Napi Köz(l)öny Csináld magad újság!
Mi sem egyszerűbb, mint a kultúráról írni! Hát, ahogy vesszük. A kultúra egy nagy, összetett valami, ami áll még több valamiből, aminek van sok fajtája és azoknak léteznek válfajai, illetve további részei, amelyek számtalan ágra és családra bomlanak.
A kultúra definíciójával nem kis bajban vagyunk, de nincs mit tenni, fogalmazzuk hát meg. Kinyithatnám a szótárat, de az egy elég olcsó megoldás lenne részemről, így először a saját kis agyam lesz a támaszom. A kultúra egy elengedhetetlen dolog, a kultúra valami olyasmi, amitől az élet szebbnek tűnik, amitől színesebb, amitől élvezhetőbb. Persze a kultúra nagyon tág fogalom. Körülbelül olyan könnyű meghatározni, mint hogy mi a valóság, a szerelem, a boldogság, a művészet vagy az élet értelme. A kultúrába beletartozik a bécsi újévi hangversenytől kezdve a magaskultúrának csúfolt dadaista performanszundormány versfelolvasásig minden. A kultúra egy nagy egész, egy nagy test, melynek mint az emberi testnek, vannak nyúlványai. Az ember nyúlványai a karok, lábak, meg kinek mi. A kultúra testének végtagjai a zene, a filmek, a festészet, minden, ami már-már művészi. De akkor a kultúra egyenlő művészet? Miért ne? A kettő együtt nem megy.
Ennek a nagy kultúratestnek az egyik ága – ha élhetek ilyen képzavarral – a testkultúra. A testkultúra a testünk építésének és szépítésének műveleteit foglalja magában, egészen a körmünk ciklámenre lakkozásától a verejtékzivataros hosszú kocogásokig. A testkultúra kistestvére az életünk motorja, a sport. Sport nélkül nincs testkultúra, testkultúra nélkül nincs sport.
Mindezek mellett a kinézet az egy dolog, az egészség a lényeg. Egészségünk megőrzésének számos módja, fajtája és célja van. A legkardinálisabb probléma mai társadalmunkban az elhízás. Az elhízás igazából mindig is probléma volt, főleg amióta a televízió árasztja és a plakátok az arcunkba köpik, hogy ha nem vagy vékony, izmos, feszes mellű, kockás hasú, akkor selejt vagy. De ez most más kérdés, ne rugaszkodjunk el ennyire.
Lényeg a lényeg, az elhízásra rámegy az életünk, elzsírosodnak a szerveink, összedörzsölődik a combunk, nehezen megy a mozgás, nem férünk bele a kedvenc pólónkba, vagy ne adj Isten nem férünk be az ajtón sem. A sport mint olyan, a legősibb testkarbantartó folyamat. Már az ókorban is nagy jelentőséget tulajdonítottak a testmozgásnak. Az ókorban még nem volt meg a diéta intézménye, nem volt ételspecialista, update-étrend, bifidus essensis és cukormentes cukor. Mai tohonya világunkban a sport már fárasztó, ezért a diéta kezdi felváltani az egészséges életmódot. A diéta nem feltétlenül foglalja magában a sportolást, mondhatni minden sport diéta, de nem minden diéta sport.
A testkultúra, mint már említettem nem feltétlenül az egészséges életmód szinonímája. Az hogy a hasunk ne lógjon a térdünkre, az megint csak egy dolog. Mára már nem mindegy az sem, hogy néz ki a körmünk, le van-e borotválva a lábunk vagy a hónaljunk, ki van-e szedve a szemöldökünk, van-e rajtunk tetoválás és hogy milyen színű a hajunk. Írhatnám, hogy a felsoroltak nagy többsége a nők problémája, de nem. Nem arról van szó, hogy egy férfi ne legyen ápolt, az ápoltság igenis fontos, de elég rendesen elrugaszkodtunk a szőrös hónaljú nők divatfotóitól.
Amit szeretnék kinyilatkoztatni, az az a tömör vélemény, ami totálisan igaz társadalmunkra és ez csak rosszabb lesz, mivel a testkultúra kiszélesedett és a végletekig elfajzott. Irigykedve gondolok a jövő (de)generációjára, akik nem részesei ennek a rózsaszín Nicki Minaj álomparádénak, ami éppen veszettül bontogatja szárnyait a világban. Hátha egyszer megélem azt, ahogy a kisunokám odatopog hozzám Woodstock-pólóban, ágyékig érő szakállal és ken nekem egy kacsazsíros kenyeret, lilahagymával.
