A kémtörténetek szinte megunhatatlan kategóriája a filmeknek. Igaz manapság ezek semmi újjal nem kecsegtetnek, de azért mindig készül egy-egy újabb alkotás, hogy a nézők éhségét valahogy csillapítsák a filmkészítők. A Jack Ryan: Árnyékügynök című krimi is egy átlagos darabja a műfajnak. Talán annyi különlegessége van, hogy a Jack Ryan nevű karakter egy visszatérő jelenség, hiszen Tom Clancy regényeinek főhőse ő és több filmben is feltűnt már: A rettegés arénája, Végveszély, A vadászat a vörös októberre, A férfias játékok. De jó ideje már, tizenkét éve hogy filmet rendeztek e hős köré.
A történet viszonylag izgalmas, hiszen érdekesen van tálalva Jack Ryan élete és foglalkozása. Ő egy New York-i bank elemzőjeként dolgozik. Persze álca mindez, hiszen valójában a CIA alvó ügynöke, akinek feladata, hogy a gyanús tranzakciókat kiszúrja. Ahogy ennek lennie kell egyik nap fel is figyel valami világmegrengető összeesküvésre, aminek hatására Moszkvába kell utaznia, hogy felgöngyölítse az ügyet és megmentse a világot.
De az érdekes sztorin kívül semmi különöset nem ad a film nekünk nézőknek. Szokásos krimi elemekkel él. Ezek néha egészen jól hatnak, néha meg nem. Ennek legfőbb oka, hogy e mozi a szokásos amerikai filmek témáját feszegeti: az oroszok megint valami rosszban sántikálnak és az amerikaiak olyan rendesek, hogy ezt nem hagyják. Igaz ez manapság már kevésbé „divatos” téma, de azért még mindig fel-fel tűnik egy-egy filmben. Jelen esetben, e műben. A terrorizmus, ami inkább hatásosabb jelenség manapság. A Jack Ryan: Árnyékügynök is él e témával és mindezt összekutyulja a már említett „az oroszok rosszban sántikálnak” dologgal. Ez ad némi plusz töltetet a történetnek és így lesz nézhető ez a mozi, mert ha ez a fura egyveleg nem lenne, akár ám borzasztó gyenge, unalmas, kiszámítható lenne ez az alkotás. Még így se egy roppant izgalmas mozi, de így már megállja a helyét.
Mindezt tovább erősíti a szokásos beállítások, hangok, montázsok. Vagyis tipikus krimi ez. Minden a helyén van, nincs benne hiba, de mégse válik különlegessé. Valami hiányzik belőle, talán az egyediség. De ezen a felemás érzésen szerencsére a színészi játék dob valamennyit. Chris Pine alakítja Jack Ryant, akivel meglehetünk elégedve, de azért biztos vagyok benne, hogy mindenki inkább más filmjét emlegeti, a színésznek, ha róla van szó. Keira Knightley játssza Jack menyasszonyának szerepét, aki ismét elbűvölő mosollyal kápráztatja el a férfi nézőket. Ha ő nem lenne benne e műben, biztos, hogy nagyon egysíkú lenne ez az alkotás. Így se túl változatos, de nélküle meg aztán végképp unalmas lenne. Szerencsére Kevin Costner is feltűnik a filmben, Jack főnökeként. Tökéletes választás a színész, mert abszolút hitelesen alakítja a tiszteletre méltó, tapasztalt CIA ügynököt. Kenneth Branagh az orosz fő gonosz, akivel szintén meglehetünk elégedve. Mellesleg ő rendezte a filmet, de a rendezéssel már van némi gond, ahogy ezt az előzőekben kifejtettem. Talán jobb lenne, ha megmaradna a színészkedésnél, vagy csak egy filmet vagy rendez, vagy játszik benne, a kettőt egyszerre ne, mert úgy látszik, az nem megy neki.
Összességében tehát A Jack Ryan: Árnyékügynök című akció-krimi egy átlagos darabja a műfajnak. Ha unatkozik az ember és éppen nincs mit nézni, akkor egyszer talán megnézhető, de lehengerlő élményre ne számítson senki.