Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Általában , ha elég mélyen magunkba nézünk, akkor meg tudjuk állapítani, hogy mikor vagyunk igazán őszinték magunkhoz és mikor ámítjuk, hitegetjük magunkat. De minden esetben egész biztosak lehetünk abban, hogy teljesen őszinték vagyunk magunkhoz?
Az önámításon általában olyasmit értünk, amikor valaki a valóságnál jobb, illetve elviselhetőbb verziót fest önmaga számára. A pszichológia szerint három oka lehet ennek a fajta depressziónak:
1.) A világról alkotott reális elképzelés
2.) A jövőről való reális elképzelés
3.) Önmagunkról való reális elképzelés
Ez annyit tesz: az illúziók hiánya, valamint kognitív illúzióknak is nevezik őket, melyek védik a saját magunkról alkotott képet. A felmérések szerint egy átlagos ember az illúziói segítségével szintekkel jobbnak látja a világot, önmagát és ezáltal a saját jövőjét- mindez megakadályozza abban, hogy depressziós legyen. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az önámítás jó, ugyanis nem csak pozitív irányú lehet, hanem negatív is, vagyis a kelleténél sötétebben látjuk a világot, önmagunkat és ezáltal a saját jövőnket is. Az önámítás torzítja a dolgok értékelését, értelmezését, illetve észlelését.
Mi szükséges az önámításhoz? Az,hogy akár tudat alatt, akár tudatosan az illető akarja az illúziót, vagyis részt vegyen benne.
Mivel a jelen folyamatosan alakul, változik, új dolgok történnek az emberrel, így az önámítás sem reked megy egy témánál, hanem mindig újabbal és újabbak írják felül. Maga az emlékezet, az emlékeink is válhatnak az önámítás egyik részévé: ekkor úgy emlékezünk régmúlt emlékeinkre, sikereinkre és kudarcainkra, amit éppen az aktuális érzelmek és hangulatok diktálnak.
Egy bizonyos pont után azonban megérzi az ember, hogy ez mégsem jó így és valahol meg kell húznia a határt: de vajon hol? Sokszor jut eszünkbe az is, hogy vajon van-e a tudatunktól független valóság, vagy kizárólag az a valóság létezik, amely megjelenik előttünk?
Ebben a kérdésben szinte minden tudományágnak más a magyarázata. A mindennapokban az a legjobb, ha az ember felismeri, hogy ámítja önmagát. Az önismeret a legjobb recept az önámítás ellen.
