Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Mostanában kicsit túldramatizáltam és túlthrillerizáltam a járdát az utcában, így most jöjjön egy könnyedebb műfaj. Az előző két állomással ellentétben, ebben Meryl Streep nem játszik. Jöjjön egy főleg európai, részben amcsi vígjáték, a 2007-es Halálos temetés.
Mindenek előtt, fel kell világosítsak gyorsan minden kevésbé szakavatott versenyzőt, hogy ez a film nem összekeverendő a 2010-es teljesen amerikai verzióval, a Haláli temetéssel, ami gyakorlatilag ugyanez pepitában, csak ergyább humorral. Azt kéretik nem megnézni, vagy aki látta, az mindenképp nézze meg ezt is! Aki pedig ezt látta, az meg ne nézze azt! UFF beszéltem!
A film egy idős férfi temetés előtti szertartásáról szól, ahol a két fiú, az özvegy és a család próbálna megemlékezni az elhunytról, de folyamatosan történik valami egészen abszurd dolog, ami miatt újabb és újabb öt percekkel halogatni kell a dolgot.
Így tudtam a legegyszerűbben minden poént el nem lőve leírni a tartalmát, mert abba bele se nagyon lehet kezdeni. Eleve ahogy ez a film elkezdődik… Hasonlót éreztem A nagy Lebowskinál, mikor az elején berontanak Tökihez és követelik a pénzt tőle a fejét a vécébe nyomva, mikor is kiderül, hogy eltévesztették az embert. Ott már látni lehetett, hogy erre kell számítani az egészben. Ennél ugyanígy voltam, az egész film olyan, mint ahogy elkezdődik. Esélyed nincs kikapcsolni a filmet.
A filmet egyébként Frank Oz rendezte, aki habár elkövetett korábban pár ismertebb vígjátékot, mint például az Isten nem ver Bobbal, vagy a Riviéra vadorzói, mégis többen ismerik úgy, mint Yoda megszólaltatója.
A film gyakorlatilag bemutatja azt, hogy mennyi minden el tudja rontani egy család megemlékezését, mennyire eltérőek családon belül az emberek és hogy miként lehet a legelcseszettebb módon orvosolni a nehézségeket. Ami megtörténhet, az ebben a rendkívül nevettető történetben meg is történik.
Két dolgot szerettem benne a legjobban. Az egyik, hogy a film időbeliségét egészen a film végéig nem vágják el, tehát a sztori ideje is pontosan annyi, mint amennyi a film hossza (hasonlóan például a Fülkéhez). A másik az a szereplők bemutatása. Ott még inkább sejteni véljük, hogy ennyi normálatlan ember összetalálkozásából csak katasztrófa lehet.
A zsenialitás mégis inkább a sztoriban rejlik, hogy mégis mi vár még szerencsétlen gyászoló családra, milyen hihetetlen dolog kavarhatja még fel az amúgy sem vidám eseményt. Mindez megfűszerezve egy olyan szintű fekete és abszurd humorral. Eleve: temetős vígjáték! Sokan megijednek az angol humortól, szerintem ebben nem az van, vagy ha igen, akkor csak csekély mértékben. Én speciel végigröhögtem. Ennél többet azt hiszem nem is lehet elvárni egy vígjátéktól.
Habár a főszereplő színészt nem láttam még semmiben, nagyon megkedveltem első látásra, mert a kétségbeesett, a bátyja árnyékában meghúzódó jófiút rettentő jól alakítja. A báty egyébként a Sherlock sorozatból ismert Rupert Graves, aki ebben a filmben egészen más szerepet hoz, mint a modern Lestrade. Pár ismert arc még feltűnik benne, mint például Alan Tudyk vagy Peter Dinklage, de tényleg az a legjobb a szereplőkben, hogy nincs két egyforma karakter és mindegyik zseniális a maga nemében.
A Halálos temetés egy katasztrófa-vígjáték a szó legjobb értelmében. Annyit mondanék csak, hogy aki akar egy kiadósat nevetni, és elmúlt mondjuk úgy… tizenhat, akkor mindenképpen nézze meg. Aki nem szeret kacagni, annak nem ajánlom!
