A világbajnokság margójára

A cikk olvasási ideje kb. 6 perc

Zajlik a labdarúgó világbajnokság Brazíliában, az utóbbi idők talán legjobban várt sporteseménye. Ez a várakozás kétoldalú volt; egyszer elmondható, hogy a sportág rajongói nagy elvárásokkal, bizakodva tekintettek rá, hiszen nagyon jó csapatokkal, és sok nagyszerű – vagy kevésbé nagyszerű, de mindenképpen feltűnő – egyéniséggel teletűzdelt világeseményre lehetett számítani. Másik oldalról viszont kezüket kárörvendő arckifejezéssel dörzsölgető „nagyemberek”, vagy a csak botrányra, pletykákra éhes „kisemberek” is várták a júniust. A világbajnokságot megelőző állandó gondokról szóló hírek csak telelocsolták benzinnel ezt a parázsló közeget, akik ezen előzetes híradások hatására bizakodhattak abban, hogy majd öntelten mosolyogva bólogathatnak a katasztrófába fulladó brazil világbajnokság romjai felett.

Majd kezdetét vette a VéBé, és a csoportkörök után úgy néz ki, ez az esemény mindenkinek meg akar felelni. Ahogy az előszele, úgy maga a torna is kétarcú, és olyan gyorsan forgatja a fejét, hogy ember a talpán, aki győzi követni. Az egyik pillanatban még azon bosszankodik a néző, hogy hogyan lehetnek ekkora bírói tévedések, amikor öt szempár is kritikusan követi a labdarúgók megmozdulásait, majd a következőben nem győzi elismerően emelgetni a kalapját a meglepetéscsapatok alázatos, hősies fociját látva. Ki kell emelni Costa Ricát, akik gyakorlatilag arcon röhögték a világ labdarúgó szakértőit a halálcsoportban. Egyből ezután érdemes megemlíteni a „másik arcot”, Spanyolországot. A címvédő lélektelen focival, két vereséggel, és egy semmit sem számító győzelemmel vissza is repült tikitakázni az Ibériai félszigetre.

imageA nagy egyéniségek villognak, nincs hiány gólokban, nagyszerű megmozdulásokban, viszont itt is egy nem várt focista az, aki miatt a fél világ még mindig keresi a leesett állát: James RodríguezÉlmény nézni a játékát. Nem csak a cseleit, vagy amikor szilánkosra töri lövésével a felsőlécet. Nagyszerű volt látni, hogy nem „sztárkodik”. Nem volt őrjöngés, elmaradt a mezletépés és az ellenfél tábora előtti góltánc is. Sőt. Az Uruguay ellen lőtt második gólja után egyből a csapattárshoz rohant, megköszönni a gólpasszt. Lenne tőle mit tanulni nála sokkal nagyobbnak tartott (de nem biztos, hogy valóban nagyobb) panini matricás, vagy zseléhajas sztárnak.

Apropó sztárok: nem maradt FIFA botrány nélkül a csoportkör. Az olasz-uruguay mérkőzés után a média és az internet gyakorlatilag két perc alatt elcsépeltté tett minden harapással és fogakkal való viccet, Suárez bánatára. A megtörtént, vagy meg nem történt Chiellini kóstolást a FIFA 4 hónapos, és 9 mérkőzéses eltiltással büntette. Utólagos felvételelemzés után. A gond az utóbbival van: ugyanis ez így kettős mérce. Nem arról van szó, hogy baj, ha megbüntetnek egy játékost, aki a mérkőzésen ellenfeleit harapdálja, az ilyen tevékenységek nem a labdarúgásba valók. Viszont döntse el a FIFA, hogy a bírókra bízza az ítélkezést, és elfogadja, hogy ők is csak emberek, és néha tévednek, vagy minden ilyen és ehhez hasonló esetet utólag kielemezve büntet. Érdemes átgondolni, hogyha ez az eset eltiltást ér, akkor miért nem vizsgálják meg a sunyi, és/vagy agresszív belépőket, amik nagy eséllyel okoznak igen súlyos sérülést (mert sokszor az is a céljuk), vagy abban is van fantázia, hogy egy-egy magasugrókat megszégyenítő homorítás után Oscar-díjként 1-1 mérkőzéses eltiltást ítéljenek jutalomként. Nem tisztem eldönteni, hogy miképpen kell alkalmazni a szabályokat, és mit tegyen a FIFA, de ha egyvalaki ellen alkalmaznak egy bizonyos dolgot, akkor alkalmazzák azt ugyanúgy mindenki ellen is. Vagy hogy is volt az a bizonyos nincs hátrányos megkülönböztetés?

      Összességében a világbajnokság köszöni szépen, jól van, és a nézők is köszönik szépen, szeretik. Három gól mérkőzésenként, brusztolás, hajtás, „át a falon is” hozzáállás… igazi football csemegék, és ez a VB üzeni mindenkinek: tessék szépen elfelejteni a „kiscsapatozást”. Aki ott van, teljes joggal van ott, akinek meg nincs ott a helye, az gyorsan haza is ment. Hiába kis túlzással a lakosság fele teszi ki a kezdő tizenegyet, ha ők rúgnak több gólt. Ez pedig jó. Küzdést, akarást látni, ami magával ragad, és nem lehet nem szeretni. Legyen így továbbra is, és akkor Brazília elszomorítja a „kellemetlenkedőket”, és győz a botrányok felett szívvel-lélekkel a foci.

About Török Bence

Check Also

Kezdődik a számolgatás a magyar válogatottnál

Jelen állás szerint még mindig van esélye kijutni a magyar labdarúgó-válogatottnak a 2020-as Európa Bajnokságra, …