Halálnak halálával lakolhatsz 2.

A cikk olvasási ideje kb. 6 perc

Az idősebb Úr betegség-lefolyásának története tovább folytatódik…

A negatív klinikai döntéssel az idősebb Úr visszatért a kórházba, ahol közölték vele, hogy amikor lesz hely az osztályon, értesíteni fogják telefonon.

Kb. 3 hét múlva sikerült befeküdnie a kórházba, ahol a daganatból mintát vettek, majd hazaküldték.

Az eredmény kb. 1,5 hét múlva érkezett meg azzal, hogy a daganat rosszindulatú. A Sebészeti Klinika által, a műtétek elutasítása okán Onkológiai Bizottság elé utalták. A bizottság ekkor már azt tudta megállapítani,  – mivel agresszív daganatfajtáról van szó – hogy a kemoterápiás kezelés maximum egy hónapot hosszabbíthatna az életén, így nem javasolták a mellékhatások miatt ezt a kezelést sem a betegnek.

A daganat nagysága ekkor már pingponglabda nagyságú volt és áttétek képződtek az idegszálakra.

A beteget hazaküldték azzal, hogy a háziorvos kezdje meg morfium tapaszos fájdalomcsillapítását, hiszen az előzőekben leírt több hónapos tortúrát követően a betegnek már igen nagy fájdalmai voltak. A beteget a családja ápolta kb. 5 hónapig.

Mivel önmagában a folyamatosan emelt fájdalomcsillapító hatású morfium tapasz nem csillapította a fájdalmat, így az idősebb Úr minden nap kénytelen volt egyéb fájdalomcsillapítókat is szedni. Enni, inni egyre kevesebbet tudott, testsúlya folyamatosan csökkent.

Nagypénteken, húsvét ünnepe előtt az idősebb Úr rosszabbul lett. Kérte az orvosi ügyelet kihívását hozzátartozóitól.

A mentők számát hívták, az ügyeletes orvos megérkezett, majd mivel az idősebb Úr a hasa alját fájlalta, egy fájdalomcsillapító injekciót kapott. Az ügyeletes orvos felé történt kérés a mentők kihívására, ezt az orvos elutasította azzal, hogy folyadék-bevitel szükséges csak, majd távozott.

Az idősebb Úr az orvos távozását követően még rosszabbul lett, ezért az ügyeletes orvos visszahívásra került telefonon, aki továbbra is a folyadékbevitelt sürgette.

Az idősebb Úr egy teljes napig szenvedett nagy fájdalmával, rosszullétével, amikoris enyhe vérdarabokat kezdett felköhögni.

A mentők felhívása után egy másik ügyeletes orvos érkezett meg, aki azonnal felismerte a helyzetet, hívta a mentőket, amely újabban 2 órán belül érkezik meg. Másfél óra várakozás után a mentők beszállították az idősebb Úrat a kórházba, ahol 15,00 órától vizsgálták 20,00 óráig.

Megállapították, hogy valószínűleg a sok gyógyszerfogyasztás miatt a gyomra kilyukadt, ezét vérzett, így a végállapotú rákos beteget azonnal meg kell műteni, ún. életmentő műtétre van szükség.

3

21,00 órakor megkezdődött a műtét, mely 00,30 órakor fejeződött be. A beteg a Sebészeti Osztályra került elhelyezésre. Iszonyatos fájdalmakkal küszködött. Az osztályon dolgozó nővérek arra hivatkozással, hogy az orvos meghatározta a fájdalomcsillapító mennyiségét, nem voltak hajlandóak tovább enyhíteni a végállapotú beteg fájdalmait. Szociális érzékenységet, együttérzést, empátiát még nyomokban sem lehetett felfedezni a két nővér viselkedésében.

Az orvos nem volt elérhető, mert éppen a sürgősségi osztályon ügyelt. A hozzátartozó több, mint egy órát várt, hogy legalább pár szót válthasson vele, azonban a műtő orvos szinte szóra sem méltatta.

A hozzátartozót a nővérek hajnalban hazaküldték azzal, hogy az osztályon tovább nem tartózkodhat, a beteg így nem tud pihenni. Sem a beteg, sem a hozzátartozó nem kívánta a távozást.

Kénytelen-kelletlen elválásuk után kora reggel morfium-injekciót kapott az idősebb Úr, melytől eléggé hamar olyan állapotba került, mely a külvilágtól elszakította.

Folyamatos, egyre halkuló jajgatása után, húsvét hétfőn, fél 12-kor eltávozott az élők sorából.

Az orvos 12,00 órakor értesítette a hozzátartozót arról, hogy elhunyt az Édesapja, a közlés szintén minden együttérzést vagy empátiát nélkülözött.

Az esetet felháborítónak tartom.

Miért lehetnek olyan emberek orvosok, akik szakmai tudásuk híján félrediagnosztizálják a beteget, a halálba küldik ?

Miért nem cél a beteg életének meghosszabbítása, a fájdalmak enyhítése?

Miért csak az ügyeletes orvos hívhatja ki a mentőket?

Miért 2 órán belül érkezik meg a mentőautó?

Miről szól a Hipokratészi eskü valójában?

Valóban egy 3 órás műtéten kell átesnie egy végállapotú rákos betegnek, aki végülis a végóráit éli?

Miért nincs egy olyan szervezet, mely eseti jelleggel felügyeli, ellenőrzi, hogy az orvosok és nővérek milyen módon bánnak a betegekkel, a hozzátartozókkal?

Úgy gondolom ebből az esetből, hogy ma Magyarországon az emberi élet megmentése, a gyógyítás nem feltétlenül célja az orvosoknak.

Kezdeményezhető lenne a műtő orvos ellen etikai eljárás?

Az orvosoknak tisztában kellett lenniük azzal, hogy a beteg a végóráit éli, így – ugyan nem vagyok orvos – szerintem a gyomorműtét indokolatlanul történt meg.

Hol van a kontroll? Hová fordulhatunk segítségért a nehéz órákban?

Ha ilyen esetek megtörténhetnek, hogyan bízzunk az orvosban ?

Számtalan kérdés merülne még fel bennem…de leginkább a fájdalom és a döbbenet, hogy ilyen módon távozott alig egy év alatt egy idősebb Úr az élők sorából, akit talán még néhány évre meg lehetett volna menteni.

Mit szólna ehhez az eljáráshoz maga Hipokratész?

4

Várom a Tisztelt Olvasók hozzászólásait…

About Krisztina Várnay

Privát végzettségem jogász és igazságügyi medátor, emberi jogok tanár. Újságíró-kommunikációs technológiák képzésen részt vettem. Jelenleg a KRE BTK szociológia szakán tanulok, miközben az University UNESCO hallgatójaként célom a nemzetközi globális fejlődés és a katasztrófavédelem területén történő segítségnyújtás.

Check Also

Mélyen a zsebébe nyúl a magyar szülő nyáron

Tábor, zsebpénz, nyaralás és játékok Budapest, 2017. június 22. – A nyári szezonban gyerekjáték bolti …