Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
David Cronenberg neve talán nem sok embernek mond sokat. Többek közt ő követte el A légy című örök sci-fi klasszikust. Az ő filmjei nem kifejezetten azok az életigenlő családi vígjátékok. A főszereplőnek Viggo Mortensennek pedig főleg két fajta filmje van: a hobbitos, meg a felkavarós. Ha összeadjuk a két embert, kijön két film. Az egyik a Gyilkos ígéretek, a másik a 2005-ös Erőszakos múlt.
Egy csendes amerikai kisvárosban él Tom Stall és kis családja. Egy szép napon Tom épp a városi éttermében dolgozgat, mikor estefelé bejön két sorozatgyilkos némi öldöklés reményében. Tomot azonban kemény fából faragták, megvédve az étterem dolgozóit és vendégeit, megöli mindkettőt. Nem sokkal ezután ugyanott megjelenik pár marcona öltönyös úriember, Joey-nak nevezik és nem értik miért nem emlékszik philadelphiai erőszakos gyilkos mivoltára. A Stall család, és főleg Tom élete fenekestül fölfordul. A film egyébként legnagyobb döbbenetemre egy képregény-adaptáció.
Az elején Cronenberg papa már leteszi névjegyét, ott már sejtjük mire számíthatunk. Meg aztán én személy szerint imádom az olyen filmeket, mikor valami nagyon lényeges dolgot homály fed és várjuk, hogy fény derüljön mindenre. Itt meg főleg erre építenek. Várjuk mikor derül ki, hogy a tisztes családapának mi a titka. Nem olyan egyszerű ilyen filmet forgatni, mert olykor unalmassá válik, de a rendező végig fenntartja a kíváncsiságot a nézőben. Habár az első fél órában még csak a felszínt kapargatják, utána szépen beindul a móka.
A filmről amúgy végig ordít, hogy az erőszakot és az emberi gyarlóságot próbálja pellengérre állítani. Kis utalások, apró dolgok, vagy pont ellenkezőleg, az arcunkba vágják az amerikai erőszakosság minden szeletkéjét. A történet írója végig odafigyelt arra, hogy ne térjen el a tárgytól, illetve hű legyen az (eredeti) címhez: A history of violence. Egyszóval, nem hagyja családi filmmé „gárgyulni” a sztorit. Pláne, hogy nyomokban véres brutalitást tartalmaz.
A járatosabb filmnéző emberkék amúgy hamar észreveszik a cronenbergi jegyeket. Hasonlóan David Fincher filmjeihez, ebben is a sötét színek és árnyalatok uralkodnak, és járul hozzájuk egyfajta nyomasztó és feszültséggel teli hangulat, de mindkét rendezőnél máshogy. Nem tudom ez mennyire pozitív, ha egy rendező filmjéről ennyire ordít a készítője. Az hogy egy művész keze munkáját fel lehet ismerni, az szerintem jó dolog, mert akkor vannak eredeti dolgai. Persze ha a rendező jó. Uwe Boll filmjeit is fel lehet ismerni, de csak azért meg rettentő gagyik.
Én is azok közé tartozok, akik előtte csak a Gyűrűk ura triológiát látták Viggo Mortensennel. Szerintem a legjobb választás volt a szerepre. Ugyanolyan hitelesen hozza a kedves családapát, mint a hidegvérű gyilkost. Néhol olyan arca van, hogy az valami elképesztő. A Oscar-jelölés mégis William Hurtnek járt, pedig összesen KILENC percet szerepel a filmben. Jól játszott és jó szerepe volt, de soha nem fogom megérteni mi alapján adogatják az arany szobrocska jelöléseit. Kiváló alakítást nyújtott Maria Bello és Ed Harris is. Utóbbinak szintén nagyon barátságtalan arca van a filmben.
Az Erőszakos múlt egy igazi vérbő thriller úgy Cronenberg-módra. Aki bírja a műfajt és (lásd a címet) erőszakos filmeket, azoknak melegen ajánlom.
