Betegség-e a melegség?

A facebookon csatangolva  akadtam egy Braden Summers nevű fotós munkáira, aki az egész világot bejárta  azért, hogy azonosnemű szerelmeseket fotózzon. A kommenteket olvasva azonban úgy éreztem, hogy tollat kell ragadjak.  A szokásos homofób bunkóságok mellett volt egy érdekes párbeszéd:

Kommentelő 1:  – A homofóbia a betegség, nem pedig a homoszexualitás!

mire jön egy intelligens, elsőre teljesen elfogadhatónak tűnő,  és korrekt válasz:

Kommentelő 2:  – Egyik sem betegség, inkább viselkedési zavar. Ami nem feltétlenül rossz, de nem is normális dolog. Mert hát a természet rendje hagyományos értelemben a gének keresztezése utódnemzés céljából, viszont azért nem ítélhető el valaki, mert nála másképpen működik ez beállítottság. Összességében tehát egy kicsit rendellenes viselkedésnek tartom a homoszexualitást, de engem nem zavar amíg ezt kulturált körülmények közt, úgymond nem reklámozva folytatják.

Tehát „semmi gond a buzikkal amíg nem az orrom előtt csinálják, és legalább ugyanolyan „viselkedési zavar” buzinak lenni, mint megrögzött buzigyűlölőnek.”  Korrekt álláspontnak tűnik, de szerintem nem az. Ki is fejtem miért:

Kezdjük ott hogy mi az a viselkedési zavar. Gondolom itt a mentális zavarra gondolt a kommentelőnk. Nagyon helyesen teszi hogy elkülöníti az orvosi értelemben vett betegséget, a mentális „betegségtől”, helyesebben zavartól. Rengeteg probléma adódik abból, hogy az orvosi modellt próbálják a lélekre ráerőszakolni, de ebbe most ne follyunk bele.

Mentális zavar hivatalosan az, ami kimeríti az un. négy „D” betűt.

(Distress/Dysfunctional/Dangeorus/Deviant)

Tehát hivatalosan mentális zavarban szenved az, aki egyszerre mutatkozik a..:

Distress:  Magyarul szenvedést, (distresszt) élnek át az állapotukból kifolyólag. Például egy depressziós, egy függő, vagy egy pánikbeteg sokat szenved.
Amennyiben ez igaz a homoszexuáliskora, akkor  az intoleráns környezet miatt igaz. Vagyis nem a homoszexualitása miatt szenved, hanem a Pride menetet hajigáló keresztény fundamentalista kezéből kirepülő kőtől. A toleráns társadalmakban a homoszexuálisok nem szenvednek azért, mert homoszexuálisok.  Más mentális probléma miatt lehet (sok homoszexuális egyben egy kicsit személyiségzavaros), csakhogy az már nem a homoszexualitás kérdésköre.

Dysfuncional: Vagyis hogy nem képes fenntartani magát, nem képes fejlődni, dolgozni, stb. (Pl. egy mély depresszióba süllyedt egyén viselkedése diszfunkcionális, mert nem jár be a munkahelyére, mert már borotválkozni, takarítani sincs ereje, stb. ) A homoszexualitásból ez nem következik, (ha csak nem hetero prostituált az ember 🙂 )

Deviant: Vagyis deviáns. Nos ez a kitétel igaz lehet a homoszexuálitásra. Azonban az, hogy mi deviáns, mindig az adott társadalom/kultúra függvénye! Szerencsésebb helyeken inkább a gyűlölet számít deviánsnak mint a másság. Ha így vesszük, a náci németországban zsidónak, szocialistának, szabadelvűnek lenni is egy „viselkedési zavar”-volt.  Hogy közelebbi példát hozzak,  a többségi társadalom szemében a magyarság is deviancia lehet a határon túl. (,,Szlovákiában él, mért nem tanul meg szlovákul?!”)

Dangeorus: Tehát veszélyeztető… Magára vagy másra. Pl. egy öngyilkos hajlam veszélyes lehet az öngyilkos hajlamúra. Egy agresszív hajlam meg másokra.

A gyűlölködés inkább veszélyes, mind egyéni, mind társadalmi szinten.

Persze ismerem azokat a homofób „érveket” hogy a homokosok gyakrabban pedofilok, ezért a homoszexualitás veszélyes dolog. Csakhogy egy racionálisan gondolkodó ember külön tudja választani az együttállást (korrelációt), és az ok-okozati összefüggést. Nem azért lesz valaki pedofil mert homoszexuális.

Tehát a mentális zavar kritériumai közül a homoszexualitás 4/1-et pipálhat ki, de azt is csak homofób társadalmakban. Az aktív homofóbia viszont 4/2-t. Tehát egyik sem mentális zavar, bár az utóbbi közelebb áll hozzá.

Aztán ott az a tipikus vélekedés, hogy „jó-jó nem bánom buzuljanak, de ez akkor se természetes”.

Kemény dió ez, hogy mi természetes, mi nem. Ha csak az „természetes” amit a gének biológiai  evolúciója előír, akkor minden ember természetellenes aberráció, mióta beszélünk és tüzet használunk. Mert hogy a kultúrális evolúció felülírja a biológiait. Vagyis a mémek felülírhatják a géneket. (Lásd: kultúra, állattenyésztés, vagy bármilyen technológiai újítás.)

Természetes dolog, hogy egy genetikailag módosított farkas ne marcangolja szét a homo sapienst, hanem az „ember legjobb barátja” legyen? Egyes fajok annyira „természetellenesek” hogy maguktól világra se tudnak jönni. Például az angol bulldog kölykeinek nem fér át a feje a szülőcsatornán. Tehát eleve halálra lenne ítélve egy pusztán biológiai világban. Mégsem tüntetünk a bulldogok, kutyák, macskák, csirkék, haszonnövények, stb… ellen.

Apropo állatok. Tudtátok hogy több mint 1500 állatfajt azonosítottak, ahol létezik a homoszexualitás? A természet azért elég természetes, nem? 🙂

Persze érthető a „természetes” kifejezés másképpen is: az  emberi faj szaporodásához nem járulnak hozzá azok akik nem képesek utódokat felnevelni. Ezen érvelés szerint mindenkinél zavar van, ahol nincs biológiai utód, mert a természet rendje az,  hogy legyen szaporodás. Így nem feltétlen a homoszexualitás a természetellenes , hanem az biológiai utódtalanság.

Ezen érvelés azonban szintén bele esik a biológiai redukcionizmus öreg hibájába. Mert hogy az egyedfejlődésünk már sokezer éve nem pusztán biológiai síkon zajlik! Az evolúciós versenyben az is sikeres, aki ír egy paradigmaváltó könyvet, vagy elér valamilyen (üzleti/politikai/tudományos/művészeti…) sikert, melynek az információtartalma eljut másokhoz. Kulturális értelemben a mester-tanítvány viszony megfeleltethető a szülő-utód párhuzamnak. Ittvan mindjárt Jézus Krisztus, aki egy olyan mozgalmat indított el, ami a mai napig fennmaradt, sőt világformáló tényező. Nem voltak gyerekei, mégis evolúciósan sikeresnek mondható.

Természetellenes? Ha igen akkor mindneki az, aki lemászott a fáról.