Ha én képviselő volnák

Ha én egy nap képviselő lennék, szoptassalak meg, melóba egy fehér gés tuning astrával mennék, spoiler, uv-cső, hátulra mi van köcsög, nézed a seggem, meg nem mondok le a mentelmi jogról matricát ragasztanák, azt úgy állnák be az audis jani mellé.

főiskolán, mer oda is jártam, te, aki meg nem, innen látod az oktatás színvonalát, hasonlóképp álltam be nyáron az előadó alá egy négyes golffal. hátsó ülésen volt két sporttáska, egy bogrács, sok szemét, mer a csomagtartóban egy geci nagy mélyláda foglalta a helyet, abból röfögtettem az mc hawer és a teknőt. megvártam míg gerő bá, az előadó az összes ablakot bezáratta, hogy lehessen hallani rendesen a hátsó sorokban is, ahogy felolvassa a tankönyvét szó szerint, azt akkor szépen felmentem az előadóba, hátra befészkeltem magam a többi naplopó közé, majd a sokaság közül megkérdeztem tanár urat, hogy helló, ki lehet-e nyitni az ablakokat, mert nagyon meleg van. gerő bá gondolkozott egy picit, majd azt mondta, hogy jól van, valószínűleg elment már az a paraszt.

pedig ott volt az nagyon is.

a lényeg, hogy a kossuth téren kiszállnék a verdából, vietnámi papucs, atléta, speedos edző nadrág (mert nyár volna, így képzelem, palatinusról jönnék), kivennék a hátsó ülésről, a bográcsból egy tescos zacskót, azt elindulnék a bejárathoz. ahhoz, amelyik a legközelebb van. ott állnának sokan a sorban, de nem az ildikó meg a lajos, meg az efféle mifélénk, hanem ezek az egyszerű állampolgárok. kicsit arrébb lökdösném őket, hogy szorrika, azt a kapuba jelezném az őrnek, hogy megjöttem, hol van az öltöző kulcs, mert felvenném a becsapósat, azt feltartanám a zacskót benne az ünneplőssel.

de még mielőtt átöltöznék, megkeresném az edzőtermet az alagsorban, a fodrász mellett keresném, ahol rózsának belövik a sérót, ott ülne a búra alatt, integetnék neki, hogy szevasz anyukám. azt miután kicsit bedurrantottam magam, bemennék a bálozó terembe, azt amíg meg nem mutatnák a helyem, odaülnék a semjén zsolti mellé. elővenném a szatyor aljáról a népszabit, kiteríteném, azt elkezdeném falatozni a beletekert lókolbászt cipóval. már majdnem megenném, mikor hoppácska, jutna eszembe, előkapnék még egy csomagot, kérsz zsoltikám, natúr kecskesajt, azt megkínálnám, kicsit bratyiznék az öreggel. próbálnám még elkérni a végén a nemzetet, hogy megtörölközzek vele, de nem adná, meg közben jönne is az ültető ember, hogy tibor képviselő úr, ide tessék a függetlenek közé.

mer én független lennék, kínáljanak szappannal a csillagban, ha nem. de nem úgy csak mondva, hanem frankóba is. mer ide is szavaznék, meg oda is, attól függ, hogy ki ad érte zsetont. nem érdekelne kitől jön, csak hogy honnan.  a szabadság térről jöjjön. vagy jöhet máshonnan is, de akkor szünetben odamennék a varga janihoz, hogy janikám, zabállak meg, hogy váltod te mostan az eurót, gyermekem. vagy ha nem lenne bent, a zagyvát keresném, hogy gyurikám, mutass már nekem gyorsba egy rendes zsidót itt a közelbe.

de hogy ne legyek megköpködve, nyilván csak az elvégzett munkám értéke után kérnék pénzt. kis szavazás, kis zsuga, nagy szavazás, nagyobbacska zsuga. persze odafigyelnék, én sem ma kezdtem, odajönne pl. az egyik frakció vezér, hogy tiborom, figyeljél van ez a hűtőszekrények egységes kötelező faltól mért távolságáról szóló kormányrendelet, hogy ne tologassa az összes paraszt ide-oda a hűtőt a konyhába, nem egy nagy etwas, itt egy huszaska, jók leszünk? akkor én már mosolygok, hogy antikám, megzacsizlak, a frankót mondjad, mi van benne. mer mindjárt elolvastatom a tónival (ő lenne ugyanis a személyi asszisztensem), azt kiderül itten a turpisság. azt már röhögne ő is, ejj, tibor, téged sem a szél fújt be ide, az állampolgárok egységesen maximalizált születésétől betölthető életkorát toltuk bele, tudod mennyi macera van a nyugdíjakkal meg minden, ez az igazság, na. itt egy misi, pacsit rá.

de ne azt higgyed, hogy én sunyiba dobozokba tenném, meg a mikulás csizmájába, kiraknám az egész stócot a padra, azt azon szenderegnék. te aztat úgysem látnád otthon a doboz előtt, ahogy azt sem ha segget törölnék az ildikó hajával álmában. de ne gondoljad, hogy egész nap csak lopnám a napot, gondolatom meg semmi. meginterpretálnám, vagy mi a gecit úgy a minisztereket, mint a huzat, igazi, állampolgárokat érintő kérdésekkel. meg gondolnék egyet, azt csinálnék olyan törvényjavaslatokat 2 perc alatt, hogy megnyalod mind a tíz ujjad. azt ide is kedveznék, meg oda is vele, olyan híd lennék, mint gangesz fölött a szivárvány. nem rejteném véka alá, hogy egyrészt olyan konzervatív vagyok, hogy nekem már akkor jó volt, amikor az ősembernek. onnantól kezdve egyedül a kerekeket tudom elfogadni, mint újdonságot, utána már ami volt, az olyan idegen nekem, mint lónak a görkorcsolya. családjogilag, a férfi kiválasztja a nőt főzni-baszni-mosni a barlangjához, odahúzza, ahogy volt a rendes bibliás időkben. nem a medvét, nem a jetit, a nőt, de arról a férfi dönt, hogy melyiket. úgyhogy ezt a nagy kölcsönösséget, hogy a nőt is meg kell kérdezni a szándékáról, ideje volna már rendesen eltörölni, mer a vége az lesz, hogy a nők addig máléznak, hogy nem lesz kedvük rendesen ivarzani, azt akkor kifogy az ember, mint tóth vera a szoknyájából.

másrészt realista, toleráns, felvilágosult ember vagyok, a népből jöttem, ott éltem egykoron magam is, láttam, szagoltam, tapintottam őket, én ezeket nem felejtem. egyszóval, mondjuk kérdeznélek sanyikám tisztelettel, mikor lehet majd rendes körülmények között szopatni az égetőnél? mer ne csináljunk úgy, mintha nem lenne ott minden nap hangverseny, most beültetlek az astrába két másikkal hátra szorosba, azt kiviszlek titeket. vagy télen. akkor majd meglátjátok, milyen mínusz nyolcba a párás szájú kurvát remegő lábakkal szopatni járó motor mellett, hogy ne rágja le az ember faszát a kurva a didergéstől. hová lett a humanizmus? erről beszélt az a rotterdami erasmus? de jó, ne érdekeljen az téged, mer már mikor meghalt, de a kurvák azok még nagyon is élnek, pedig mióta be vannak tiltva. ne tűrjük tovább ezeket az embertelen állapotokat, sanyikám, de jut eszembe, most neked magyarázok minderről? hát basszál már ki akkor pár olajoshordót a közmókusaiddal, meg valami zuhanyzót vagy valamit, hogy meg tudják már mosni rendesen a gombács picsájukat, csókollak.

mer úgy higgyétek el nekem, ezt a komcsi tűr-tilt-támogat dologgal le kell számolni. én már nem is nagyon tűrök el semmit ugyanis. van amit támogatok, azt mondjuk nagyon, de hogy a szomszéd jolly és a románcokat hallgasson este 11-kor, azt meg mondjuk nagyon nem. az embernek tudnia kell választania jó és rossz, meg egyáltalán, dolgok között. a képviselőnek meg kötelező, azér kapja a pénzt. mer hogy magyarázzam én ezt neked, ha nem lenne az óvodában például egy rendes valamire óvónéni, az összes kis bumburnyák macskaszart enne a homokozóból, nem akarná megenni a gyümölcsöt, csak a piskótát csokiöntettel, fikáját belekenve, üvöltene, mint a féreg, ahelyett hogy rendesen artikulálna, egyik bal kézzel írna, másik jobbal. azt így sosem tanulnák meg rendesen a szülői bemutatóra az alma együttestől a mennyi selymes puhaságot.

ezért el kell magyarázni mi a helyes, meg mi nem a helyes, amit szépe abbahagyol.

közben meg megenném a maradék lókolbászt, szoptassalak meg.