Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
„Az ítélet közeleg” olvasható a Dredd film plakátjain. Olyannyira közeleg, hogy január 10-én már hazánkban is vetíteni fogják Dredd bíró legújabb kalandját. Nyugaton már tavaly kifutott a film, mely pénzügyi csőddel lett elkönyvelve. Sokakban csalódást okozott a film. Ennek számos oka van, hogy miért…
1995-ben Sylvester Stallone szereplésével már készült a nem túl híres, azonos című képregényből egy egész estés mozifilm. Ez a film is rengeteg hibával volt tele, de mégis egy szerethető, izgalmas akció sci-fi, a javából. Egy klisékre épülő film ez, de ettől volt egy kellemes egyszerű kikapcsolódás a szórakozni vágyóknak.
2012-ben Hollywood egy remakkel rukkolt elő. Egy teljesen más film ez, mint elődje, teljesen úgy nézőpontba helyezi az egész Dredd bíró történetét. Itt már kevésbé fontos Dredd története, karaktere, inkább Mega város légkörének, világának, atmoszférájának az érzékeltetése a lényeg, ellenben a 95-ös verzióval. Sajnos nem ismerem magát a képregényt, de valószínűleg a rendező, Pete Travis célja az volt, hogy a rajzolt történetek nyújtotta poszt apokaliptikus hangulatot adja vissza, erre helyezze a hangsúlyt. Mega város nyújtotta univerzumban akart egy filmet létrehozni, mely annak szenvedéssel teli világát kívánja reprezentálni. Ez az ötlet teljesen jó, de sajnos a kivitelezés nagyon gyengére sikerült, nem érte el a kívánt hatást ez a feldolgozás.
A film nagyon jól indul, a legeleje egy ízig-vérig poszt apokaliptikus hangulatú sci-fi, tele brutalitással, látvánnyal, akcióval, izgalommal. Mindez kellő színvonalat üt meg. De sajnos a nagyszerű, rövid bevezetőt követően a mozi átváltozik egy gyenge, B kategóriás akciófilmmé. Megváltozik a film hangulata, légköre, színvilága, kifejezőereje. Eltűnik, vagy csak nagyon kicsit érezhető a poszt apokaliptikus légkör, helyette egy gyenge akciófilm szadista hangulata válik uralkodóvá. A brutalitással nem lenne gond, hiszen Mega város a szadizmusról és az elfajzott bűnözésről híres, de valahogy nem a kellően adja ezt vissza a mű. Ennek oka, hogy Peach Trees épülete, ahol tulajdonképpen az egész történet játszódik nem túl valóságosan, hihetően van ábrázolva. Nem hiszi el az ember, hogy Mega város létezik és benne Peach Trees. Az egész épület olyan, mintha egy gagyi akciófilm díszlet lenne, az épület stílusa, az ott játszódó jelenetek színvilága a színészi játék, a jelmezek. Egyszóval szinte minden, ami abba az épületbe játszódik, ahhoz a jelenetekhez kapcsolódik, egy gyenge kategóriás filmre emlékezteti a nézőt.
A film iránti csalódottságot tovább növeli mindaz, hogy az egész film tulajdonképpen egy épületben, Peach Trees-ben játszódik. Valójában ez önmagában véve nem lenne probléma, valószínűleg a rendező célja az volt ezzel, hogy megmutasson egy szeletet Mega város mindennapi életéből. Ez tulajdonképpen egy remek ötlet. De sajnos a kivitelezése nagyon elbaltázott, a B kategóriás filmekre emlékeztető momentumok miatt. Sokkal nyomasztóbbra kellet volna csinálni a film hangulatát, hogy a néző átérezze milyen kegyetlen is az élet Peach Trees-ben. Nem elég szimplán brutálisra, szadistára csinálni a filmet. Talán mindez jobbra sikeredett volna, ha már az említett elhibázott dolgokra jobban odafigyelnek a filmkészítők. Na és persze egy sokkal jobb zenei aláfestésre. Hiszen semmitmondó zenét halhatunk a film alatt. A brutalitást, a szenvedést jobban kifejező zenehasználat talán elősegítette volna a kívánt eredményt, vagyis hogy a néző igazán átélje Mega város és benne Peach Trees szenvedésekkel, brutalitással teli életét.
A színészi játékból azért kiemelném a Dredd bírót játszó Karl Urban-t. Az ő színészi teljesítménye teljesen jó. Hitelesen alakítja a fapofájú, kegyetlen Dredd-et. Arckifejezése emlékezet a Stallone nyújtotta Dredd bíróra.
Mivel sci-firől van szó, érdemes néhány szót ejteni a látványról. Kevés képet kapunk Mega városról, de azok egészen látványosak és poszt apokaliptikusak. De a Peach Trees-ben játszódó jelenetek futurisztikus látványelemei már gyengék. A brutális gyilkolós jelenetek is néhol bénák, de van, amikor azért tűrhetőre sikerültek. Érdekesek viszont a lassító nevezetű drog hatása alatt álló szereplők szemszögéből prezentált jelenetek. Ezek a színvilágnak és lassításnak köszönhetően egészen látványosra sikerültek. De nem elég ahhoz, hogy elfeledje a néző a többi gyenge jelenetet.
Röviden tehát a Dredd című film egy remek ötleten alapuló, gyenge, B kategóriás akciófilm. Nem éri el a színvonalasabb akció sci-fik szintjét. Talán még értelmetlenül brutális is. A Dredd rajongóknak talán tetszik, de inkább ők is csalódnak benne, véleményem szerint. Akik meg az 1995-ös Stallone nyújtotta Dredd bíró kedvelői, azok inkább meg se nézzék ezt a feldolgozást.
