A technika jövője, az élet jövője

Robotok emberi aggyal, halálunk utáni másolat, robotháború – csak egy pár dolog azok közül, ami ránk vár vagy várhat. Az idő, amikor majd ők fognak rólunk „gondoskodni.”

Állj fel! Menj ki a konyhába, mutatok valamit. Nézz csak körbe, miket látsz? Hűtő… Tűzhely… Kávéfőző… Na, várjunk csak. Kávéfőző. Ki is főzi éppen a kávét? Senki, egy gép. Te a hozzávalókat beletöltöd, a gép rendelkezésére bocsátod őket. A gépünk pedig – nevezzük most robotnak – elkészíti azt, amire beprogramozták. Látod, hogy máris van egy robot a családban? Ugyan nem egy hétköznapi értelemben vett robot, tehát nem olyan, mint amiket a filmekben látunk, hanem egy gép, ami annyit tud, amennyit beállítottak neki. De vehetjük robotnak, ez a lényeg.

Mosógép. Ő lesz a következő áldozatunk. Gyakorlatilag helyetted megcsinál mindent, csak nem tereget ki. Ő is egy robot, méghozzá egy olyan, ami a hozzávalók adagolása – mosószer, víz (ezt ő adagolja magának; eggyel közelebbi lépés az önállósodás felé),  ruha – után végigvisz egy adott programot, amit a gyártó megmondott neki.

Na most. Ezek után gondolkozz el azon, mi mindent lehetne még létrehozni, ami így vagy úgy, de könnyíti a napi munkát! Olyan gép, ami belénk vési automatikusan a tananyagot, hogy ne kelljen tanulni? Olyan gép, ami munkába jár helyetted? Nem vicc, lassan erre is lesz élő példa. A XIX. századi ipari forradalom után megjelenő hatalmas mennyiségű gép lehetővé tette, hogy emberek százait bocsássák el munkahelyükről. Ez persze egyszerűen megismétlődhet. A sorozatgyártó gépek így is a gyártási folyamat részesei, nélkülük a munka sokkal lassabban menne.

Felmerül a kérdés: kell ez nekünk? Kell ez az eszeveszett forradalom? Manapság a minket körülvevő gépeknek – legyen az telefon, autó vagy akármi – egyre többet megengedünk. Hamarosan annyira bízni fogunk a magunk által alkotott mechanikákban, hogy az életünket is rájuk bízzuk majd.

• Persze erre is van példa: az automatikus vezetésű metróba félelem nélkül beszállunk, holott ha belegondolunk, tudjuk, hogy egy apró hibának köszönhetően akár ütközésig is fajulhatnak a dolgok.

Halálunk után a lelkünk tovaszáll, még egy ugyanolyan ember nem fog születni. Több kutató és tudós fejében megszületett már a gondolat, hogy mi lenne, ha ez nem így történne, és életben maradhatnánk. A robotokba átültetni egy emberi agyat megvalósíthatónak tűnik, akkor már miért ne lehetne az egy halálán lévő emberé? Furcsán hangzik az egész, de szembe kell néznünk a gondolattal, hogy egyszer ez is valóra válhat.

Robotháború? Már most – illetve a XX-XXI. században is – van értelme erről beszélni. Gondoljunk csak bele, mennyi gép az emberek hasznára vált, illetve válik háborúk során! Ha odáig fajulna a világ, hogy újabb háború törne ki, kik lennének a főszereplők? Lehetséges, hogy már robotok között zajlana a csata?

Kell ez nekünk? Kell, hogy teljesen megváltozzon az életünk? Ez nem költői kérdés, valóban el kellene rajta gondolkozni.