Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Van egy tévécsatorna, ami filmek terén a jó ízlés ellen való. Soha nem szoktam nézni, alkalmanként leadnak rajta esténként egy jó filmet. F-fel kezdődik a neve és van benne ‘+ jel’, ennyit segítek. Múltkor belefutottam egy már korábban hallott, de soha nem látott filmbe. Adtam mind a filmnek, mind a csatornának egy sanszot, és abszolút nem bántam meg. Ez a film az 1987-es Angyalszív című.
A címe csalóka. Nem a mennyországban járunk, ahol egy angyal párocska egymásra talál. 1950-es évek, nemsokkal a háború után, New Yorkban járunk. Harry Angel (Mickey Rourke) egy piti magánnyomozó a kócos és borostás fajtából, akit egy szép nap egy ügyvéd és egy nagyon ijesztő külsejű fazon (Robert De Niro) felkér, hogy nyomozza ki egy adósuk hollétét. A nyomozás azonban egyre több emberáldozatot követel, Harry pedig sehova se halad az üggyel.
Utána olvastam, néhányan unalmasnak tartották a filmet, abból a szempontból hogy Harry szaladgál A-ból B-be és kérdezősködik. Azon is meglepődtem, hogy a legtöbb filmes adatbázis honlap ezt a filmet horrornak titulálja, pedig ez nyomozós thriller a jobbik fajtából. Tény, hogy vannak benne elég brutális képsorok, de nem horror. Habár engem kilóra meg lehet venni a nyomozós filmekkel, szóval…
Ahogy néztem ezt a filmet, rájöttem, hogy ezt nem csak látni kell, de nézni is. Ezt kifejtem! Olyan apró dolgok és hangsúlyos apróságok vannak elrejtve vagy kihangsúlyozva, hogy néhol csak kapkodjuk a fejünket, vagy eltöprengünk, hogy miért is volt annak ott helye. Mindamellett visszatérő motívumokkal is operál a film (illetve annak készítői). Vissza-visszatér például a szellőztetők propellere. Ez lehet, hogy ilyen beteges belemagyarázás, de talán Don Quijote-re akarnak ez utalni és az ő szélmalmaira. Harry Angel is csak szélmalomharcot vív és semerre se halad. Vagy lehet, ezzel utal az ügy haladására, mert legtöbbször csak a szél lengeti meg és nyikorogva lassan mozdul el. Nem megyek bele, mert lehet, hogy a ventilátor nemes egyszerűséggel ventilátort jelent.
Tetszetős az is, – erre mindig figyelek – hogy nem-e hanyagok ebből a szempontból, de a film ügyel a korhűségre is. Nem mindig szoktak, vagy a végére elhanyagolják, megfeledkeznek róla. Itt megvannak az ’50-es évek batár és gyönyörű autói, New York régi utcáinak felelevenítése, a ruhák, a technika és főleg a zene. Ha a zenét is korhűre választják, az nálam már piros pont, legyen a film akármilyen hulladék.
A másik, ami miatt keserű kritika érheti a filmet, a vallások és az egyház témájának feszegetése, helyenkénti lábbal tiprása. Ez a téma mindig megosztó volt, ebben a filmben is rengeteg utalás és van rá, vagy azzal kapcsolatos konkrét cselekmény. Ráadásul nemcsak a keresztény vallás van benne pellengérre állítva. Nekem speciel tetszenek az ilyen filmek, gondoljunk csak a Ördög ügyvédjére vagy a nagy nyomozós thriller kultfilmre, David Fincher Hetedikjére – ami egyébként a top 3 filmemben ott van… csak úgy mondtam. Ott is egyszerre volt reprezentálva az egyház és a mocsok, a szó teljes és átvitt értelmében.
Akik csak belenéznek a filmbe, nehezen ismerik fel az ismertebb, mára már óriási filmsztárokká váló embereket. Oké, De Niro már régóta kultfigura, de azzal a szakállal, hajjal, hanggal és körmökkel zseniálisan vérfagyasztó volt. Lisa Bonet még is zsenge vadhajtás volt, és ismerős lehet még a jósnő is azoknak, akik nyomon követik a Dexter most forgó epizódjait. A nő bizony Charlotte Rampling, aki azóta kicsit már kissé megöregedett, de vizenyős és kissé ijesztő tekintete már akkor megvolt.
De ki ez a jóképű úr itt a főszerepben? Ismerős, de ha láttam is valamiben nem így néz ki. Hát ő bizony Mickey Rourke még a bokszolás és a plasztikai műtőkbe való hazajárás előttről. Akkor még rá lehetett osztani a szívtipró szerepeket, vagy a borostás macsókat, akik nyomoznak, elbűvölik a nőket, de a ganékat először megszorongatja, aztán kérdez. Ma már olyan szerepeket kap, amiben rondának kell lenni, mint Whiplash a Vasember 2-ben, Randy ’Kos’ Robinson a Pankrátorban, Hyperion király a Halhatatlanokban vagy Marv a Sin Cityben (!). Bár azt nehéz elvitatni, hogy jó színész és jól alakított a filmben. Egyszerre volt kedves, állat, szeretetreméltó, ijedt, határozott, sármos, őrült és még sorolhatnám.
Az Angyalszív egy igazi nyomozós, feszültséggel teli, talán kissé ijesztő és nyomasztó thriller. A már sokszor emlegetett „nyomozós”-filmek kedvelőinek kötelező darab, De Niro fanok kicsit csalódni fognak, mert annyit azért nem játszik benne, de Rourke rajongói… már úgyis látták.
