Kocsi Kocsitoló Fesztivál

Mindig jó látni, ha egy falunak, helységnek megmaradnak a hagyományai. Ez Kocson az évről évre megrendezett Kocsi Kocsitoló Fesztivál bizonyítja. Minden évben nagy érdeklődés övezi a már tizenhatodik alkalommal megrendezett versenyt, ami két éve a nemzeti vágtán is megjelent, egy bemutató futammal.

Kocs a kocsi szülőhazája. Nyilván nem az X5-ösé, hanem a lovak által húzott verzióé. A verseny lényege egy ilyen szekér végigtolása a faluban kijelölt pályán. A csapatok hat főből állnak, négy kemény fickó tol hátul, míg egy bátor jelentkező van elöl a rudak között, a ló helyén, és húzza, kormányozza a szekeret. Féltávnál van lehetőség egy cserére, a váltózónán belül, ami körülbelül tíz méter. Ez igen kis méret, tekintettel arra, hogy nagy sebességgel érkeznek a váltáshoz a kocsik, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ha egy csapat indulni szeretne, neveznie kell ezen az oldalon, majd nincs más hátra, mint edzeni. Keményen. A pálya csaknem kétezer méter, végig a faluban, betonúton vezet. Egy kis emelkedővel indul a rajt Kocs határában, majd egy S kanyar és egy újabb laza emelkedő után megindul a kocsi. Itt egy nagy lejtő vár a versenyzőkre. Ez könnyűnek hangzik, de közel sem az. A szekerek itt annyira felgyorsulnak, hogy igen nehéz velük tartani a tempót. A lejtő aljában van a váltás, majd a következő vízszintes szakaszon a csapatoknak fel kell kötni a nyúlcipőt, össze kell szorítani a fogakat, és lendületet venni, ugyanis jön a fekete leves. A pálya legnehezebb része, egy igen hosszú emelkedő tornyosul az itt felnéző kocsitoló elé. Itt bizony le kell hajtani a fejeket, és nekimenni a falnak. Ez az a pont, ahol az előző lejtőn a combokban felhalmozódott sav igazán marni kezd, de nem lehet megállni. Dacolva a fájdalommal, tovább kell tolni a szekeret, mert ha megáll, nincs ember aki az emelkedőn felfelé újra megindítja. A domb tetején, egy fordulót és kis lejtőt követően érkeznek a csapatok a célegyeneshez. Itt már mindenki minden erejét kiadta, a lábak ólomsúlyúak, és bizony bedobták azokat a bizonyos szerszámos ládákat is (ha élhetek az úszók kifejezésével). Viszont még több kell. Még egy keveset. Emberfeletti, hogy a csapatok itt még gyorsítanak.

Tudni kell, hogy a szekér háromszáznyolcvan kilogrammra van besúlyozva. 380. Nem kevesebb. Ehhez tegyük hozzá az előbb leírt útvonalat, és most figyeljünk: a futamot megnyerni hat perc tizenhat másodperc felett nemigen lehet! Közel kétezer méter, háromszáznyolcvan kilogramm súllyal, karmunka nélkül futva, hat perc tizenhat másodperc alatt, ezt a futásban jártasak biztos megsüvegelik. Az olasz vendégek minden évben mondják, hogy ők itt nem bírják a tempót, nekik ez túl gyors. Persze szerénykednek, de akkor is, ez jelent valamit.

Mert azt még nem is említettem, van olasz futam is. Minden évben, Montebellunában rendezik a Nemzetközi Kocsitoló Versenyt, ahol Kocs és Tata csapatai képviselik Magyarországot. az ottani pálya is két kilométer, de az végig felfelé vezet. Embert próbáló feladat.

Az idei kocsi futamon a budapesti Tolvajtempó csapata diadalmaskodott, a Tatai önkormányzat csapata előtt, fél másodperc különbséggel. Már régóta várt győzelem volt ez, a Tolvajtempó csapata eddig is rendszeresen a dobogón végzett. Ezúton is gratulálunk a győzelmükhöz!