Film utca 20.: Bibliothéque Pascal

A cikk olvasási ideje kb. 5 perc

Film utca 20.! Érkezés a célhoz. Újratervezés! Nem nem! Jó helyen jártok! Elérkeztünk a 20. állomáshoz, amire megint egy különlegességet tartogattam. Ilyen típusú filmről még nem esett szó mióta rójuk a kis utcát, ráadásul ez a film kis hazánk egy kiváló filmes elméjének agyszüleménye – hangozzék ez bármilyen bután is. Célom ezzel a kis írással, hogy az olvasók megtudják, milyen is egy fesztiválfilm, milyen az, ha kevés pénzből dolgozik az alkotó és ki is az a Hajdu Szabolcs. Huszadik állomásunk a 2010-es Bibliothéque Pascal.

Bibliotheque-Pascal-D2.avi_snapshot_06.52_[2010.12.14_23.05.26]

Aki magyar nyelvű filmre számít, az csalódni fog. A film egy romániai magyar lányról szól, akitől elveszik a lányát. Mindent megtesz, hogy visszaszerezze őt, ezért elmegy az illetékes szervekhez, akiknek elmeséli, hogy miért vesztette el lányát. A gyermekét féltő anya története nem a megszokott tündérmese, de még csak nem is az a hétköznapi örömteli cselekvéssorozat.

A filmet a debreceni születésű Hadju Szabolcs írta és rendezte, aki hazánk egyik legnagyobb fiatal független filmes kiválósága. Nevét a közönség már ismerheti a Fehér tenyér című önéletrajzi sportfilmje óta. Legutóbbi filmje, amiről imént írok bejárta a világ filmfesztiváljait, illetve a Magyar filmszemle négy rangos díját is bekaszálta. Ennyit az előtörténetről.

A Bibliothéque Pascal nem a szokványos film, azt hiszem az ilyenre mondják teljes joggal, hogy fesztiválfilm. Ott figyelnek fel rá, onnan indul ki, meg nem a szokásos témákat feszegeti, nem a szokványos módon. Hajdu filmje, habár valós történeti szállal indít, egyik pillanatról a másikba vezet át minket egyfajta álomvilágba. A néző Alíz, aki kvázi belesétál az alternatív csodaországba. Némely helyszín teljesen valós és reális, ám olykor egyfajta látomássá válik az egész. Mivel a történet egy elmesélésen alapszik nem is gondolkozunk azon, hogy miért látjuk azt, amit.

bibliotheque-pascal-4

A film a totális kiszolgáltatottságot és a tanácstalanságot hivatott bemutatni, hogy mi történik egy védtelen fiatal nővel, ha az élet bedarálja. Mindezt rengeteg háttérgondolattal és szimbolizmussal megfűszerezve. Szinte észrevehetetlenül vágja a film az arcunkba a bibliai és irodalmi utalásokat és képeket. Ráadásul néhol meg csak lesünk, hogy miként jut eszébe az alkotónak olyan képsorokat bemutatni. Az alternatív világ és az abszurd élethelyzetek fenomenális keveredése zajlik a szemünk előtt.

Bevallom, azért én sem ilyen filmeken nőttem fel, így már az első fél órában többször eszembe jutott, hogy kikapcsoljam, de az csak nagyon indokolt esetekben szoktam. Gondoltam adok neki egy esélyt, annak idején se tudtam csak úgy felállni és kisétálni a filmes kurzusaimról egy ilyen film közben. Nem bántam meg, mert habár az első felében még nem szokunk hozzá a film hangulatához, a második részében már elvarázsol minket.

Ráadásul nem csak belső jegyeivel kápráztat el minket a film. Annak ellenére, hogy (a történet szerint legalábbis) Románia nem túl nívós helyszínei vannak előttünk, bizonyos képek annyira magával ragadnak a színeivel és a kocsizó kamerás bemutatással, hogy a borzalmas helyek is széppé válnak. Persze azért ott vannak az erdőspuszták és tájak is, azok azért jól néznek ki. Később aztán Angliába kerülünk, és mégis az tűnik az ocsmányabb helynek.

2

A romániai szegényebb világot mutatja koszosnak, de az igazi szenny nyugaton van, csak más értelemben. A film második része már meglehetősen felkavaró. A második felén látszik nagyon, hogy Hajdu nagy David Lynch rajongó lehet, illetve maga a Bibliothéque Pascal nevű szórakoztató egység pedig tisztára olyan, mint Stanley Kubrick tejbárja a Mechanikus narancsban. Egy szó, mint száz, a filmet leginkább haladóknak ajánlom, nem az a könnyen emészthető forma.

A film nagyon jó példa arra, hogy lehet kevés pénzből mutatós és minél több környezet és technika adta lehetőséget kihasználni. Az egészen még dob egyet Török-Illyés Orsolya játéka, akivel még azonosulni is tudunk, biztos mindenki volt már olyan élethelyzetben, mikor csak sodródott az élettel végeláthatatlanul. Természetesen a többi szereplő is hozza azt a színvonalat, ami nem rontja a filmélményt egy pillanatig sem.

A Bibliothéque Pascal egy rémálomszerű látomás csodálatra méltó elemekkel, elgondolkodtató történettel és elsőre emészthetetlennek tűnő zseniális fordulatokkal. A nem tömegfilmek szerelmeseinek melegen ajánlom, és azoknak akik még hisznek a magyar filmekben és nem a Magyar Vándor vagy S.O.S. szerelem szintű filmeket preferálják.

GD Star Rating
loading...
Film utca 20.: Bibliothéque Pascal, 5.0 out of 5 based on 1 rating

About ElSaiko

Nappal diplomás "filmestészta", éjjel szuperhős vagyok. Általában filmekről és a világ bajairól szeretek értekezni a magam pikírt és csípős módján. Célom sokkal inkább a szórakoztatás és arcokra való mosoly felnyalása, mintsem a megbotránkoztatás és az utálkozás magasfokon. Szeretem a thrillereket, Natalie Portmant és a töltött káposztát. Béke, szeretet, padlógáz, ablaktörlő!

Check Also

Kondorosi iskolások filmterve vált valóra

Közel húsz általános iskolai osztály diákjai pályáztak filmtervekkel az EAThink2015 Európai Uniós projekt nemzetközi pályázata …