A gyermekláncfüvet sokan ismerik, de az emberek többsége haszontalan gyomnövénynek tartja.Szokták még pongyola pitypangnak is nevezni, vannak, akik tévesen kutyatejnek nevezik. A kutyatej mérges tejelő növény!

A gyermekláncfű (Taraxacum officinale) gyepterületeken nő, a pázsitokban gyomnak tekintik, pedig a beteg emberek számára nagyon értékes gyógynövény. Nyilván egy szép, gondozott udvarban nem mutat jól a pázsiton.
Áprilisban, májusban virágzik, mindenütt füves területen, réten található. Sárga virágszőnyege minden tavasszal jól esik a szemünknek. A túl nedves területeket nem szereti.
Két nagyon fontos tulajdonságával emelkedik ki a gyógynövények közül: segít epebántalmak és májbetegségek gyógyításában.
Virágzás előtt gyűjtjük a levelét, ősszel vagy tavasszal a gyökerét, virágzás idején a szárát. Az egész növény gyógyító hatású.
A friss, gyenge levelek egyáltalán nem keserűek, a családnak már sokszor csináltam belőle salátát hidegtálakhoz. Ugyan úgy ízesítve, mint bármilyen zöldsalátát, nagyon finom.
A friss virágszárból naponta ötöt-hatot elfogyasztva segít a krónikus májgyulladásban, gyors javulást remélhetünk. A cukorbetegek fogyasszanak naponta tízet a virág szárából, amíg a növény virágzik. A szárakat jól mossuk meg, a virágokat csak ezután távolítsuk el. Lassan kell szétrágni. Kezdetben kissé kesernyés ízű, de ropogós és nedvdús, olyasmi ízű, mint az endívasaláta. Akik levertnek, fáradtnak érzik magukat, ajánlatos két hetes kúrát csinálniuk a gyermekláncfű szárával. El fognak csodálkozni a hatáson. A friss szárak fájdalom mentesen oldják az epeköveket, szabályozzák a máj és epe működését. Vértisztító hatása folytán a köszvény és reuma esetén is segít, elmulasztja a nyirokcsomó duzzanatokat, ha a friss szárral három-négy hetes kúrát végez a beteg. Gyökere nyersen fogyasztva, de szárítva is teának, vértisztító, emésztést elősegítő, izzasztó és vizelethajtó, valamint élénkítő hatású. Vérhígító hatása miatt is alkalmazzák.
Minden évben készítek a gyermekláncfű virágjából szirupot, nagyon szeretjük. Tea ízesítésére, vajas kenyérre csurgatva igazi csemege. Ugyan úgy lehet fölhasználni, mint a mézet. Egyszer egy kollégámnak vittem belőle kóstolót, aki mellékesként méhészkedik. Megkóstolta, (nem tudta mi az) és mondta, hogy nem is tudta, hogy én is méhészkedem. Mondtam, hogy szó sincs róla.
Nagyon meglepődött, mert szerinte nagyon finom „vegyes virágmézet” kóstolt.
Íme az elkészítése: két össze marék virágot teszünk egy liter hideg vízbe és lassan főzzük. Amikor bugyogni kezd, levesszük a tűzhelyről és egy éjszakát állni hagyjuk. Másnap az egészet egy szitán átszűrjük, kézzel jól kinyomkodjuk, lecsepegtetjük. A léhez egy kiló cukrot keverünk és hozzá adunk egy fél citromot karikára vágva. Több citromtól savanyú lesz. Föltesszük a tűzhelyre, fedő nélkül a legkisebb lángon melegítjük, hogy az összes vitamin benne maradjon. Vigyázzunk, ne forrjon föl. Egyszer-kétszer hagyjuk kihűlni, hogy az állagát ellenőrizni tudjuk. Ha túl sűrű lesz, akkor kristályosodik, ha híg, akkor megsavanyodik. Akkor jó, amikor olyan állagú, mint a méz.
Láthatjuk, mi mindenre jó egy „gyomnövény”, ráadásul nincs semmiféle mellékhatása, mint a gyógyszereknek, ráadásul ingyen van.
Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!