Mit meg nem tennél a szerelemért…?

A kérdés mindenkiben ott motoszkál: ki milyen áldozatra lenne képes a szerelméért?

Ebben az esetben nem apró dolgokra kell gondolni, mint az, hogy az ember megtanul főzni, elkészíteni a párja kedvenc ételét, vagy, hogy elmenjünk a párunkkal egy olyan helyre vagy benne legyünk olyan programokba, amelyet mi nem igazán szeretünk, viszont a párunk rajong érte, és csak az ő kedvéért egy este erejéig úgy teszünk mintha nekünk is hasonló lenne az érdeklődési körünk. Ebben a témában közel sem erről van szó, hanem drasztikus változásokról: ilyen például a költözés, a gyerektéma vagy a stílusváltás, amelyek említés alapján nem tűnnek olyan drasztikus változásnak, viszont nagyon el tud durvulni egy-egy megnyilvánulás, amely eleinte csak ártatlan célzásnak indult.

A költözés témában nem csak egyszerű költözésről lesz szó, egy városon belül. Ez sokkal bonyolultabb. Például adott egy helyzet: a férfi egy igazi vidéki férfi, aki szeret kertészkedni, állatokat tartani és az életét jelenti a tanyasi élet- ezzel szemben van egy nő, aki igazi városi típus: szeret nap mint nap betérni a plázába, a szórakozóhelyekre és semmiért sem adná fel az igazi, belevaló városi albérletét, ahol csak úgy pezseg az élet. Vagy egy másik példa: a nő külföldön él, remek állással, a férfi itthon, szintén egy főnyereménynek tűnő állással. Akkor mi legyen? Kinek kell mozdulnia a másikért?

A gyerektémában: a férfi és a nő összeházasodtak, a férfi már nagyon szeretne gyermeket, a nő viszont a karrierjére szeretne koncentrálni. Mi legyen a közös kompromisszum?

A stílusváltásban: a nő szereti a miniket és a tűsarkúkat, a férfi viszont egy idő után megjegyzéseket tesz a nőnek, hogy neki sokkal jobban tetszik sportos, lezser viseletben. Most akkor mi legyen?

Mindhárom eset különbözőnek tűnik, de a megoldásuk közös: a lényeg az, hogy találjanak a párok valamilyen középutat, amely mindkettejük számára megfelel és elfogadható. A stílusváltásban tanácsunk pedig az, hogy semmiképpen ne próbáljuk megváltoztatni a párunk ízlését- hiszen úgy szerettük meg, amilyen.