Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Azok a „szerencsés szerencsétleneknek” mondható ifjoncok, akik már kihullottak a VHS-korszakból vagy csak túl fiatalok voltak, mikor kvázi „kihalt” nem igen ismerhetik ezt a filmet. Meg amúgy is, melyik tíz éven aluli gyerek akar látni egy háborús filmet? Mára már néha kapható el ez a film a TCM-en, de mindenki elkapcsol, mert eredeti nyelven beszélnek felirat nélkül. Szóval ez a kis ismertető kritika azoknak szól, akik beleestek az általam felvázolt halmazokba és elégségesen éretté váltak egy ilyen filmre. Ez a film az 1970-es Kelly hősei.
A frontvonal mögött, a nácik uralta területen van egy kis francia város, ahol töménytelen mennyiségű aranyat őriz egy bank. Kelly és egy csapat eszeveszett és elszánt katona, akik mit sem törődnek a háborúval, elindulnak a zsákmány megszerzésére. A film az ő kalandos és nácikkal tömött útját mutatja be.
Személy szerint nem vagyok odáig a háborús filmekért, nem is láttam életemben háromnál többet. Sose érdekelt olyan nagyon se a háború, se a hadászat, se egyéb katonai dolgok. Valószínűleg ezért tetszenek azok a filmek, amik ugyan a háborúban játszódnak, de nem teljesen arról szólnak (mint például a Bőrnyakúak, de az egészen másról hivatott szólni). Ez is pont emiatt tetszett, mert habár háborús, olyan humor van beleágyazva, amit mái napig szívesen idézünk, mint mondjuk a: „mondj végre valami pozitívat… szar!”, „ez még áll!”, „egész idő alatt szépen gondoltam arra a k**va hídra”, vagy az örök klasszikus Csodabogár mondat: „Vau-Vau… ilyen kutyát is tudok utánozni!”.
A film legnagyobb előnye, hogy nem foglal állást, se a háború mellett, se ellene. Én legalábbis így érzem. Nem propagandaszagú, nem demagóg, nem próbál semmit se ráerőltetni a nézőre. Egyszerűen egy jó kalandfilmet akartak kreálni, amin egyszerre izgulunk és jókat nevetünk. Valamennyi irónia azért nyilván van benne, de épp elég. Leginkább csak ne vegyük komolyan a filmet, mert abból csak a baj van mindig.
De hiába a jó poénok, egyes jeleneteket lélegzetvisszafojtva tudunk csak nézni. A sok nevetés és aranyköpések közepette azért van benne némi háborús töltet is. A jelenet, amikor kúsznak az aknamezőn, ott egy lepke szárnycsapását is meg lehetne hallani, annyira nem tud meg se szólalni közben az ember. Nem is beszélve a végeakcióról.
Mégis azt kell mondjam, hogy a legerősebb eleme a filmnek, az a szereplőgárda. Az valami zseniális. Talán az egyik legjobban összeválogatott csapat, amit valaha filmben láttam. Mindegyik filmtörténeti karakter. Clint Eastwood, mint a fővezér ő hozza a faarcú, szigorú énjét. Őt amúgy is furcsa lenne egy bohókás szerepben látni. Aztán ott van szegény megboldogult Telly Savalas (akiről kevesen tudják, hogy Jennifer Aniston keresztapukája), Bazi Joe szerepében. Ő a nehézfejű nehézfiú. Vagy az abszolút kedvenc, Csodabogár. Donald Sutherland talán legjobb szerepe. Bármit csinál a filmben, azon csak röhögni lehet. Igazi felejthetetlen figura. És még sorolhatnám: Vaskalap, Moriarty, Kicsi Joe, Babra…
A Kelly hőseit egyszer mindenkinek látnia kell. Én ugyanúgy szerettem gyerekként, mint most felnőtt fejjel. Anyukám, aki ki nem állhatja a műfajt, bármikor meg tudja nézni. Egyszerűen csak ajánlom mindenkinek. Főleg azoknak, akik még nem látták.
