David Icke – A valóság letöltése 1.rész

Írta: David Icke – Lejegyezte és szerkesztette: Galactus

Vajon hány ember tudja azok közül, akik elvetik ezt az egész illúzió dolgot, mint hülyeséget, hogy valójában nem is a szemükkel látnak? Az agyukkal “látnak”. Az agy az egyetlen hely, ahol a “világ”, amiről azt hiszed, hogy most “körülötted” van, létezik.

Ezt nem egy sötét szobában találtam ki füvezés közben, hanem a hivatalos tudomány álláspontja. Szemünk mindössze átalakítja a fényt elektromos jelekké, és az elektromos impulzusokat továbbítja az agyba feldolgozásra. A “látható fény” csak az elektromágneses spektrum egy kis töredékére korlátozódik, amely spektrum maga is csak 0,005 % az ismert Világegyetem energiájának/anyagának.

 

Az ebben a pirinyó frekvenciatartományban érkező fényt dekódoljuk “fizikai” valósággá. Szemünk nem az utca, az erdő, a parkban játszó gyermekek háromdimenziós képét küldi az agyba, sem bármilyen más képet, amiről azt gondoljuk, hogy látjuk magunkon kívül. Szemünk elektromos jeleket küld. Amikor agyunk egy látszólagosan háromdimenziós valósággá dekódolja ezeket a jeleket, ténylegesen csak akkor létezik a világ, amiről azt hisszük, hogy körülöttünk van. Nincs világ “körülöttünk”, ahogyan azt érzékeljük. Minden az agyunkban történik, vagy legalábbis az illúzió egyik szintjén így van. Ahogy ránézel erre a könyvre, biztosan úgy tűnik, mintha rajtad kívülálló létező dolog lenne, de valójában csak a fejedben létezik, éppen úgy, mint te magad, amennyiben fizikai testeddel azonosítod magadat.

Ahogyan a könyvet érzed és látod, az nem más, mint agyad dekódolta elektromos jelek sorozata, ugyanúgy mint a hallás, szaglás, tapintás vagy ízlelés esetében. A fül ugyanúgy, mint az összes többi érzékszerv, csak elektromos jelsorozattá alakítja a beérkező hangrezgéseket, amit az agy fordít le hangokká. A hang a fejedben van. Mint ahogy egyetlen szín sem létezik, csak bizonyos módon kisülő idegsejtek. A színek csak különböző hullámhosszak, amelyet az agy dekódol a “fehér” fényből az elektromágneses spektrumban.

Csak azt látjuk, amire az agyunk azt mondja nekünk, hogy látjuk, és mint ahogy azt kísérletek is alátámasztják, ezt az dönti el, hogy mit hiszünk, hogy látunk. Ezért nincs olyan, hogy “a” Világegyetem, mert létezik egy-egy világegyetem minden agyban, mindegyik külön érzékeléssel. Egy gondolat elektromos útvonalát a legmodernebb letapogató technológiával már le lehet követni, és e kísérletek szerint hitünk szabja meg, melyik útvonalon halad.

Figyelj fel a szóra:hit! Mostanra már értékelhetjük az Illuminátusok “oktatás” és média – különösen a televíziózás – feletti uralmának mélyebb jelentőségét. Ha képesek beültetni az emberek elméjébe egy előre programozott hitrendszert a világról és arról, hogy mi valós, akkor e hitrendszer meg fogja szerkeszteni az agy révén, hogy az emberek mit “lássanak”.

Ez a szerkesztési folyamat úgy fogja összeállítani a valóságot, hogy megfeleljen annak, amiről azt hiszik, hogy látniuk kell. Így illesztünk be minden olyan részletet, ami támogatja az előre kialakított hitrendszert, és így vetünk el mindent, ami ellentmond neki. Hogy mit vélünk látni, azt előítéleteink szabják meg, és pont ezért igyekszik a Rendszer folyamatosan azokat belénk ültetni, s a meglévőket rögzíteni.

Minek hívjuk a tévében bemutatott információt? Televízió programoknak. Tele-vízió program, vagyis távolból-látvány-programozás.

A választási kampányok – nem utolsósorban Amerikában – szintén nem a közügyekről szólnak, vagy arról, hogy mit is kellene elvégeznie a jelöltnek, hanem egy imázs beültetéséről, hogy átszerkesszék a szavazók valóságát. Ezek azok a végletekig leegyszerűsített mantrák és hazugságok, amiket a politikusok és az imázs-gyártók szajkóznak óránként.

Ez olyannyira hatásos, hogy 2004 novemberében sikerült az amerikai elektorok kb felét meggyőzni, hogy George W. Bush fogja megvédeni őket a terrorizmustól, miközben valójában (a) ő egy elképesztő mértékű terrorista, (b) az ő döntései vezettek sok tízezer iraki civil meggyilkolásához, és e könyv írásának pillanatában már jóval több mint ezer amerikai katona halálához is, (c) ő az, aki úgy küld másokat az általa létrehozott  háborúba, hogy közben saját életében gondoskodik arról, hogy még hallótávolságba se kerüljön egy dühből leadott puskalövéstől.

Azonban, ha egyszer a “John Wayne Bush” hitet beültették az emberek elméjébe, onnantól az elme már annak megfelelően szerkeszti a valóságot.

Másik példa: csak figyelj meg két embert, akik úgy beszélgetnek egymással, hogy előítéleteik vannak a másikról. Egyik sem hallja meg, hogy mit és hogyan mond a másik, mert bevésődött hitük átszerkeszti a szavakat és a hangsúlyt, hogy illeszkedjék a másik emberről elhitt képhez. Ezen az eljáráson esik átt minden látni vélt képünk.

A Mesék az időhurokból (Tales from the Time Loop) című könyvemben írtam egy hipnotizőrről, akit felbéreltek, hogy egy bulin szórakoztassa a vendégeket. Az esetnek szemtanúja volt Michael Talbot, a Holografikus Univerzum (The Holographic Universe) című kiváló könyv szerzője. Egy Tom nevű fickó hipnotizált állapotban kapott egy krumplit, hogy egye meg, mert az egy alma. Tom számára a krumpli almának látszódott és almaízű volt, mert a hipnotizőr által beültetett hit átszerkesztette a valóságát, amikor az agya dekódolta a szeméből és nyelvéből érkező elektronikus jeleket.

A hipnotikus szuggesztió egyszerűen átértelmezi a jeleket, ez esetben egy krumplit almává. Ez mind az öt érzékszervre vonatkozik. Létezik egy synasthesia nevű állapot, amiben az érzékek összezavarodnak, és a jeleket egy másik érzékszervből érkezőnek véli az elme. Láttam egyszer a brit tévében egy dokumentum műsort, ahol agy James Wannerton nevű ember a hangokat íz érzetté dekódolta. Minden szóhoz más és más ízt érzett . Például bármikor, amikor a “Derek” nevet hallotta, a szájában a fülzsír ízét érezte, míg a kocsmájában egy másik vendég nedves pelenka ízét (vajon honnan tudja, hogy az milyen lehet? ) éreztette vele. Én egy olyan barátot szeretnék, akinek a neve vörösbor ízét érezteti velem.

Más synasthesiások – ahogy őket nevezik – szavak hallatán színeket látnak. Egy Dorothy Latham nevű hölgy elmondása szerint a hallott szavak azonnal meg is jelennek a szeme előtt színes távírószalagon. Zenehallgatáskor valóságos színorgiát lát. A Világegyetemben minden rezgés, a színeket is beleértve, így amit az egyik érzékszervvel hangként lehet dekódolni, azt egy másikkal színként.

Synasthesiával az érzékek összezavarodnak, és pont ez az, amit a hipnotizőrök (és az Illuminátusok) tesznek: téves hiteket ültetnek be, amelynek hatására az agy úgy dekódolja a beérkező elektronikus jeleket, hogy összeilljenek ezekkel a hitekkel. Teljesen olyan, mint a számítógép átprogramozása. Láttam bemutatókon, hogy milyen egyszerűen kivitelezhető. Ebbe beletartozik például az ateisták átalakítása hívőkké másodpercek alatt, és pontosan ezt az elme játékot játsszák a “fehér öltönyös” igehirdetők a tömeges megtérésekkor vagy “csodás gyógyítási” tömeggyűléseik alkalmával.

A színpadi bábokat és a közönség egészét transszerű állapotba juttatják, így megnyílnak a hipnotikus befolyásra. Hirtelen a “Jézusnak adom az életem” (és a pénzem a tiszteletesnek) válik új valóságukká. Azt mondják: “Jézus van a szívemben” holott valójában a fehér ruhás van a fejükben. Sok csaló médium is ugyanezt a technikát használja.

Amikor valaki azt állítja egy médiumról, hogy az 100%-ban pontos volt, a legtöbbször azért van, mert a beültetett hitük minden hamisat kiszűrt. A hipnotizőr a Talbot-féle bulin azt mondta Tomnak, hogy miután visszatér a hipnotizált állapotból, nem lesz képes érzékelni a saját lányát. Mielőtt pattintott volna az ujjával, a hipnotizőr az apja elé állította a lányt, így az ülő Tom éppen a lánya hasát bámulta. Amikor “kihozta” a transzból, a kérdésre, hogy látja-e a lányát a szobában, azt felelte, hogy nem. A lánya nevetni kezdett, de Tom nem hallotta. A hipnotizőr a lány mögé lépett és a lány hátához tette a kezét és azt mondta valami van a kezében, és felkérte Tomot, hogy mondja meg, mi az.

Tom meglepetten bámult, hiszen egyértelmű volt neki: egy óra van a kezében – mondta. A hipnotizőr megkérdezte, hogy le tudja-e olvasni a bevésett feliratot az óráról, és Tom megtette. Közben egész idő alatt ott állt a lánya közte és az óra között! Lehetetlen? Fantasztikus? Egyáltalán nem.

A hipnotikusan beültetett hit, hogy a lánya nincs a szobában, kiszerkesztette a lányt a Tom agyába érkező információ áradatból, és amikor az idegrendszere összeállította számára a “valóságot” , a lánya már nem szerepelt benne. Mivel a lánya már nem volt az ő személyes illúziója – vagy mozija – része, semmi sem akadályozta meg abban, hogy lássa, mi van a lány mögött.

Érdemes elgondolkodni ezen a történeten, mielőtt legközelebb kérdés nélkül elhinnéd azt, amit látsz.

/Forrás:David Icke: Infinite Love is the Only Truth Everithing Else is Illusion/