Az 1950-e években a Nők Lapja tele volt különböző hirdetésekkel, például, hogy a szocializmus minden rendszer leges legjobbika. Másfajta reklám emellett el sem fért, magánszemély nem is hirdethetett akkoriban, csak a fontos és népszerű nagyvállalatok. Az 1960-as években kezdett elterjedni az, hogy magánemberek is hirdethettek, de ezek legtöbbje azonban valamilyen egyéni vállalkozást takart, például Gizike kozmetikumai.
1968-ban beköszöntött az új hirdetési mechanizmus éve, azaz megjelentek az első házassági hirdetések. Átlagosan a 10 hirdetőből hét férfi és három nő. Ekkor megadtak nevet és címet is.Elterjedt volt azoknak a hirdetéseknek a száma is, ahol a személyek nem magukat „árulták”. Egy férfi például a húgának szeretett volna párt találni. A kategóriában célként csak a házasság megjelölése volt az elfogadott és az egyetlen opció. Ebben az időben a rövid szövegek voltak az alkalmazottak és az elfogadottak.
Pontosan négy évvel később, 1972-ben a szövegek terjedelme egészen megváltozott: több lett, ráadásul sokkal több, majdnem egy egész oldalnyi „személyleírást” adtak azok az emberek akik hirdettek, hogy milyen párt, férjet, feleséget szeretnének maguknak- ebben minden benne volt szó szerint a külsőségektől egészen az áhított ember személyiségéig. Még mindig nagyon sok volt a fiatal huszonéves hirdetők, megjelentek a hatvan év felettiek, avagy a felső korosztály. Gyakori volt, hogy egy egész élettörténet bontakozott ki pár sorból.
1989-ben egyre többen küldtek a jelentkezők számára fényképet, valamint egyre többen akartak magukról a jelentkezőkről fényképet. Sokkal többen kerestek külföldön élő embert mint ahogy az utóbbi években az átlag szerint. Rohamosan megugrott az angol és a német nyelveken feladott hirdetések száma is. Megjelentek a hirdetésekben azok a momentumok mint példádul a horoszkóp megjelölése és ehhez viszonyítva írták le, hogy a potenciáls jelöltnek mi legyek a horoszkópja. Aki nem esett bele a hirdető elképzelésébe, már bukta is a dolgot.
A mai internetes világban nagyon sok társkereső oldal jött létre, egyre elterjedtebb ez a társkeresési forma, mint az, hogy „hátha összefutok a Nagy Ő-vel az utcán”.