Élettapasztalat

Élettapasztalatok (egy igazi nagymama naplójából)

Egyszerű asszony vagyok, megéltem már sok-sok évet. Láttam szomorú asszonyi életeket, láttam harcot az együtt maradásért és keserűséget a harc sikertelensége miatt.

Adhatok egyszerű tanácsot?
Hogy lehet az élet nehéz oldalát átfordítani jóra?

Egyszerű pedig: csak lélekben erősnek kell lenni és tisztán szeretni, tudni nemet mondani a rossznak és sugározni a jót.
Igen egyszerű, csak tudni kell ha belenézel valaki szemébe mit mond neked?!
Az ösztön mindig működik, csak hallgatni kell rá. Ne nyomd el, figyelj a belső hangra!
Kedves, barátságos, vagy erőszakos a tekintet? Vagy szomorú, ábrándozó? Egyenes, nyílt?
Ó mennyi mindent ki lehet belőle olvasni!
Simogató, hízelgő típus? Légy óvatos!
Nyílt őszinte a tekintet? Bátran kezébe teheted kezed!

Pár gondolatot írok, mindenki vonja le a tanulságot!

Legjobban bánthatók a gyereklányok és fiúk. Ők már felnőttnek érzik magukat és úgy érzik szerelemre születtek. Ilyenkor kell az óvatosság!
A szerelem majd eljön, azt érezni lehet, de addig a barátság, kis érzelmi játék, ami belefér. Nem szabad az első szónál már a szerelemre gondolni. Szép az álmodozás, de ne lépj tovább!
Egyszer majd eljön a szép érzés, nézd a kedvesed szemét….. mit látsz?
Bízol benne? Erőt és örömöt is ád? Ezt Te döntöd el.

És most olvassátok, így téli fagy idején ezt a pár sort:

Így karácsony után ha rám tör a magány,
A tavaszra gondolok.
A nap bársonyos melegségére, madár csicsergésre,
Virágok illatára, az ágakon kis zöld hajtásra.
Ó! Egy kis fészek az ágak között.
Nemsokára kis tojások, majd fiókák.
Gondoskodó madáranyák.
Minderre gondolok és felvidul a lelkem!

Valahogy így kell átvészelni a rossz napokat, bízni kell a jóban és boldogan átélni azokat.