Ki ne ismerné, Óz a nagy varázsló történetét. Az 1939-es nagy sikerű Óz, a csodák csodáját biztos mindenki látta vagy hallott már róla. De ha mégse valamilyen mese, színházi előadás formájában már találkozott ezzel a történettel gyerekkorában. Idén egy feldolgozással gazdagodott a híres varázsló története.
Természetesen az Óz, a hatalmas nagyban különbözik elődjétől. De azt gondolom ez így van rendjén, hiszen azért csinálnak feldolgozásokat, hogy az aktuális kor igényeit kielégítsék. Azt gondolom ebben a remake-benn ezt sikerült megvalósítani.
A történetet valószínűleg nem kell bemutatni, de azért néhány szót mégis ejtenék róla. Óz az egyszerű, szélhámos trükk mester egy hurrikán miatt Óz, birodalmába kerül, ahol az ott élők csak azt várják, hogy ő megjelenjen az ő nevével fémjelzett birodalomban és elfoglalja trónját, miután megölte a gonosz boszorkát. A mi Ózunk, természetesen ennek örül, de hát ő csak egy szélhámos…
Természetesen a történet modernizálva lett kicsit, így a párbeszédek és a karakterek is. De megtalálták a megfelelő hangsúlyt a filmkészítők, hogy a klasszikus mese egy modern CGI mázos produkcióban megállja a helyét és élvezetes legyen.
Mivel a történet már ismert és amúgy is egy lélegzetelállító világban játszódik az egész, ezért egyértelmű, hogy a látványra és a hangzásra kellett helyezni a hangsúlyt a készítőknek. Ez is tipikusan az a film, amit egy zöld vászon előtt vettek fel, majd minden mást a számítógép és az ügyes szakemberek pakoltak a képernyőre. Azt gondolom ez nem baj ebben az esetben. Egy varázslatos, kitalált világban vagyunk, nehéz lenne díszlettel mindezt bemutatni és talán még nem is lenne elég látványos. Így talán jó döntés volt, hogy szinte mindent számítógéppel rajzoltak a képernyőre, hiszen nagyon eltalálták így Óz birodalmát. Igazán stílusos, egyedi lett ez a helyszín. Bámulatos színek, élőlények, tárgyak, miegymás köszön vissza a képernyőn.
De ha már a látványnál tartunk, azért a maszkmesterek és jelmez tervezők munkáját is meg kell dicsérni, mert igazán tetszetősre alakították át a színészek kinézetét. De természetesen a film hangeffektjei is megütik azt a színvonalat, amit a képi világa. Továbbá a zenék is elég jók, bár talán lehetett volna egyedibbre komponálni azokat.
Ez a fantasy egyébként a lassú, nyugodt és gyors, akció dús jelenetek váltakozásából épül. Mindezt remekül alkalmazta a rendező, Sam Raimi. Nem válik unalmassá egyszer se a kettő óra 10 perc. Egyébként nem csoda, hogy egy ekkora produkciót Sam Raimi rendezte és ilyen jól is sikerült, hiszen ő már járatos a fantasy világában. Több ilyen sorozatban tevékenykedett ő: Herkules, Xena, a harcos hercegnő, Spartacus, stb. A film felépítését az is nagyban növeli, hogy a hosszú nyitó jelenet, amíg nem kerül, Óz az elvarázsolt birodalomba fekete fehér és 4:3 képarányú. Ennek oka egyrészt, hogy elég régre megyünk vissza az időbe. másrészt egy fajta emlékezés, tisztelgés ez a 39-es nagyon nagy sikerű Óz előtt, ami szintén a film korszakában játszódó időből való.
Természetesen egy ekkora produkcióhoz elengedhetetlen a neves színészi gárda. Ózt James Franco alakítja, akit biztos mindenki ismer már. Ő volt a 127 óra főszereplője, a Pókember filmek Harry Osbornja. De még az X-aktákban is feltűnt, további híres produkciókkal együtt. A két gonosz boszorkát Rachel Weisz és Mila Kunis játssza elbűvölő szépségükkel. Előbbit A múmiából, utóbbit a Tedből ismerheti mindenki. A jó boszorkány pedig Michelle Williams. De még Tony Cox is feltűnik a filmben.
Röviden tehát az Óz, a hatalmas című fantasy egy kiválóan sikerült remake. Abszolút megfelel a kor elvárásainak. Bár azért nem üti meg az eredeti film színvonalát, de azt hiszem nehéz azt űberelni, többet nem is nagyon lehet kihozni egy feldolgozásból az Ózt illetően. Lehet, nem válik annyira emlékezetesé, mint az Óz, a csodák csodája, de attól még élvezetes alkotás.