Helyi pénzek kialakulása-IV.

Tapasztalhattuk és látható napjainkban is, hogy hová vezet a pénz ilyen mértékű „előállítása”, hiszen sorra olvashatunk csődbe ment országokról, gazdasági válságokról. Miért, mert a túl sok pénz mögött nincs előállított érték, nincsenek munkahelyek, amik vannak is, többnyire külföldi tulajdonban vannak és a megtermelt haszon is külföldre kerül.

Elértük azt, hogy a világ vagyonát a lakosság kb. 10%-a birtokolja, amíg a maradék egyre jobban elszegényedik.

Évezredek múlva viszont érdekes módon, -nem tudom hogy tudatosan, vagy ösztönösen-el kezdtek kialakulni a helyi pénzek. Az önrendelkezés helyi szimbólumaiként az adott ország nemzetközileg elfogadott valutája mellett.

Első példaként a svájci WIR helyi számlapénz helyettesítő rendszert említeném meg, ami 1934 óta a mai napig működik, pedig Svájcot egy fejlett gazdaságú országként ismerjük és az is.

Németországban 1932-ben vezettek be helyi pénzt, ez volt a wörgli kísérlet Wörgl-ben Tiroli tartományban. Nem csak áruvásárlásra, szolgáltatások igénybevételére volt alkalmas, hanem a helyi adókat is lehetett fizetni belőle.

Ma a világon kb. 110 millió ember használ helyi vagy közösségi pénzt az állami pénz használata mellett.

Miért? Mert ezek a pénzek betöltik valódi funkciójukat, amire az ősközösség felbomlása után létrehozták.

Az országban, a helyi közösségekben tartja a pénzeket.  Bevezetésük óriási előnyökkel jár: felgyorsul a helyi pénzforgalom, helyben marad a tőke, munkaerő teremtő és megtartó hatása van.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a vevő helyi pénzt ad a húsért,, a hentes ezzel fizet az állattartónak, az állat tartó szintén ezzel a helyi pénzzel fizet a termelőnek a takarmányért, ezzel fizetnek a helyi benzinkúton, helyi szolgáltatásokért és gyakorlatilag a kör bezárult. Mindenki forgalma növekedett, ezáltal munkahelyek teremtődnek és a javak a közösségen belül maradtak.

Egy dolgot még fontos említenem, ami furcsa lehet első olvasatra Tisztelt Olvasóm! Ezeket a pénzeket nulla, vagy 2-5% közti negatív kamatra adják. Nincs értelme a felhalmozásnak. A kapott helyi pénz mondjuk a következő hónapban vagy negyedévben már 5%-al kevesebbet ér, csak a példa kedvéért. Ezért érdekelt benne mindenki, hogy elköltse, ha nem tudja, akkor erre is van megoldás, ami helyenként más és más módon van kidolgozva.

Magyarországon jelenleg három ismertebb helyi, közösségi pénz van forgalomban. A Soproni kékfrank 2010 májusában került forgalomba. A közeli Ausztriába sokan jártak át vásárolni, mert megérte, ez viszont mára megfordult. Helyben a kékfrankért 5-10% kedvezményt kapnak a vásárlól és mára kb. 800 elfogadó hely van magyar és osztrák oldalon.

Ismertebb még a balatoni korona és a Bocskai korona.  A három, már jól működő szervezet vezetői létrehozták A Helyi Pénzek Szövetségét.

Egyre több önkormányzat és helyi területfejlesztési szervezet kezdeményez további helyi pénzek kibocsátását, valamely pénzintézet együttműködésével.

Ezek a helyi pénzek ugyan úgy elláthatóak olyan jelzésekkel, amik lehetetlenné teszik hamisításokat.

Több önkormányzattal folynak jelenleg tárgyalások, ahol többnyire az önkormányzat lesz a kibocsátó, és ott is lehet vissza váltani, aki nem akarja, hogy veszítsen az értéke, hiszen ne feledjük, hogy negatív kamata van. Ezeket a pénzeket az önkormányzat teljesen külön, letétben kezeli és kamatait is heyli fejlesztésekre tudja vissza forgatni.

Az  MNB jogilag aggályosnak tarja a helyi pénzek elterjedését, A FIDESZ-kormány törvényben szabályozná használatukat, de terveikről máig nem foglaltak állást.