Sok olyan film készült már, ami az űrben játszódik, de gyakorlatilag mind egy kaptafára megy. Vagy valami hihetetlen fantasztikus sci-fi az ilyen alkotás, vagy egy drámai világmegmentő akciófilm, mint az Armageddon. Valószínűleg sokan unják már az ilyen filmeket, ezt Alfonso Cuarón is felismerte és kitalált egy egészen új űrben játszódó drámát, a Gravitációt.
A történet roppant egyszerű, űrhajósok egy műholdon dolgoznak, mikor balesetet szenvednek és megpróbálnak visszajutni a Földre. Tulajdonképpen ez a túlélés és visszajutás végig ugyanaz, sodródik a két főszereplő majdhogynem tehetetlenül az űrben és próbálnak egy mentőkabinba eljutni. Maga a történet roppant unalmas is lehetne, de mégsem az. Igaz tényleg csak szenvednek egy szkafanderben vagy épp egy űrhajóban, de a rendező ezt igen izgalmas és látványos módon mutatja be nekünk.
Igaz nem unatkozhatunk egy percre se a film nézése során, de ehhez egyértelműen kell a lenyűgöző látvány is. Sok olyan jelenet van, amikor szinte nem történik semmi, csak épp valamit mutat nekünk a rendező az űrben lebegni és ebben csodálkozhatunk. Persze mindezt 3D-ben. Itt meg is jegyezném, hogy a film élvezéséhez tényleg kel a 3D. Nem csak azért, mert van, ami így még látványosabb. Így nem lesz unalmas a film és néhol egy-egy kifejező erő így válik érthetővé és kellően hangsúlyossá. Azt kell, mondjam, végre ez egy olyan alkotás, ami olyan módon használja ki a 3D technológiát, ahogy kell. Vagyis kihasználja a kifejező erejét e technikának, szinte beszél nekünk a 3D, egy-egy jelentnél; például mikor Sandra Bullock elejt egy könnycseppet és az egészen közel sodródik a gravitáció nélküli űrben a szemünkhöz. Ez és a beállítás és Sandra Bullock arca teszi igazán kifejezővé, hogy abban a pillanatban mit is érez. 2D-ben csak egy szokványos pityergős jelenet lenne ez is. De szintén plusz pont jár azért is, hogy a 3D jelen esetben tényleg megmutatkozik más filmekhez képest. Sok produkciót ezzel reklámoznak be, de megnézve a moziban csalódik az ember, mert szinte semmi 3D nem volt az adott filmben. Szerencsére a Gravitáció nem ilyen. De azért azt megjegyezném, hogy egy esetleges DVD/BD kiadás már igen rombolni fog a film élvezhetőségén. Az előbbiekből kiindulva mindenképp kell a 3D és nagy képernyő, ahhoz, hogy igazán élvezhesse az ember e művet. Talán egy nagy képernyős 3D LED TV-én egy kiváló minőségű hangrendszerrel majdnem elérhető az a hatás, mint a moziban és még így is élvezetes. De én azt mondom ez az a film, amit csak moziban érdemes megnézni, mert máshogy már nem olyan szórakoztató.
Amit szintén érdemes megjegyezni, hogy hiába játszódik űrben a film, még sincs agyon CGI-zve. Az űrhajók, űrkabinok egy az egyben valósak, nyilván az űr és a Föld a háttérben oda lett vágva ezek mögé, de egyszerűen bámulatosak ezek is. Abszolút a valóságra törekvés volt a cél e film készítésénél és ezt sikerült is elérni. Tényleg olyan, mintha ott lennénk az űrben Sandra Bullockkal, nem érezni azt, hogy egy CGI máz közepében vagyunk. Így lesz a sztori is igazán jó, mert ez is szinte olyan, mint egy valós szituáció. Nincs agyon dramatizálva, elpoénkodva. Természetesen kellett valamilyen történet e filmnek, de azért ez mellékes, mert itt inkább az volt a lényeg, hogy átélhessük az űrhajózás életérzését és ezt sikerült is elérnie a filmnek. Én sose akartam űrhajós lenni gyerekkoromban, mint sokan mások, de a Gravitáció nézése során azt éreztem, hogy de jó lenne űrhajósnak lenni, még ha halálosan veszélyes is.
De további erőssége a filmnek, hogy igazán stílusos zenei felhozatallal kecsegtet. Ez is eltér a szokásos, dráma, sci-fi, akció filmek zenéitől és ettől lesz igazán jó. Rettentő jó hatáskeltő eszközként van jelen a filmben. De azért a színászi játékról se feledkezzünk meg. Sandra Bullock és George Clooney a két főszereplő, akikkel igazán meglehetünk elégedve. Mást nem is láthatunk a mozivásznon, csak rádión halhatunk egy-két hangot. Ezek közül az egyik Ed Harrissé. Szerencsére ez nem az a fajta film, hogy felváltva mutogatják Houstont és az űrt és béna drámai képeket a Houstonban dolgozókról. Egyetlen jelenet sincs a filmben Houstonról vagy bármi más bázisról. Csak a rádióbeszélgetést hallhatjuk. Ez így még kifejezőbbé teszi, azt hogy milyen is az űrben lenni, mert ott csak a rádión haljuk a Földön lévő bázist, látni nem látjuk.
Összességében tehát a Gravitáció című sci-fi egy páratlan darabja a műfajnak és az év egyik legjobb filmje minden szempontból. Az értékelések is ezt mutatják. Csak ajánlani tudom mindenkinek, a dráma, a sci-fi kedvelőknek és mindenki másnak. Továbbá csak sarkalni tudok mindenkit, hogy moziba nézze ezt a művet, mert tényleg megéri azt az élményt.