Van Magyarországnak egy kevésbé ismert, manapság méltatlanul háttérbe szorult írónője, szerzői nevén Martha Tailor. Orvosi krimijei kellemes kikapcsolódást ígérnek, bevallottan egyszerű nyelvezettel operálnak, csak szórakoztatni akarnak, nem elgondolkodtatni, ami tökéletesen sikerül is nekik.
Orvosi krimijei mellett Sidney Lawrence néven régi időkben játszódó, míg Mary King néven napjaikban játszódó romantikus regényeket is ír. Martha Tailor néven dokumentumkönyveket is kiadott már. Több, mint száz könyvvel van jelen a magyar könyvpiacon. Martha Tailor munkássága hatalmas dokumentációt ölel fel.
Legújabb regénye, az Agyhalál tökéletesen illik a sorba: kellemes, szórakoztató olvasmány, nem akarja megváltani a világot, könnyedén szórakoztatja az olvasót. A történet maga két orvosról szól, dr. Frank Jones és dr. Thomas Carter a két főszereplő. Együtt jártak egyetemre, elszakíthatatlan barátai voltak egymásnak egészen addig, míg Frank a diploma kézhezvétele után, egyszerűen csak eltűnt, a föld nyelte el, senki sem tudta, hová lett.
Öt év eltelte után felbukkant és kiderült, Kenyában volt az elmúlt években, ahol ritka betegségeket kutatott és tanulmányozott. Azt állítja, azért ment a távoli afrikai országba, hogy minél több tapasztalatot szerezzen. A regény szerteágazó történetét igazolja, hogy már itt, a könyv első lényeges állításáról is kiderül később, hogy nem igaz, ugyanis Frank teljesen más okból kifolyólag ment el évekre… De hogy ez az ok mi, csak a könyv utolsó lapjain derül ki, elképesztő meglepetést okozva az olvasónak.
Thomas ez alatt az öt év alatt megházasodott, feleségével, Jessikával boldogan él kettecskén, és a helyi városi kórházban dolgozik. Ide nyer felvételt Frank a visszatérése után is. Az sem véletlen, hogy a főorvos, dr. Baker miért veszi fel olyan gyorsan és szívélyesen a fiatal orvost, annak ellenére, hogy a modern orvostudományban nem nagyon gyakorlott. Ez is csak a regény utolsó negyedében derül ki.
Nem sokkal Frank megérkezése után Thomas egyik betege agy halott állapotba kerül, semmiféle jel nem utalt arra, hogy a nő ilyen súlyos beteg lenne, és a boncolás sem mutat ki semmi rendellenességet. Később Thomas felesége is agy halott lesz, ami egészen döbbenetes és drámai fordulatot visz a történetbe, a főszereplő Thomas lelki szenvedéseit Martha Tailor élethűen adja vissza a papírlapokon.
Ezután egy négyéves kislány is hasonló sorsra jut… ez az a pont, amikor a rendőrség nyomozni kezd és egy másik, a semmiből előtűnt, de a későbbiekben nagyon fontos szerephez jutó orvos segítségével kiderül, mi okozza az agyhalált.
Hogy kicsoda az a négyéves kislány és hogy mi okozza az agyhalált… ezek csupán a kezdeti rejtélyek, ezek után Martha Tailor még megannyi titkot és drámát tartogat. Annyit elárulhatok, hogy, mint egy rendes krimihez illik, itt is egy megátalkodott gyilkos áll a háttérben, tehát nem betegség vagy egyéb természetes ok áll a hirtelen bekövetkezett agyhalálok hátterében.
Bevallom, a történet eleinte kissé zavaros volt számomra, nem nagyon értettem az összefüggéseket, néhol még azokat sem láttam azonnal, de a későbbiekben, a történet kibontakozásában mindenre megkaptam a választ, mi miért történt. Ez csak megerősített abban, hogy Martha Tailor nagyon is tudatosan „vezeti félre” az olvasót, hogy aztán még nagyobb meglepetést okozhasson neki.
Egyetlen negatívum, ami sajnos nem „javult meg” a könyv utolsó oldalára sem, az a nézőpont egyeztetés. A szerző csapong a szereplők között, olyan értelemben, hogy egyik pillanatban még például Frank szemszögéből látjuk az eseményeket, a következő bekezdésben pedig már dr. Baker belső gondolatait hallhatjuk, ami azért ellentmondásos, mert ha eleinte Frank szemszögéből nézzük a történéseket, akkor nem kellene tudnunk azt, hogy dr. Baker mit gondol. Maximum azt is Frank vonhatná le a főorvos mimikájából vagy egyéb jelzéseiből.
Az teljesen rendben van, hogy Martha Tailor a nehéz olvasmányokra kevésbé nyitott olvasóréteget kívánja megcélozni, de azt hiszem, ebbe az még beleférne, hogy a nézőpontokat egyeztetni lehessen. Ez mindenképpen javára szolgálna a regényeinek.
Az Agyhalál a történetvezetésre koncentrál, nem olvashatunk benne tájleírásokat, vagy a szereplők külsejéről sem tudunk meg sokat. Ez néha hiányzott, ugyanakkor érthető is, hiszen a hosszas leírások nem ennek a műfajnak a sajátosságai. Egy alkalommal tudhattunk meg némi információt Thomas külsejéről, amikor a bíróságra készülődött menni, akkor kaptunk leírást az öltözékéről. Ez kellemes, üde színfolt volt az akkor már komor és szomorú történetben. Szívesen olvasnék a jövőben több leírást is Martha Tailor regényeiben.
A továbbiakban csak a rendkívül ötletes, sőt cseles történetvezetésről tudok beszélni, amit helyenként valóban tátott szájjal olvastam, annyira nem számítottam egy-egy jelenetre. Amikor az olvasó azt hinné, na, végre kiderült, ki a gyilkos és ki fog börtönbe kerülni, azután van még kettő olyan csavar, ami az egész addigi képet megváltoztatja. Plusz az utolsó nagy meglepetés Frankról.
Aki elolvassa az Agyhalált, egészen biztosan nem fog unatkozni, csak izgulni, csodálkozni, körmöt rágni és néhol sírni is. Az Agyhalál ugyanis alapjában orvosi krimi, nem mindennapi izgalmakkal és fordulatokkal, de ugyanakkor családi drámák és megható jelenetek is bőséggel elénk tárulnak olvasás közben.
Martha Tailor: AGYHALÁL
Megjelenés éve: 2016.
Kiadó: Radnai Kiadó
Oldalak száma: 269
Megrendelhető ezen a linken: konyvetjoaron.hu (IQ-Szervíz Könyvkereskedés)