Az elátkozott Hope gyémánt

Egy kő, esetleg kristály a mai ember számára nem csak egy egyszerű élettelen tárgynak minősül. Felmenőink jól ismerték a kövekben rejlő titokzatos és mágikus erőket, melyek egyaránt alkalmasak voltak gyógyításra és pusztításra is.  A pusztító kövek belső szerkezete a haragot és a sérelmeket megőrzi magában, majd következő gyanútlan tulajdonosukra visszaárasztják, aki nem is sejti, hogy milyen kő is van a birtokában.

A leghíresebb pusztító kő a Hope kő, amelyet sokan Elátkozott Reménynek neveznek. A követ állítólag az indiai Szita istennő szobrának a homlokáról loptak el. A tolvaj, mint utólag kiderült egy pap volt, halálra kínozták. Ez után az eset után a kő egy francia kereskedőhöz, Jean Baptiste Tavernier-hez került, akit a következő indiai útján vad kutyák marcangolták szét. Halála előtt XIV. Lajosnak, a Napkirálynak adta el a követ, amelyről már terjesztette a nép, hogy elátkozott. A Napkirály azonban soha nem használta a gyémántot, még ünnepeken sem viselte, vonakodott és félt tőle a pletykák hallatán. Halálának bekövetkezése után a kő Lamballe hercegnőre szállt, akit a francia forradalomban meglincselt az utcai tömeg. Ezután nem tudja senki sem pontosan, hogy kihez került a kő. A következő tulajdonos – akiről mindenki tud – Lord Francis Hope, aki a kő birtokbavétele után csődbe ment és egy baleset miatt amputálniuk kellett az egyik lábát.

1912-ben a Hope-ot egy jól ismert iparmágnás, Edward Beale McLean vásárolta meg. Pár nappal később a kisfia meghalt autóbalesetben, a lánya altató- túladagolásban, ő maga pedig elmegyógyintézetbe került.

Napjainkban a hírhedt kő a washingtoni Smithsonian tulajdona. Nyakékbe foglalták és elzárták egy különleges széfbe. A Hope Harry Winston jóvoltából került mostani helyére, ugyanis 1958-ban megvette a McLean hagyatékból és az intézménynek adományozta.

Harry tudott arról, hogy a kő elátkozott, ismerte a történetét, és úgy vélte, hogy a legjobban azzal véd meg másokat pusztító hatásától ha ő maga vásárolja meg a követ, majd odaadományozza egy intézménynek, ahol gondosan őrzik és elzárják, hogy soha többé ne tudjon ártani senkinek.