Fokozódó indulatok

A házasság felbontása, az elválás viharok nélküli befejezése általában a megfáradt, közömbössé, érdektelenné vált kapcsolatok jellemzője.

Az elválás, a házasságból való kilépés azonban az esetek nagy részében nem történik viták és konfliktusok nélkül. A válásról való döntés megszületését általában több probléma generálja, ezért válik a kapcsolati helyzet tarthatatlanná, elviselhetetlenné. A családban állandósul a feszültség, melyet a gyermek(ek) előtt sem lehet titkolni, hiszen a gyermekek kimondatlanul is érzékelik a negatív változást.

Nagyon fontos, hogy a felek mindenképpen türtőztessék magukat, felesleges indulatokat, konfliktusokat semmiképpen ne generáljanak a gyermek(ek) előtt, továbbá alacsony tűréshatáruk ellenére se reagáljanak indulatosan a gyermek viselkedésére.

A válás elhatározásakor, még a végleges döntés megszületése előtt célszerű MINDKÉT HÁZASFÉLNEK önmaga számára feltenni a következő kérdéseket:

• Mennyiben tettem én a házasság megromlásáért?
• Tettem-e azért, hogy rendben, jobban menjenek a dolgaink?
• A házastársam az én véleményem szerint miért felelős?
• A házastársam mikor, mit tett a házasság, a jó kapcsolat megőrzéséért?
• Feladtam, feladta vagy feladtuk?
• Szükség lenne-e egy kiadós beszélgetésre (nem vitára !) ?
• Mire lenne szükség ahhoz, hogy a beszélgetésünk létrejöjjön?
• Miért nem teszek, teszünk lépéseket a házasságunk megmentéséért?
• Jobb lesz-e nekem valóban, ha elválunk?
• Jobb lesz-e a házastársamnak, a elválunk?
• Biztos, hogy jó életem lesz a válás után?
• A válás után mi lenne jobb, mi lenne nehezebb?
• Mit érezhetnek most a gyermekeink ?
• Mit teszek az ő életükkel?
• Kivetítem-e a gyermekre az én frusztrációmat, dühömet?
• Szeretem-e a gyermekemet, mit jelent ez valójában számomra?
• Foglalkoztam-e eleget a gyermek(ek)kel? (játék, mese, közös tevékenység)
• Hányszor láttam vidámnak, felszabadultnak a gyermekem?
• Hányszor láttam szomorúnak a gyermekem?
• Hányszor sírt a gyermekem és miért?
• Mertem-e „kezet emelni” a családomra? Elvadítottam-e őket magamtól?
• Mennyire vettem ki a részem az otthoni teendőkből, a családi és hivatalos kötelezettségek vállalásából?
• Hogyan képzelem a jövőbeni kapcsolatot a válás után a házastársammal és a gyermek(ek)kel?
• Hogyan lehetek a válás után jó szülő?
• Hol lesz a jövőben jobb élete a gyermeknek? Nálam vagy a házastársamnál, miért? Hogyan fogja ezt előre láthatólag megélni a gyermek?
• Mit látok, hogyan reagál a gyermek a megváltozott stílusunkra, élethelyzetre?
• Hogyan fogok viszonyulni a láthatásokhoz? Hogyan oldom meg, hogy az tartalmas legyen a – lelkiekben sérült – gyermekem számára?
• Akarnak-e találkozni velem a gyermekek a válás után?
• Mit értem el a gyermeknél, szeret-e engem, a nagyszüleit ?
• El tudom-e fogadni, ha a gyermek majd nem akar velem találkozni, ha új párkapcsolatot kezdeményezek?

Ezekre a kérdésekre mindenképpen átgondolt, stabil választ kell adni, mielőtt elválunk. Ha a kérdésekre való válaszolás gerjeszt indulatokat, akkor biztosan nem jó nyomon járunk. A válaszokra nyugodtan, kiegyensúlyozottan, átgondoltan kell tudni válaszolni, akkor mondhatjuk azt, hogy emberi módon és felelősségteljesen látjuk önmagunkat, a házasságunkat, a gyermekekkel való viszonyunkat. Ha bármelyik kérdésre „elsőre” nem sikerül válaszolni, akkor a házasfél adjon erre időt önmagának. A válaszok megadása után – szükség esetén – családsegítő vagy pszichológus szakemberhez is fordulhatunk.

Dönts megfontoltan Családod életéről !