit kezdett unalmas lenni a történet, vagyis, hogy az Autobotok az embereket védelmezik az Autobotok és Álcák közti háború során. E helyett már az Autobotok sem kedvelik annyira az embereket és új ellenfél az Alakváltók is üde színfoltot hoznak a történetbe. Plusz maguk az emberek is megelégelik a Transformerek háborúját és ők maguk is hadba szálnak. Ezek az alapötletek szerencsére jól is vannak kivitelezve a filmben, így abszolút a sorozat előnyére vált a sztori eme megélénkítése.

De ha a „Transformers koncepciót” vagy ha szimplán a Michael Bay stílust vesszük figyelembe, akkor viszont túl nagy változáson nem ment keresztül a sorozat. Vagyis, hogy a jó csaj és jó pasi Transformerekkel karöltve végig rombolja fél Amerikát momentum nem változott mit sem. Csupán annyit, hogy most már nem egy fiatal srác a csajával van a középpontba, hanem egy fiatal lány az apjával, aki mellesleg lehetne a pasija vagy a bátyja is. Mark Walhberg van az apa szerepében, akinek karaktere egy tini lány édesapja, de Walhberg abszolút nem úgy fest, mint egy lányos apuka. Simán lehetne a lány fiúja is, de valahogy még is elfogadja az ember apaként, bele illik a Transformers látványorgia világba az is, hogy az apa-lánya koncepcióba gyakorlatilag nincs korosztálybeli különbség. Persze azért a „romantikus” jelenetek sem maradhatnak el egy ilyen filmből így az apa lánya pároshoz a tini lány fiúja is csatlakozik és így már tejes lesz a recept, vagyis a srácok izompólóba és a hölgyemény pedig picsanadrágban feszítve megmenti a világot Transformerekkel karöltve.

Igaz ez a világmegmentős koncepció azért némileg átalakult az előző részekhez képest és ez nem is baj, mert már kicsit sok lenne, ha negyedik alkalommal is Shia LaBeouf Sam szerepében bújva az emberiségért küzdene. Helyette Mark Walhberg teszi kockára életét, de nem az az elsődleges célja, hogy a világot megmentse, hanem az, hogy a szeretett lányát. És ha már a szereplőknél tartunk, akkor Walhberg mellett a többi főhőst alakító színészt is meg kell, hogy említsem. Walhberg, azaz Cade lányát Nicola Peltz alakítja, aki szinte kezdő színésznek számít, de ennek ellenére profi módon mozog a kamera előtt és roppant dögösen mutat a Transformerek mellett. Jack Reynor látható a fiú barát szerepében, aki szintén kiváló munkát nyújt. Karaktere roppant sablonos, de ő még is életet lehel ebbe a semmit mondó szereplőbe. Egyébként Walhberg karaktere is eléggé tipizált, de a színész szintén sokat lendít ezen az apa szerepen.

Persze a jól mutató színészek mellett az akcióé és a látványé a fő szerep egy Transformers filmben és úgy általában véve Michael Bay filmjeiben. Erre itt sincs panasz a szokásos Transformers és Bay stílus köszön vissza, semmivel sem több és kevesebb, erről többet nem is lehet elmondani. Inkább csak annyit jegyeznék meg, hogy a helyszínek kicsit változtak az előző részekhez képest, ami ismét hoz egy kis üdeséget a sorozatba. Kevesebb az amerikai beton dzsungelbéli csata, helyette Mexikó és Hong Kong a fő helyszínek.

De sajnos a poénok egy része itt is inkább erőltetett és béna, mint a második és harmadik részben. Egy kicsit azért jobb ezeknél, mert kevesebb a rossz poén és akad egy-két jó is. De sajnos az első rész vicces jeleneteihez és monológjaihoz e rész sem ér fel. Viszont zene téren fejlődött a sorozat. Kicsit másmilyen hangulatot kölcsönöznek a zenék e részhez, mint a korábbiakhoz, de abszolút passzolnak a filmhez. Teljesen jól kiegészítik, fokozzák a kívánt hangulatot.

Tehát a Transformers: A kihalás kora című akció-sci-fi egy jó folytatása a sorozatnak. Egy nagy változásokon keresztül menő része ez a szériának. De szerencsére pozitív irányba változtattak a készítők. Igaz lenne még min tökéletesíteni, de így is élvezetes. A sorozat rajongóinak kötelező, de mindenki másnak is bátran ajánlom. Persze aki nem szereti, vagy nem érti Michael Bay stílusát annak abszolút nem ajánlatos ezt megnézni.