Ismét nem borzolom nagyon szét a kedélyeket. Ha csak brutális és komor filmekről írok, még a végén azt hiszitek, valami elfajzott csóka vagyok. Habár ez a film is (viszonylag) komoly, az írója és rendezője – aki egyébként egy és ugyanaz – nem az a kifejezetten drámai filmek megalkotója. Ez az úriember Kevin Smith, vagy ahogy többen ismerik: Néma Bob. Igen, az a Néma Bob. Azért ragadtam ki a filmjei közül ezt, mert talán ez a legkevésbé ismert mind a Smith filmek közül, mind a Jay és Néma Bob filmek közül.
Ami azt illeti, úgy ültem le megnézni, hogy „na ma is nevetek egy jót”. Nevettem ugyan, de közel sem annyit, mint a többin. Erről mit sem tudok, de úgy vélem a rendező belevitte saját nőkkel kapcsolatos élményeit, ezért lett ez a film elgondolkodtatóbb és kevésbé mókás.
A történet két képregényrajzolóról szól, akik jó barátok. Egy nap aztán belép az életükbe az a bizonyos harmadik, a végzet asszonya. Holden (Ben Affleck) első látásra beleszeret a lányba, aki persze nem viszonozza ezt jó ideig. Később mégis összejönnek, ami felkavarja a két barát addigi gondtalan, képregényben gazdag agglegény életét. Az 1997-es Képtelen képregény valójában hosszú párbeszédek egymásutánja.
A Kevin Smith filmek, főleg a koraiak inkább szövegközpontúak, mintsem látványközpontúak (kivéve a Dogmát, ami mindkettő). A Shop stop is inkább szöveg, de ott volt rengeteg vicces jelenet is, akárcsak a Shop showban. Ebben a filmben főleg a sok duma a lényeg, ami főleg egy témát ölel fel: a szexet. Persze más filmekkel ellentétben, itt aztán minden körül van benne járva, oda vissza az egészen érzelmes dolgoktól a meglehetősen gyomorforgatókig.
Képi világában hasonlít a többi filmre, tekintve hogy erre a filmre se költöttek túl sokat, ami egyáltalán nem baj. Kevin Smith egyik védjegye a „kevés pénzből jó film” koncepció. Kicsit talán sötétebb és érzelmesebb a hatás, de mégis érződik rajta az alkotó keze nyoma. Néhol azért várna az ember több nevetésre ingerlő részt, és talán ez az egy dolog, ami egy kis csalódást hagy bennünk.
Mindamellett ez nem egy rossz film, sőt. Bunkó és káromkodásoktól teli mondataitól függetlenül nagyon is van mondanivalója ennek is, mint ahogy egyébként a többi Smith agymenésnek. Ebben van talán a legtöbb tanulság és legtöbb elgondolkodásra szánt gondolat – bármilyen bután is hangzik.
Ben Affleck nem tartozik a legjobb színészek közé, finoman szólva sem. Ő is azon emberek sorát erősíti, aki inkább jobb rendező, mint színész. Ebben azonban talán mégsem annyira ripacs, mint más filmjeiben. Tud ő, ha akar, szerettem a Good Will Huntingban is, de voltak filmjei, amitől ments meg Uram minket! Joey Lauren Adams (a femme fatale) az, aki leginkább gondoskodik a jó színjátszásról. Nem mellesleg Golden Globe-díjra is jelölték ezért, ami sajnos csak jelölés maradt. Aki viszont abszolút a hátán hordja a filmet, az Jason Lee. Szinte minden mondatán fetrengtem a nevetéstől, és ő amúgy tehetséges és sokoldalú színész, azzal a huncut nézéssel és a medvecsapda mosolyával. Jay és Néma Bob pedig már csak a hab a tortán.
A Képtelen képregényt ne úgy nézzük meg, hogy jót nevetünk. Egy laza délutáni romantikus dráma, amin lehet nagyon nevetni – így üljünk neki, akkor nem lesz baj. A Jay és Néma Bob visszavág rajongói pedig feltétlenül nézzék meg, úgy érteni is fogják a két marháról szóló film poénjainak felét. Kevin Smith fanoknak pedig kötelező.