Bevezetés a Star Trek univerzumba

A cikk olvasási ideje kb. 17 perc

A Nyugat nevű távoli galaxisban a Star Trek sorozat olyan személyiségek munkásságára volt szemléletformáló hatással, mint Stephen Hawking, Quentin Tarantino, vagy épp Al Gore. A franchise 1974-ben elérte, hogy a NASA a sorozat legendás csillaghajójáról Enterprise-nak keresztelje űrsiklóját; Gene Roddenberry, a Star Trek atyja pedig az elsők között volt, akit a világűrben temettek el, 1991-ben. A Star Trek brand jelentősége messze túlmutat a sci-fi rajongók világán, a volt szocialista blokk popkultúrájába mégis csak mérsékeltnek mondható a beszivárgása, az is leginkább a paródiákból, utalásokból származik (Galaxy Quest, The Big Bang Theory sorozat stb). E héten mutatják be a mozik országszerte a Star Trek: Sötétségben című szuperprodukciót, ennek apropóján bevezető célzattal  osztom meg szubjektív felülnézeti tájképemet az „Űrszekerek” valóságáról. Itthon ugyanis – bár létezik egy masszív fanatikus réteg – a legtöbben azt sem tudják, mi ez az egész, és ennek egyetlen, igen egyszerű oka van: a klingonok.

Az 5 sorozat kapitányai: James T. Kirk (The Original Series, 1967-1969); Jean-Luc Picard (The Next Generation, 1987-1994); Benjamin Sisko (Deep Space Nine, 1993-1999); Kathryn Janeway (Voyager, 1995-2001); Jonathan Archer (Enterprise, 2001-2005)
Az 5 sorozat kapitányai: James T. Kirk (The Original Series, 1967-1969); Jean-Luc Picard (The Next Generation, 1987-1994); Benjamin Sisko (Deep Space Nine, 1993-1999); Kathryn Janeway (Voyager, 1995-2001); Jonathan Archer (Enterprise, 2001-2005)

 „Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata különös új világok felfedezése, új életformák, új civilizációk felkutatása, és hogy eljusson oda, ahová még senki nem merészkedett.”

Ha meglátogatna egy űrlény, és azt mondaná nekem, hogy hallott valami science fiction nevű dologról, de fogalma sincs, mi az, legelőször egy random Star Trek részt mutatnék neki. Ebben a sorozatban minden benne van, amiből, amivé és amiért kialakult a sci-fi tematika. Sokan helytelenül műfajnak nevezik a sci-fit, de valójában szinte bármilyen műfajban elképzelhető sci-fi alkotás: vannak sci-fi novellák, regények, akciófilmek, sőt elégiák és dalok, de elképzelhető akár sci-fi eposz, opera vagy színmű. Műfaji helyett tehát tematikai megkötést jelent, amelynek magvát már maga a szóösszetétel is kifejezi: tudományos jellegű és igényű, fiktív valóságban (elképzelt térben vagy/és időben) játszódó történet.

Az imént magam is helytelenül használtam egy kategóriát: a Star Trek gyűjtőcím ugyanis nem csupán egy filmsorozatot jelent, hanem öt különböző sorozatot, egy rajzfilmsorozatot, több száz regényt és videojátékot, valamint immár tizenkét egészestés mozifilmet. A legújabb alkotást premier előtt néztük IMAX-ben teljesen „laikus” ismerőseimmel, akik ugyanúgy élvezték, mint én (bár valószínűleg teljesen másért), ennek ellenére érdemes lehet a mozijegy megváltása előtt tájékozódni a legendáriumban – íme.

Miért a Star Trek a legnagyobb királyság a világon?

Az alapszituáció idealisztikus: a 22. századra „az emberiség kinőtte a betegségek, szegénység és a különbözőségek elfogadásának képtelensége jelentette problémákat, és a Bolygók Egyesült Föderációjában egyesítve él más intelligens fajokkal. A főszereplők e Föderáció űrflottájában, a Csillagflottánál teljesítenek szolgálatot, céljuk új életformák, új civilizációk felkutatása, bemutatva útjuk során a főbb emberi értékeket (megértés, együttérzés stb.) az idegen fajoknak”. (Forrás: Wikipedia, ahol számtalan szócikkben szinte végtelen információ áll rendelkezésre erről a fiktív univerzumról magyarul is, úgyhogy a „száraz” tényekkel nem is terhelnék tovább senkit, inkább nézzük, hogy miért is érdemes foglalkozni a témával, mi lehet világszerte a rajongás oka.)

Nagyrészt tehát a világűrben és az idegen bolygókon játszódik, de valójában a jelen életről, annak valódi céljáról és kihívásairól szól. A kultúrák együttélésének szabályairól, mindezek akadályairól, az emberi alaptermészet különböző vetületeiről. A felfedezőről, a kíváncsi emberről. A leggyakrabban feltűnő idegen fajok az emberi mivolt összetettségének különböző aspektusait képezik le: a vulcaniak a logikus, ésszel élő embert, a klingonok az ősi ösztönök és természeti törvények által vezérelt indulatembert, a ferengiek az önző, anyagias embert, és így tovább. Antropomorfizáló természetű koncepcióról van tehát szó, akárcsak az emberiség ősi mítoszai esetében. Az idegen fajok legnagyobb része humanoid, de találkozhatunk a szén alapú szerveződésektől merőben eltérő lényekkel is, amelyek által újabb és újabb filozófiai kérdések vetődnek fel: mi az élet, mi az idő, mit jelent egység és különállóság, és így tovább a végtelenig, az űr és a sci-fi lehetőségeinek végtelenjéig.

Példaként vessünk egy pillantást mondjuk a technokrata Borg kollektívára, amely ilyen szempontból az egyik legérdekesebb „faj” a Star Trek univerzumában. A Borg mindent elnyel: magába építi bármely individuum készségeit és tudását, így teljes kultúrákat asszimilál, egyetlen célja a megállíthatatlan fejlődés, hódítás. Megjelenését tekintve a Borg is emberekhez hasonlít: félig humanoid, félig gép egyedek számítógépes összekapcsolódásából áll. A Borgnak így valójában nincs többes száma (bár egyesek szokták használni, mivel nehezen befogadható a faj ezen tulajdonsága), saját szempontjukból pedig egyes száma nincs: „Mi vagyunk a Borg. Kapcsolják ki a pajzsukat és adják meg magukat. Biológiai és technológiai sajátosságaikat a miénkhez adjuk. Kultúrájukat szolgálatunkba állítjuk. Minden ellenállás hasztalan.” Bármely egyede maga a Borg: hordozza tulajdonságait, közös a tudata és céljai a kollektívával.

a mindent beolvasztó technokrata faj
a mindent beolvasztó technokrata Borg

A kollektivista társadalmi berendezkedés sarkított allegóriája ez, amire állítólag az akkori Japán technológiai és pénzügyi hódítások ihlették Roddenbery-t a ’80-as években: először a The Next Generation (TNG) sorozatban, majd a Star Trek: Kapcsolatfelvétel című mozifilmben bukkan fel a Borg, a Voyager sorozatban pedig már folyamatos veszélyforrást jelent. A nézők szemszögéből ugyebár fenyegetésként tűnik fel a jelenség. Gondoljunk csak a második világháború önkéntes kamikaze akcióinak meglepetésszerű sokkjára. Nyugati embernek érthetetlen és elképzelhetetlen ez a fajta motiváció, az individuális élet ilyen szintű alárendelése. Aztán egy zseniális húzással egyszer csak elénk tárul a kérlelhetetlen ellenség „emberi” arca: az Én, a Borg című TNG epizódban egy ideiglenesen leválasztott borg katona által közelebb kerülhetünk az egységként csak egyénen túli szerveződéseket elfogadó kultúra, és az ilyen keretek között megvalósuló kiteljesedés lényegéhez; közelebb kerül hozzánk a másik nézőpont, elmerenghetünk annak adaptív mivoltán.

Az ilyen jellegű filmes konyha-eszmefuttatások felett lehet etikai, világnézeti, társadalomfilozófiai vitákat folytatni, de bármilyen álláspontra helyezkedünk, a lényeg mindig a nézőpontváltás képessége, a rugalmas gondolkodásmód, az élet és a világ megértésének fontossága marad. Az egyes Star Trek produkciókban a főszereplő kapitányok egymástól merőben eltérő személyiségeit az effajta gondolkodásmód következetes képviselete köti össze.

Kultúrmisszió

A történetekben gyakran előkerül az Elsődleges Irányelv, azaz a Csillagflotta mindent felülíró szabálya, amely szerint tilos bármely kultúra vagy társadalom normális fejlődésébe beavatkozni – akkor is, ha azzal látszólag segítenénk rajta. Alapja az a mindenre kiterjedő evolúciós szemlélet, mely szerint minden fajnak, társadalomnak, kultúrának megvan a maga természetes, lineáris fejlődésmenete, amelyből nem spórolható ki egyetlen lépés sem, hiszen az beláthatatlan hiányosságokat eredményezhet, így később gátolhatja az adott népet. Ez az imperatívusz is részét képezi tehát annak a pozitív világképnek, amely szerint a természet tudja, mit csinál, beleszólni a dolgába önteltség, amely szükségszerűen megbontja a kollektív harmóniát.

Az alapelv egyébként összecseng a modern kulturális antropológia alapvetéseivel, a Star Trek azonban rendre felveti az értelmezési nehézségeket is. Az emberi tudat fejlődése mennyiben tekinthető az univerzális „terv” részének, illetve mennyiben független attól? Mi a teendő, ha egy másik fejlett faj szól bele egy társadalom sorsába? Kompenzálnia kell-e a Csillagflottának az így keletkezett szennyeződést, vagy az is az irányelv megszegését jelenti? A direktíva a különféle szituációkban persze kényszerűen relativizálódik, értelmezési vitákat szül; mintha azt üzennék a készítők, hogy nem létezik egyetlen, mindenre kiterjedő aranyszabály sem az univerzumban, az embernek mindig kötelessége mérlegelnie és önmagát is felülvizsgálnia.

A könnyen emészthető filozófián kívül a siker fontos részét képezi a Star Trek kultúramarketingje is. A fentebb említett I, Borg epizódnak például már a címe is kulturális utalás: tisztelgés a sci-fi klasszikus Isaac Asimov novellakötete, az Én, a Robot előtt. A leginkább esszenciálisnak tartott Star Trek mozi, a Star Trek II: Khan haragja (1982) előzményepizódjában (Space Seed, magyar verzióban Az alvó oroszlán, 1967), amikor Kirk kapitány egy lakatlan bolygóra száműzi a szuperzsarnokot, az Milton művéből idézi Lucifert: inkább lesz „uralkodó a Pokolba’, mint a Mennybe’ szolga”.

Roddenbery és csapata következetesen sugallja az emberi kultúra, a művészetek és egyetemes értékek fontosságát az élet megértéséhez és a helytálláshoz. Ebből a szempontból a Star Trek tulajdonképpen ennek a műveltséganyagnak az újrarendezése populáris formában. Mindeközben maga is kultúrát teremt: Khant az összefoglalók rendre a filmtörténelem legkarakteresebb gonosztevői közé sorolják, nevének shatneri űrbe üvöltése a legtöbbet parodizált filmjelenetek között vert tanyát, és az ő száját hagyja el a Kill Bill mottójául szolgáló régi klingon közmondás: „a bosszú hidegen tálalva a legjobb”.

tumblr_l1eqamUNF01qa5s12o1_500
William Shatner, a nagy színművész, az örök Kirk kapitány

Az űrmacsó Kirk, a logikus Spock, meg a rasszreprezentációk

Mindez még így is csak üres agymenés maradna érdekfeszítő történetek és szerethető karakterek nélkül. A két reboot film az eredeti, ’60-as években kialakult legénység kalandjainak előzményeit dolgozza fel alternatív idősíkon – vessünk rájuk egy közelebbi pillantást. (Személyes kedvenceimnek, a TNG Picard kapitány vezette legénységének talán majd külön cikket szentelek…)

A The Original Series (TOS) 1967-69 között készült, ezt egészítette ki a nagyjából azonos legénységgel operáló The Animated Series (TAS) rajzfilmsorozat két évadja 1973-74-ben, ami a klasszikus Enterprise csillaghajó 5 éves küldetését teszi így ki, földi időszámítás szerint 2255-2260-ig. Ezzel a legénységgel összesen 6 mozifilm is forgott 1979-91 között, változó színvonallal. A legendárium – ki hogyan került a sorozatba, miért lett éppen olyan – gyakorlatilag kimeríthetetlen…

A hősi halált halt Csillagflotta tiszttől származó James T. Kirk kapitány klasszikus amerikai típusú alfahím: éles eszű, erős, harcias, puszta kézzel lebunyózza a legparasztabb űrszörnyeket is, miközben végigkettyinti az univerzum legdögösebb űrbuláit. Zöldeket, óriásokat, háromcsöcsűeket – mindenkit. Mocskosan játszik, és nagyon hatékonyan. Igazi felfedező, az ösztöneire hagyatkozik, és nem tud veszíteni. Egyfajta űr-chucknorrisként funkcionál, de mindeközben mélyen emberi. Kultuszát már a Csillagflotta Akadémián megalapozza: a kiképző intézmény történetében egyedüliként nyeri meg a megnyerhetetlenre tervezett Kobayashi Maru szimulációt, amit arra alkottak, hogy minden flottatiszt szembenézzen a halállal. Ám Kirk a halandóság konvencióját sem hajlandó elfogadni, meghackeli inkább a programot, „csalással” végigviszi a forgatókönyvet, és végül dicséretet kap találékonyságáért.

Uhura hadnagy egyik rajongójával
Uhura hadnagy egyik rajongójával

A TOS egyik érdekessége a sok közül, hogy ebben csattant el a televíziózás történetének legelső csókja fehér férfi és fekete nő, nevezetesen Kirk és kommunikációs tisztje, az afrikai Uhura között, 1968-ban. (Ugyanebben az évben ölték meg Martin Luther Kinget, aki az egyenlőségen alapuló jövőkép miatt maga is rajongója volt a sorozatnak.) Roddenbery egyébként is jelentőségteljesen ügyelt a nemek, nemzetiségek és rasszok széleskörű képviseletére a Star Trek produkciókban (ld. Scotty skót főgépész, Sulu japán kormányos), ami mind a mai napig jellemzője a brand-nek. Itt jön képbe a bevezetőben említett ok, hogy miért is nem sugározhatták annakidején a keleti blokkban az eredeti sorozatot. A világbéke lobogó zászlaja alatt szolgálatot teljesít ugyan egy Chekov nevű ifjú orosz navigátor az Enterprise parancsnoki hídján, ám markánsan megjelenik a korabeli Szovjetunió hidegháborús réme is, méghozzá a Klingon Birodalom képében, amelyről az eredeti sorozat meglehetősen negatív képet fest, politikai áthallásokkal reagálva a feszült viszonyra. Így Magyarország is kimaradt a főműsoridős Star Trek hype-ból; legelőször az akkori TV3 kezdte el sugározni a TOS-t 1997-ben, lehetetlen időpontokban.

TOS_Mens_Uniform

Kirk mellett a sorozat két legfontosabb szereplője az emberi tulajdonságok tárháza, Leonard „Bones” McCoy hajóorvos, valamint ellenpontja, a félig ember, félig vulcani űrlény-elsőtiszt, az egész Star Trek franchise legismertebb ikonikus figurája, Spock. Az őt eredetileg megformáló Leonard Nimoy-tól származik a „V”-t formázó jellegzetes kézjel és a hozzá tartozó vulcani köszönés: live long and prosper (hosszú és eredményes életet). Nimoy 1982 után ki akart szállni a sorozatból; a vulcan spiritualitás markáns megjelenítése volt, ahogy – a rajongók hisztérikus követelésére – a Star Trek III: Spock nyomában mozifilm keretei között visszaírták őt a történetbe. Merthogy, bármily meglepő, a spiritualitás – logikus!

"Nem vagyok Spock... ja, de!"
“Nem vagyok Spock… Ja, de!”

A polihisztor művész Nimoy összefonódása karakterével olyan mértéket öltött, hogy már 1977-es önéletrajzi könyvének bosszankodva az I’m not Spock (Nem vagyok Spock) címet adta, amit, megbékélve a körülményekkel, 1995-ben kiadott második könyvével kompenzált: I am Spock (Én vagyok Spock). Bár a történet szerint édesanyja ember, ő maga gyermekkorában a vulcani utat, érzelmei elnyomását választja; így lett ő a filmtörténelemben minden űrlények prototípusa. A Simpson család emlékezetes X-aktás epizódját (8.évad 10.rész, amelyben David Duchovny és Gillian Anderson is megjelennek vendég-szinkronhangokként) Nimoy üti fel bevezetőjével, sárgabőrű önmagát szinkronizálva: „Üdv! Leonard Nimoy vagyok. A következő, űrlényekről szóló történet igaz. És igaz alatt azt értem: hamis. Minden szava hazugság. De nagyon szórakoztató hazugság. És tulajdonképpen nem ez a valódi igazság? A válaszom: nem.”

 

Hungarocell + ripacskodás  vs.  3D élmény + csúcsra pörgés

Objektíven szemlélve a TOS megvalósítása egyrészt komikus, másrészt a mai ingerküszöbhöz mérve szörnyen lassú. Magyarán, miután kiröhögte magát az idegen bolygók hungarocell díszletein, a pizsama jelmezeken, a modoros színészi játékon, meg az oldschool űrcsihipuhikon, átlag non-trekkernél 5 perc után fellép a legkeményebb altatók hatásmechanizmusa. Alacsony költségvetéséből adódóan inkább az eszmeközpontúságot lehet javára írni, mintsem a látványosságot vagy az akciót. A TAS rövid, 30 perces részei teljesen nézhetőek, de a TOS majd’ félévszázad után ma már inkább kordokumentum, és egyben egy máig ívelő legenda megszületésének letéteményese.

Lássuk be azt is, hogy – a ’80-as évekre T.J. Hooker őrmesterré avanzsált – Shatner bűnrossz színész, és az általa rendezett Star Trek V: A végső határ mozifilm is bukás volt,  még a legrosszabb férfi főszereplő Arany Málna díját is elvitte érte. Kirk kapitány harca az egyik TOS epizódban a Gorn nevű lénnyel a világ legbénább bunyójaként vonult be a köztudatba: a Youtube-on Worst Fight Scene Ever néven önmagában 12 millió felett van a nézettsége, és ebben nincsenek benne a különböző „worst fight scenes” válogatások. Torzul a gumimaszk, repül a hungarocell szikla, de a pizsama továbbra is ép!

az eredeti legénység újratöltve: Scotty, Bones, Uhura, Kirk, Spock, Sulu, Chekov
az eredeti legénység újratöltve: Scotty, Bones, Uhura, Kirk, Spock, Sulu, Chekov

A történetvezetés egyébként a későbbi Star Trek sorozatokban is sokszor kényelmesen komótos, és – különösen a személyes kedvenc TNG esetében – az akciónál sokkal hangsúlyosabbak a párbeszédek, az „okoskodás”. A sorozatrendezőként megismert J.J. Abrams neve által fémjelzett reboot most  ezen egy hatalmasat fordít; a Sötétségben előtt mindenképp vicces megnézni egy-két TOS epizódot…

Az új filmről nem akarok sokat elárulni, igazi must-seen kategória, tessék beülni a háromdés vetítésre! Abrams tisztelettel bánik a hagyományokkal, és felállíthatóak a filmben párhuzamok jelenünk aktuális témáival (pl. a terrorizmussal), ezúttal talán mégsem annyira hangsúlyos a filozófia. Helyette viszont embertelen dózisban kapjuk az akciót és a vizuális orgiát. Lesznek azért meglepetések trekkernek, laikusnak egyaránt…

"Hm, úgy döntöttem, mégis inkább a váltóruhámban segítek Kirk kapitánynak megmenteni a világot..."
“Úgy döntöttem, mégis inkább játszós ruhában segítek a kapitánynak megmenteni a világot”

A film után merültek fel kérdések; talán az egyetlen rejtély, amire senki nem kérdezett rá, hogy mi a fenéért öltözik át ez a csaj Kirk mellett teljesen indokolatlanul a film kellős közepén. Hát igen, a Star Trek univerzumában valahogy természetesnek hat, ha valaki a váltóruhájában szeretne asszisztálni a világ megmentéséhez… Valami fél évszázad alatt sem változik, Kirk kapitány rulez!  😀

Qa’pla! Vagy ahogy az andoriai mondja…valahogy mondja.

GD Star Rating
loading...
Bevezetés a Star Trek univerzumba, 4.7 out of 5 based on 7 ratings

About Max Power

Irodalomhoz, filozófiához, pszichológiához értek picit. Ezen felül kulturális és társadalmi kérdések érdekelnek.

Check Also

Kezdődik a számolgatás a magyar válogatottnál

Jelen állás szerint még mindig van esélye kijutni a magyar labdarúgó-válogatottnak a 2020-as Európa Bajnokságra, …