Szélsőközép
Szélsőközép

Magyar „stand up comedy”: a humor megélhetési bűnözői

A cikk olvasási ideje kb. 9 perc

Puzsér Róbert jó kis féltéglát hajított minap a magyar humorvilág mocsarasodó állóvizébe. Akkora fricska pöccent Kiss Ádámnak, meg a figuráját kitermelő egész istállónak, hogy a jóérzésű, minőségre éhes médiatartalom-fogyasztó kőszíve beledobogott a gyönyörűségbe! A kritika alapvetése röviden, hogy a hazai mezőny, félreértelmezve a stand up comedy műfajt, aktívan hozzájárul közönsége évtizedek alatt mesterségesen torzzá tett igényszintjének továbbsilányításához.

Fel lett adva a labda a humor nagyágyúinak. Az igazi párbajra hívás ugyanis nem a végtelenül gyökér előadó Orosz György nagyon cuki invitálása volt Puzsér felé, amit a kritikára való visszavágásnak szánt a szakma részéről. Valójában, akarva-akaratlanul maga a kritikus hívta ki a szcéna reprezentatív figuráját, Kiss Ádámot, hiszen fenti véleményének Facebookra artikulálása közben már tudhatta, hogy vele egy színpadon fog szerepelni a következőként felvételre kerülő Showder Klub adásban.

Itthon, ahol a Nacsa Olivérrel összeölelkező Korda György képéhez vagyunk hozzászokva, teljesen ismeretlen az a fajta nyílt kifigurázás, amit most a „nagyfarkú” Kiss Ádám kapott. Itt még a roast műfajból is intézményesített seggnyalást csináltak a maradék nimbuszát budin lehúzó Nagy Feró számára, Puzsér viszont a szerencsétlen szerencsi szerecsenszerszámúnak nem hagyta meg ezt a lehetőséget. Maradtak viszont egyéb lehetőségei.

Ha Puzsérnak igaza van, és Kiss Ádám csak egy elkényeztetett kölyöksztár, akkor vagy látszólag mit sem törődve a kritikával elbagatellizálja annak létjogosultságát, és előadja a már előkészített, megszokott formulára épülő faszságot, vagy Kovács Kristóf producerrel bojkottálják a Puzsérral közös műsorban szereplést (például úgy, hogy Ádi „lebetegszik” a felvételre, és másnak kell beugrania helyette, esetleg csak simán átrakják valamelyiküket másik időpontra).

Ha viszont Kiss Ádám mégiscsak tökös humorista, akkor felveszi az elé dobott kesztyűt, és előáll valami meglepővel, ami bizonyítja, hogy hibásan ítélik meg, és van benne kraft azon felül is, amit a kritikában hűen felvázolt eddigi munkássága tükröz. Ehhez már csak azért is kell a tökösség, mert így olyan produkcióval lenne kénytelen a tévé nyilvánossága elé állni, amit előtte nem tesztelt vidéki művházakban.

Vajon megvalósítható-e úgy egy vérfrissítés a műfajban, hogy a leváltásra kerülő megfáradt paradigma képviselői részesei legyenek az új áramlatnak is? Egyáltalán fel tudják-e venni azok ritmusát, akik lassan avíttá teszik a hat-nyolc éve még frissnek ható kurrens humorzsánert? A kritikai szemléletre és szociális érzékenységre épülő új irányvonal lelőhelye egyelőre az internet és az underground rendezvények. Facebook oldalak, videóblogok, slam poetry szerveződések, interaktív klubrendezvények stb. Betörhet-e ez egyáltalán a mainstream médiumokba?

Tanulságos a történetben Kovács Kristóf válaszüzenete a kritikusnak. Puzsért sokszor éri az a vád, hogy valójában egy jól megkonstruált szerepet játszik, amelynek célja a figyelemfelkeltés és a közönségmaximalizálás. Magyarán, hogy a Csillag Születik óta tulajdonképpen ő maga is egy médiabohóc. A levélből kiderül, hogy ezt maga Kovács Kristóf is így hitte. Gyakolatilag lecsesszinti Puzsért, amiért beleszarik a saját fészkébe. Ő meg közli erre, hogy az nem az ő fészke attól, hogy egyszer meghívták oda. Meg hogy igazából nincs is fészke. Kovács Kristóf előfeltevése hűen leképezi a média (meg amúgy az egész magyar valóság) helyzetét: kéz kezet mos a mindent átszelő komaságok patakjában, egy a tábor, közös az érdek. Ugyanez az alapfeltevés szokott biztonságérzetet nyújtani mindenfajta korrupcióhoz is az országban. Most viszont porszem került a szerkezetbe: valaki nem asszisztál.

Volt egy meglepő reakció is a betámadott szakma részéről: a kommentelők jellegzetes érv-bermudaháromszöge mellett (1. oszt ki vagy te hogy kritizálod, csinájj jobbat  2. akinek nem tetcik az ne néze 3. ez egy rohadék köcsög az Ádi a kiráyl és imátkozok érte Paulo Coelhohoz mer vidámságot visz a családba) Rekop György humoristának  sikerült üdvösebb vizekre eveznie, és valóban érdemi választ adnia a kritikára. Megfontolásra érdemes érvekkel, ami kuriózum a netes vitakultúrában. E szerint a magyar közönség nincs felkészülve az amerikai típusú – Louis C.K. vagy épp a South Park által képviselt – szatírára. Ami kétségkívül igaz. De miért nincs felkészülve?

Rekop György válaszából árad a tanult külső kontrollos gondolkodás: van egy helyzet és van egy közönség, az előadónak pedig ehhez kell alkalmazkodnia, és az ezáltal felvetett igényeket kielégítenie. Az, hogy magán a helyzeten próbáljon változtatni, ami nyilván a nehezebb út, fel sem merül benne. Vegyük észre a média jelentőségét és felelősségét: a helyzetet valakik teremtették, és valakiknek új helyzetet kéne teremteniük, bátran új ösvényeket kitaposniuk. Ez buktatókkal járhat, most meg biztosított az életük a piacon, úgyhogy igazából Rekopnak, ahogy az RTL-nek sem érdeke a változás. Hiába látja be a Puzsér igazát, ő maga nem egy forradalmár alkat, a többiekhez hasonlóan nem engedheti meg magának az újítás kockázatát. Talán éppen ezért is tiszteli a kritikust, aki viszont már az alapszituációt sem fogadja el, hanem éppen azon kíván változtatni. Paul Watzlawick Változás c. könyve nyomán ezt hívják a pszichológiában másodfokú változásnak. Nem a rendszeren belül próbálsz jobbítani, hanem magába a rendszerbe nyúlsz bele, illetve kilépsz a rendszerből. A rendszeren belül lezajló elsőfokú változás ugyanis minden esetben csak látszatváltozás.

Üdvös változás viszont, hogy a szereplők végre nem a bulvártermékek mindig torzító felületén üzengetnek, hanem primer módon, a közösségi médián keresztül. A közönség szinte élő-egyenesben figyelheti, és adott esetben hozzászólási kényszerét is kiélheti.

Csodálkozom, hogy a bankreklám-kártya még elő sem került! Nem, ez nem ugyanaz, mint a bankkártya-reklám. Annak felhánytorgathatóságára gondolok, amikor népszerű humoristáink igyekeznek minket meggyőzni arról, hogy vegyünk fel pénzt, aztán fizessünk vissza többet.

Engem nemrég Kovács András Péter (KAP) egyik megnyilvánulásának sikerült kicsit lelomboznia, ami bankhitelhez ugyan nem, de az ő hitelességéhez kötődött; úgyhogy lássuk mondjuk az ő egyik meggyőzési kísérletét:

[youtube WPS–efpBtA]

Szóval a KAP kutyája úgy tönkretette a nappalijukat, hogy most egy hónapig nem lesz vacsora. Ja, azt hittem, hogy a kutyának nem lesz, de nem, hanem nekik, a családnak nem lesz vacsora, haha, mert az drága.

Haha, ez kurvavicces! Meg milyen szimpatikus, hogy ő is egy közülünk, neki is vannak anyagi problémái! Anyjuk, készítsél ki tiszta ruhát, megyünk bankhitelt felvenni!

Ezen a ponton érdemes lehet elmerengeni a kései George Carlin üzenete nyomán kirajzolódó kontraszton:

[youtube wbhqn7mBmbo]

Nem meglepő, hogy éppen a legszellemesebb, valóban intelligens humorral operáló tag utasította el a bank felkérését, és hagyta el a Dumaszínház mennyiségre termelő közegét is. A renegát, Bödőcs Tibor úgy kombinálja a templomba pletykálkodni járó asszonyok és a melóba melót-halogatni járó alkoholisták szociográfiáját Hraballal, Bartókkal, Tarkovszkijval, politika- és médiaszatírával, hogy közben képes a befogadóba táplálni valamiféle pozitív üzenetet. A ma is sokak valóságát jelentő időtlen, és egyébként szeretetreméltó magyar falumiliőn művelődéssel, tájékozottsággal túl lehet lépni. Reflektálunk a múltunkra, személyiségünkbe integrált eredetünkre, de közben tekintetünket előre fordítjuk. Bödőcs tehát egy üdítő kivétel, produkcióiból tudatos kultúrmisszionáriusság árad. Népszerűségével rögtön cáfolja is Rekop György felvetését, amely szerint a magyar közönség leginkább csak a kissádámizmusra nyitott.

Hogy Puzsér milyen stand up comedy-t , avagy tragedy-t rittyent, azt hamarosan meglátjuk, ha minden jól megy. Személy szerint én ezúttal Kiss Ádámét is kíváncsian várom.

lookalikes

Szodoma megfenyítése előtt Ábrahám kisírta az Úrnál, hogy könyörüljön meg a városon, ha talál ott legalább 10 igaz embert, azt is 50-ről alkudta le – nekem meg még ekkora igényeim sincsenek. Olyan utópiában élek, ahol legalább csupán egyetlen ember létezik, aki két pofára megzabálta a nagybetűs Valóság babkonzervjét, és egészséges emésztőrendszerének hála, hatására elegánsan leszellenti a stand up színről a tinilányokkal és 47 megkacagtatott nyíregyházi cigánnyal erősített kétharmados többséget, és ezzel együtt az egész fingós szinten mozgó humorzsánert. Sokan igényelnék a teljes paradigmaváltást a hazai stand up műfajban. (Aztán a politikában, a gazdasági életben, közéletben és a hétköznapok folyásának terén is; akkor az Úr talán megkönyörülne a Kárpát-medence Szodomáján, hogy ne pusztuljunk el ménköves kénküvével.) Egy fecske nem fog nyarat csinálni, meg kettő sem, de a jövő mindig az első fecskékkel kezdődik.

Hogy milyen lesz ez a jövő? Szónoki kérdésekkel bevezetett. Amúgy meg fingom sincs. Vagyis hát az van, mert én is ugyanezt a típusú babkonzervet szaglászom. Biztos finom lesz.

A cél persze nem az, hogy az eddigi zsáner helyett az új nemzedék képviselői váljanak Puzsér Róbertekké (az csak egy jóöreg elsőfokú változás lenne), hanem hogy autonóm egyéniségek létezzenek kulturális jelzőoszlopokként, minél többen. Puzsér rendszerint markáns és megfontolásra érdemes véleményt fogalmaz meg, ennek ellenére még csak egyetérteni sem kell vele. A cél ugyanis valójában a szellemi függetlenség.

GD Star Rating
loading...
Magyar „stand up comedy”: a humor megélhetési bűnözői, 3.1 out of 5 based on 49 ratings

About Max Power

Irodalomhoz, filozófiához, pszichológiához értek picit. Ezen felül kulturális és társadalmi kérdések érdekelnek.

Check Also

Kezdődik a számolgatás a magyar válogatottnál

Jelen állás szerint még mindig van esélye kijutni a magyar labdarúgó-válogatottnak a 2020-as Európa Bajnokságra, …