Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Denis Villeneuvetől tavaly már láthattunk egy nagyszerű thrillert, a Fogságbant. De kevésbé vált ismerté egy másik nagyszerű thrillere az Enemy, ami szintén tavalyi. De ennek ellenére érdemes szót ejteni erről az alkotásról, mert nagyon jól sikerült ez is.
A történet lényege, hogy Adam egyetemi történelem tanár fárasztó napja után egy film megnézése közben a főszereplőben magára ismer. Nem csak, hogy hasonlít rá, de a színész egy az egyben ugyanúgy néz ki, mint ő. Ezért úgy dönt, felkeresi a harmadrangú színészt, Anthonyt. A találkozást követően teljesen felborul megszokott életük…
Az Enemy ízig-vérig thriller a javából. Hangulata nagyban hasonlít a Fogságbanra. Igaz az utóbbiban erős a krimi vonal is. De az Enemyben semmi krimi nincs és ettől lesz igazán különleges. Egy feszültségkeltő, szintén nyomozós történet ez, de mellőzi a megszokott gyilkossági vagy eltűnt személy esetét és a nyomozó rendőr karakterét. Így igazán egyedi hangvétele van a filmnek.
Ez a hangulat az érzelmek hangsúlyozásában nyilvánul meg. Háttérbe szorul a párbeszéd, viszonylag keveset beszélnek a karakterek és e helyett nagy szerepet kapnak a merengős lassú jelenetek. Sok olyan momentum van filmben, amikor egy szereplő, általában Adam/Anthony csak mereng magában a semmiben, egy csöndes szobában, vagy épp megfigyel valakit. Mindezt mi nézők hosszú, lassú beállításokon keresztül szemlélhetjük. De ezek abszolút nem unalmasak, erős érzelmi kifejeződés és feszültség keltés sugárzik ezekből a képsorokból és egyre izgalmasabbá válik a történet ezek alkalmazásával. A feszültség folyamatosan nő és a film végére már robbanásig feszül, mígnem hirtelen vége szakad a történetnek. Igazán stílusos befejezése van az Enemynek. Nincs hosszú megmagyarázós lezárás, egy hirtelen csattanóval meg van oldva az egész gyakorlatilag egy másodperc alatt és ezzel minden meg is van magyarázva a történetben, minden a helyére kerül. Páratlan rendezési megoldás ez.
A fogságban, című krimiben Jake Gyllenhaal az egyik főszereplő. Az Enemyben is ő szerepel, de itt már nem csak az egyik főszereplő ő, hanem az abszolút főhős. Egyszerre játszik két szerepet, mindezt igazán lehengerlően teszi. Mindenki más szinte lényegtelen e történetben, de nem is sorakoztat fel sok szereplőt e mű.
A zenéről is érdemes néhány szót ejteni. Ez viszonylag egyhangú, szinte mindig ugyanaz halható, de ettől még cseppet sem unalmas. Ez hangulatilag jól kifejezi a látottakat, sokat dob az érzelmek kifejezésében.
Tehát az Enemy című misztikus thriller egy kiváló darabja a műfajnak. Aki szereti a nyomozós, gondolkodtató, elmélkedő filmeket, azoknak kötelező, és akinek tetszett a Fogságban, annak is ajánlott megtekinteni ezt a mozit.
